202177. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hidroformilezésre kevéssé illékony foszfinligandumok alkalmazásával
HU 202177B legalább 300 átlagos molekulatömegű, szerves, nemionos, felületaktív monool, vagy legfeljebb 150 molekulatömegű poláris szerves vegyület, amelynek Hildebrand-szolubilitási értéke legalább 10, vagy azok keverékei. Egy további vonatkozásban a találmány tárgya javított, nemvizes hidroformüező eljárás aldehidek előállítására, amely abban áll, hogy egy olefinesen telítetlen szerves vegyületet szén-monoxiddal és hidrogénnel reagáltatunk nemvizes hidroformüező reakcióközegben, amely tartalmazza: az olefinesen telítetlen szerves vegyületet, az aldehidterméket, a Vm. csoportba tartozó átmenetifémből és foszforligandumból álló, oldott állapotban lévő komplex katalizátort és az oldott áüapotban lévő foszforligandumot. Az eljárás tökéletesítését az jelenti, hogy a komplex katalizátor foszforligandumként valamint szabad foszforligandumként olyan (I) általános képletű tercier foszfin)-monoszulfonsav fémsót alkalmazunk, ahol az (I) általános képletben az egyik R jelentése ciklohexücsopor t, míg a másik R jelentése fenü- vagy ciklohexücsoport; M jelentése alkálifém- vagy alkáliföldfématom; és n értéke az M fématom vegyértékének megfelelően 1 vagy 2; a komplex katalizátor és a szabad ligandum szerves oldószereként valamüyen aldehidet, valamüyen magasabb forráspontú, aldehidkondenzációból származó meüékterméket vagy azok keverékeit alkalmazzuk; továbbá hidroformüező eljárást bármely hozzáadott, különleges szerves szolubüizálószer nélkül hajtjuk végre, amely szolubüizálószer: egy legalább 150 átlagos molekulatőmegű alküén-oxid oligomer, legalább 300 átlagos molekulatömegű, szerves, nemionos, felületaktív monool, vagy legfeljebb 150 molekulatömegű poláris szerves vegyület, amelynek Hüdebrand-szolubüitási értéke legalább 10, vagy azok keverékei. Meglepő módon azt találtuk, hogy az aldehidtermék molekulatömege közvetlen szerepet játszik a (tercier foszfin)-monoszulfonsav-fémsó ligandumok és/vagy az azokat tartalmazó, VIII. csoportba tartozó átmenetifémből és (tercier foszfin)-monoszulfonsav-fémsó ligandumból áüó komplex katalizátorok szolubüizálásában (oldhatóvá tételében). Úgy látszik az aldehidtermék molekulatömege határozza meg annak polaritását, és ennek következtében a fémsó-ligandumok és/vagy az azokat tartalmazó komplex katalizátorok szolubüizálását. így például a rövid szénláncú (3-6 szénatomos) aldehidek polárisabbak, mint a hosszabb szénláncú (például 7-21 szénatomos) aldehidek. A butiraldehid például jóval polárisabb, mint a nonanál, s így például egy (trifenü-foszfin)-monoszulfonsav-nátriumsó nagyobb koncentrációit képes szolubüizálni (oldhatóvá tenni), mint a nonanál. Mindezeknek megfelelően, hozzáadott, különleges szolubüizálószerként a találmány értelmében alküén-oxid oligomerek alkalmazása célszerű ugyan, ha a sókat nagy koncentrációban használjuk; azonban az oligomer poliolból és sókból áüó oldatok igen polárisak, és egy átlátszó, különáüó folyékony réteget (azaz egy második szerves fázist) képezhetnek a nempoláris aldehidek—például a nonanál — esetében. Ha tehát üyen esetekben a folyamatot egyfázisú, homogén oldatban kívánjuk lejátszatni, 13 akkor további, különleges szolubüizálószerként szerves, nemionos, felületaktív monool vegyületeket és szerves, poláris vegyületeket adhatunk a reakcióközeghez az alküén-oxid oligomer poliolon kívül. A fentebb leírt (tercier foszfin)-monoszulfonsav-fémsó ligandumoknak szerves, nemionos, felületaktív monoolokkal képzett oldatai a nempoláris aldehidekkel (például a nonanáüal) általában könnyen és tökéletesen elegyednek, s így a (tercier foszfin)-monoszulfonsav-fémsók lényegesen nagyobb mértékű oldhatóságát teszik lehetővé, mint az alküén-oxid oligomerek. Továbbá, a nemionos, felületaktív monool-vegyületek szinergetikusan hatnak az alküén-oxid oligomerekkel, és együttes alkalmazásuk még nagyobb fémsó-ligandum koncentrációkat tesz lehetővé, mint bármelyik vegyülettípus külön-külön alkalmazása. Jóüehet, a fentebb leírt, poláris, szerves szolubüizálószerek könnyen alkalmazhatók (tercier foszfin)-monoszulfonsav-fémsó ligandumoknak akár poláris, akár nempoláris aldehidekben való szolubilizálására, az üyen poláris, szerves vegyületek alkalmazásának egyik hátránya — eltérően a fentebb leírt alküén-oxid-oligomerek és/vagy nemionos, felületaktív monool vegyületekből—nagy iüékonyságukban áü. Ez a nagyfokú ülékonyság ahhoz vezethet, hogy a szerves, poláris vegyületet a katalizátor és aldehidtermék elkülönítése során elszívatjuk; és ez a ligandum és katalizátor kicsapódását idézheti elő. Ezért, ha a poláris, szerves vegyületet folyamatos üzemben önmagában alkalmazzuk, akkor ez megkövetelheti, hogy az eljárás teljes időtartama alatt gondosan eüenőrizzük, és kiegészítsük. Ha viszont a poláris, szerves vegyületeket a nemülékony alküén-oxid oligomerekkel és/vagy nemülékony, nemionos, felületaktív monoolokkal együttesen alkalmazzuk, akkor a poláris, szerves vegyületek az olefinek és a poláris vagy nempoláris aldehidek keverékeiben a fémsó-ligandum koncentrációjának oldhatóságát jelentős mértékben növelni képesek. Természetesen az is nyflvánvaló, hogy a találmány értelmében alkalmazható alküén-oxid oligomerek és szerves, nemionos, felületaktív monoolvegyületek lehetnek egy alküén-oxid (például etilén-oxid vagy propüén-oxid, vagy etüén-oxid és propüén-oxid keverékei) és etüénglikol (vagy glicerin) kondenzációs termékei, ha alküén-oxid oligomerekről van szó; vagy az előbbi oxidoknak valamilyen alkohoüal képzett kondenzációs termékei, ha nemionos, felületaktív monool vegyületekről van szó. Ezek a szokásos kondenzációs eljárások általában különböző molekulatömegű kondenzációs termékek keverékét eredményezik, amelyek egyes tagjai az alküén-oxidot különböző mólarányban tartalmazzák. Az így kapott vegyületek a glikol, glicerin vagy alkohol származékainak keverékei, amelyek egyes tagjai az alküén-oxid- egységeket különböző mólarányban tartalmazzák. Továbbá, alkohol-alkoxüátok esetében az alkohol-egység önmagában is egy vagy több alkoholból, például alkoholok keverékéből — így 11 -15 szénatomos alkanolok elegyéből — állhat. Közismert, hogy az alküén-oxid oligomer vagy az alkohol-alkoxüát molekulájában jelenlévő alküén-oxid-egységek szokásos jelölése (a fenti alküén-oxid oligomer poliolok és alkohol-alkoxüátok 14 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 8
