202167. lajstromszámú szabadalom • Összetett szerkezetű önhordó kerámia test és eljárás annak előállítására

HU 202167B szükséges értéke fennmarad, amíg a szerkezet ele­gendően vastag lesz ahhoz, hogy a növekvő oxidáci­ós rekaciótermék és az alakuló üreg közötti nyomás­­különbséget erősítés nélkül kibírja. Lényeges felté­tel azonban, hogy a töltőanyag ne legyen képes ösz­­szetömörödésre, megkötésre vagy színterelésre amíg a hőmérséklet a kívánt értéket el nem éri, mivel ha ez bekövetkezne, a hőtágulás és a fém alapanyag megolvadását kísérő térfogatváltozás miatt össze­törne. Más szavakkal, az önmaga megkötésére al­kalmas töltőanyagot úgy kell választani, hogy az al­kalmazkodni tudjon a közötte és a fém alapanyag között az utóbbi hevítése során kialakuló térfo­gatváltozásokhoz és ezt követően már biztosítsa a keletkezett üregben, az oxidációs reakció folyama­tában a szükséges szilárdságot. A jelen találmány szerinti eljárás során azonban a nyomáskülönbség­ből adódó problémák lényegtelenek minden olyan esetben, amikor a fém alapanyagból készült kiindu­lási testnek vannak nem reprodukálásra szánt részei is, ahol az oxidációs reakciótermék növekedését el kell kerülni, vagyis a találmány szerinti eljárást sok esetben úgy foganatosítjuk, hogy ennek során nem jön létre olyan üreg, amelyet a növekvő oxidációs termék teljesen le tudna zárni. Más problémát vet fel az a tény, hogy a környező légtér számára átha­tolhatatlan anyagú gátló eszközök alkalmazására is sor kerül, és ezek elrendezése adott esetben olyan le­het, hogy kizárják a környező atmoszféra gázainak áthatolását a keletkező üregbe, vagyis jelenlétükkel a növekvő oxidációs reakciótermék falai mentén nyomáskülönbséget okoznak. Ezekben az esetekben az önmaga megkötésére képes töltőanyag alkalma­zása képes biztosítani legalább a növekedés kezdeti szakaszában, mint ezt a fentiekben leírtuk, a szüksé­ges mechanikai szilárdságot. Mint az előbbiekben már ismertettük, olyan töl­tőanyag alkalmazása bizonyult számos esetben a legcélszerűbbnek, amelyre az „önmagát megkötő” kifejezés alkalmazható. Ez olyan töltőanyagot je­lent, amelyet a fém alapanyag pozitív alakzatával szoros kapcsolatba hozva a térfogatváltozás képes­sége jellemez, vagyis követi a fém alapanyag megol­vasztása során bekövetkező térfogatváltozásokat, a különböző mértékű hőtágulást a fém alapanyag és a töltőanyag között, mégpedig legalábba pozitív alak­zat szomszédságában. További fontos jellemzője ennek a töltőanyagnak, hogy részecskéinek össze­tapadása a fém alapanyag olvadáspontja feletti, de az oxidációs reakció hőmérséklete alatti, ahhoz szükségszerint közel álló hőmérsékleten következik be. A töltőanyagnak ez az önmagát megkötő képes­sége biztosítja, hogy elegendő kohéziós erő alakul ki az inverz reprodukálással létrehozott negatív alak­zatnak a nyomáskülönbséggel szembeni megvédé­sére, amire akkor van szükség, amikor a fém alap­anyag a töltőanyagba vándorol át. Általában célszerű mindig önmagát megkötő töl­tőanyagot alkalmazni, de ez mint az előzőekből is látszik, nem feltétlenül szükséges minden esetben. Általában a töltőanyagnak teljes térfogatában nem feltétlenül kell alakíthatónak, vagy önmagát megkötőnek lennie, bár a találmány szerinti eljárás foganatosításakor ez tűnik a legcélszerűbbnek. Szükségszerű azonban, hogy