202075. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés füst fejlesztésére élelmiszerek füstöléssel történő kezeléséhez
HU 202075B kezet is alkothatja, minthogy a berendezés üzemelése során nincs kitéve lényeges hőhatás okozta deformációknak. A15 tűzkamrával szemben viszont sokkal magasabb konstrukciós követelményeket kell támasztani. A korábban részletezett körülmények miatt előnyös, ha a 15 tűzkamra körkeresztmetszettel készül, és 15’ alsó részét fém cső alkothatja. A tulajdonképpeni égési zóna 15” tartományában viszont a tűzkamrát hőszigetelő anyagból kell készíteni, vagy olyan anyagból állhat, amelynek csekély a hővezetőképessége, például kerámiából. A tüzelőanyagot a 15 tűzkamra alsó részébe erre alkalmas betápláló szerkezet, például a 16 csigás betápláló szerkezet segítségével juttatjuk be. Az égéslevegőnek a 15 tűzkamra szájrészébe történő betáplálásához a berendezés különálló 17 égéslevegő-betápláló vezetékkel lehet ellátva, vagy pedig—alternatív megoldásként — az égéslevegő megfelelően méretezett nyíláson keresztül juttatható a 14 köpenybe. Előnyös, ha a 15 tűzkamra 20 hőmérővel rendelkezik, amely lényegében a kívánt égési zóna szintjén helyezkedik el. A 2. ábra szerinti berendezés működése a következő: megfelelően finomra aprított faanyagot táplálunka 16 csigás betápláló szerkezet segítségével a 15 tűzkamrába mindaddig, amíg az a pereméig meg nem telik ezzel a faanyaggal. Ezután a tüzelőanyagot a teljes felületén meggyújtjuk, és az égéshez elegendő mennyiségű levegőt vezetünk a tüzelőanyaghoz. Az ebben a szakaszban fejlődött füstgáz távozik a berendezésből, például a 18 ’ kerülővezetéken (ágvezetéken) keresztül, amely a 18 füsttovábbító vezetékből lép ki; a begyűjtési szakaszban fejlődött füstöt tehát nem hasznosít juk. Miután az égés stabilizálódott, ami meglehetősen megbízhatóan észlelhető, például a fejlődött füst mennyisége alapján — a füstgázt a füsttel kezelő egységbe vezetjük, és az égést bizonyos előre megbecsült (1-10 perces) időtartamon keresztül hagyjuk folytatódni. A tűzfront a tapasztalatok szerint ebben az időszakban mélységben 30-50 nun-t, bizonyos esetekben mintegy 100 mm-t halad előre. Ezután a 18’ kerülővezetéket megnyitjuk, és a 16 csigás betápláló szerkezetet hirtelenműködésbehozzuk.A 15 tűzkamrába kerülő új tüzelőanyag felfelé löki a tüzelőanyag-oszlopot, mire a 15 tűzkamra oldalsó tartományaiban a hamuréteg lehull a 15 tűzkamra szájából a 14 köpeny aljába, ésa 19 eltávolító eszköz segítségével a berendezésből kiüríthető. A friss tüzelőanyag betáplálásának az időszakában elkerülhetetlenül keverőhatásnak tesszük ki az égő rétegen elhelyezkedő szénréteget úgy, hogy a keverés során, majd az égés ezt követő stabüizációjánakaz időszakában a füstnekki kell áramolnia a füstölőberendezésből a 18’ kerülővezetéken keresztül. Miután az égés stabilizálódott, a füst ismét a füstölőberendezésbe vezethető. A műveletet néhányszor megismételjük, miáltal megfelelő tüzelőanyag-halom képződik a 15 tűzkamra szájánál, és a halom felületmenti rétege lényegében teljes egészében minden alkalommal távozik a berendezésből, amikor friss tüzelőanyagot táplálunk be. Elvben a berendezés segítségével folyamatos füstfejlesztés hajtha9 tó végre, noha a keverés és az égés ezt követő stabüizációja a használható füst fejlődésének a megszakadását okozza. A friss tüzelőanyag-betáplálás említett periódusának — legalább néhány betáplálási periódusban előnyösen folytatódva — elég hosszúnak kell lennie ahhoz, hogyafriss tüzelőanyag-réteg az égetőberendezésben a felszínig terjedjen. Ilyen esetben a kátrány-frakció is eltávolítható a berendezésből, amely frakció desztilláció útján válik ki az égés frontja előtt, és az alul elhelyezkedő tüzelőanyagban koncentrálódik. Egy ilyen betáplálási periódust követően a tüzelőanyag-halmot a fent leírt módon ismét meg kell gyújtani. A fent leírtaktól eltérően a berendezés megfelelő lchúzócszközzcl is felszerelhető, amely a hamurétcgetminden betáplálási periódustkövetően eltávolítja a 15 tűzkamra szájából. Ilyen esetben a füst felhasználása a fent említet t kerülővezetékcn keresztül történik. A berendezés működése viszonylag megbízhatóan vezérelhető manuálisan, a füstfejlődés megfigyelése és ennek megfelelően a tüzelőanyag-betáplálás szabályozása alapján. Az üzemeltetés azonban viszonylag egyszerű módon automatizálható is azáltal, hogy 20 hőmérőket helyezünk cl az égési zónában, valamint annak közvetlen közelében, miáltal— a 20 hőmérőkről nyert mformáció alapján — egyszerű logikai készülékkel meg lehet állapítani a megkívánt tüzclőanyag-bctáplálási periódusok hosszúságát és gyakoriságát, és biztosítani lehet, hogy az égési zóna a 15 tűzkamra szájától a kívánt távolságban maradjon. A találmányt a továbbiakban példán keresztül ismertetjük részletesen. 1. példa Ebben a példában olyan kísérlettel kapcsolatban ismertetjük a találmányt, amikor az égési folyamatot a tüzelőanyag-halomban fellépő égési hőmérséklet megfigyelésével vizsgáltuk. A kísérlet során háztartási célokra szolgáló füstf cjlesztő kályhát (kemencét) használtunk, amelynek a külső méretei a következők voltak: szélesség 400 mm, mélység 450 mm, magasság 700 mm. A füstfejlesztő tér felső részében egy rövid kürtő volt beépítve a füst elvezetéséhez. A füstkályha alsó részében tűzkamra volt kialakítva, és ajtóval volt zárható. A tűzszekrény keresztmetszeti mérete 130x140 mm volt. Az égéshez szükséges levegőt a tűzkamrába azon a nyíláson vezettük be, amely a tűzszekrény betolására szolgált. A kísérletben a bükkfából készült fűrészpor által alkotott tüzelőanyagot a tűzszekrénybe helyeztük. A fűrészpor szcmcsemérctc a következő volt: 10 szemcseméret (pm) % 4000-2000 1,0 2000-1000 9,4 1000-500 27,3 500-250 34,4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