a töltőanyag alakítha-13 tósága és/vagy önmagát megkötő képessége a fém alapanyag pozitív alakzatának környezetében el­rendezett töltőanyagnál érvényesüljön. Más sza­vakkal ez annyit jelent, hogy a töltőanyagnak olyan mélységig kell a pozitív alakzat környezetében ala­kíthatónak és/vagy önmagát megkötőnek lennie, amennyire szükség van a fém alapanyag alakválto­zásainak követésére, továbbá szükség esetén a kí­vánt mechanikai szilárdság biztosítására. Megálla­pítható, hogy általában a töltőanyagnak csak kisebb részére áll fenn az alakíthatóság, illetve önmagát megkötő képesség követelménye. A töltőanyaggal szembeni további követelmény, hogy az az oxidációs reakciótermék behatolásának kizárására képes zárt tömeget ne alkosson, akár szín terelés, akár olvadás, akár kémiai reakció révén, valamint rétege mindenkor engedje át a gőzfázisú oxidálószert. A töltőanyagnak elegendő mértékben kell alakíthatónak lennie ahhoz, hogy a fém alap­anyag és a töltőanyag között a hevítés folyamatában kialakuló alakváltozásokat kövesse, felvegye az ol­vadó fém változó térfogatából adódó alakzatot és biztosítsa a pozitív alakzattal a szoros kapcsolatot a fém alapanyag hevítése során. A találmány szerinti eljárás foganatosítása során a fém alapanyagból, a töltőanyagot tartalmazó ágy­ból és szükség szerint a gátló eszközből kialakított együttest a fém alapanyag olvadáspontja fölötti, de az oxidációs reakciótermék olvadáspontja alatti hő­mérsékletre kell hevíteni, ezzel oxidáló környezet­ben a fémet olvadt állapotba kell hozni. Amikor az olvadt fém alapanyag az oxidálószerrel kapcsolatba kerül, a reakció eredményeként az oxidációs reak­ciótermékből határfelületén réteg alakul ki. Ha az oxidáló környezetet fenntartjuk és a hőmérséklet szükséges értékét biztosítjuk, a növekvő oxidációs reakcióterméket az olvadt fém egyre inkább átjárja, az oxidálószer irányába mozog és ott további oxidá­ciós reakcióterméket hoz létre a határfelületen. Ez annyit jelent, hogy az oxidációs reakcióterméknek legalább egy része a megolvadt fém alapanyag és az oxidálószer között, mindkettővel érintkezésben van, aminek következtében polikristályos oxidációs reakciótermék járja át a töltőanyag ágyát, a töltő­anyag részecskéit a polikristályos oxidációs reak­ciótermék fogadja be. A polikristályos anyagú mát­rix addig növekszik, amíg az oxidációs reakció felté­telei fennállnak. A folyamatot addig folytatjuk, amíg az oxidációs reakciótermék a töltőanyag kívánt mennyiségét át nem járja és be nem fogadja. A kapott összetett szerkezetű kerámia anyagú test ennek megfelelően kerámia mátrixba ágyazva tartalmazza a töltőanya­got, egy vagy több nem oxidált vagy fémes összete­vőt. A kerámia testben a töltőanyag részecskéit po­likristályos oxidációs termékből álló mátrix fogadja be, míg a fémes részecskék a fém alapanyagtól vagy más fémektől származnak. A szerkezeti vizsgálatok szerint az oxidációs reakcióterméket alkotó krisz­­tallitok a polikristályos kerámia mátrixban két, ál­talában három dimenziós szerkezetben kapcsolód­nak össze, míg a fém zárványok vagy esetleges hiá­nyok egymással csak részben kapcsolódnak. Ha a folyamatot csak addig folytatjuk, amíg a fém alap­anyag olvadt tömege el nem fogy, a keletkező össze­14 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 8

Next

/
Thumbnails
Contents