202069. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék állatok bőrének a lefejtésére
HU 202069B A találmány állatok bőrének a lefejtésére szolgáló eljárásra és készülékre vonatkozik. A bőrfeldolgozó ipar számára fontos, hogy a különféle állatokról (például sertés, szarvasmarha, birka, őz, vaddisznó stb.) lefejtett bőrök épek, bevágásmentesek legyenek, és ne tartalmazzanak az állati testből kitépődött húsdarabokat, zsírszöveteket stb. A nagyüzemi állat-vágásoknál ez a követelmény kielégíthető, mert a bőrlefejtés technikája már jól kialakult, a munka végrehajtásához megfelelő berendezések állnak rendelkezésre. A nagyobb vágóhidakon például a bőreltávolítás dobos-csigás géppel történhet úgy, hogy a végtagokon késsel bevágott — „megkezdett” — bőrt lehúzószerkezet horgába akasztják, és e szerkezettel a bőrt az állat testéről egyszerűen lehúzzák. íly módon gyorsan, nagyobb fizikai erőkifejtés nélkül is jó minőségű nyersbőr nyerhető. Az ilyen berendezések azonban meglehetősen drágák, és gazdaságos kihasználásuk csak nagyobb állatvágás-szám esetén lehetséges, így a bőrök minőségi lefejtése kisvágóhidakon — ahol az állatvágások száma csekély, napi egy-két, vagy legfeljebb néhány darab — nincs megoldva. Ezeken a helyeken a bőrfejtést késsel, kézi erővel végzik, e kisüzemi kézi-késes nyúzások azonban lassúak, fárasztóak, a lefejtett bőr nem tiszta, több-kevesebb zsírszövetet és húscafatot, húsdarabot tartalmaz. A kés-használaton alapuló módszer miatt gyakoriak a bőrbevágások is. Mindezen okok miatt a lenyúzott bőr kisebb értékű, mint a fent ismertetett módon a nagyüzemekben lefejtett bőrök. Az elhullott állatok bőrének a gépi lefejtése ugyancsak megoldatlan. Az elhullott állatok magas víztartalmú belső szervei, valamint az állatok húsa azonnal és gyorsan bomlik, míg az alacsonyabb víztartalmú, szívósabb bőr csak később kezd bomlani, és lassúbb biokémiai — később mikrobiológiai — bomláson megy keresztül. A bőr és a bőr alatt levő magasabb víztartalmú szervek bomlása közötti időeltolódás, valamint a bomlás mértéke közötti különbség eredményezi, hogy gépi bőrlehúzást nem lehet végrehajtani azoknál az elhullott állatoknál, amelyek bőrét nem az elhullást követően azonnal, hanem több óra, esetleg egy-két nap elteltével akarják eltávolítani. A magasabb víztartalmú, kevésbé szívós bőr alatti szervek az elhullás után gyorsan elveszítik rugalmasságukat, tartásukat. A szövetek fellazulnak, megszűnik a szövetek közötti kapcsolat, a hézagok már nyálkával is telítődnek. Ha ilyen állapotban levő elhullott állat bőrét gépi úton eltávolítják, a bőr lehúzása közben a meggyengült zsírszövet és a húst adó izomszövetek már nem egymáshoz és a csontokhoz tapadnak, hanem a bőrrel együtt szakadnak le. A leölt, de még friss állatoknál ez a jelenség nem észlelhető, mert az ép és egészséges szövetek erősebben kapcsolódnak egymáshoz és a csontozathoz, mint a bőrhöz. így a bőr gépi lehúzása eredményesen végrehajtható úgy, hogy a hús és a zsír nem szakad le a bőrrel együtt. A találmány feladata, hogy olyan megoldást szolgáltasson állatok bőrének a lefejtéséhez, amely kisüzemi körülmények között is, mindenkor a helyi adottságokhoz igazodóan, különböző lehetőségekkel élve egyszerű és olcsó eszközökkel, az emberi kézzel való érintés szükségességének a kiküszöbölé1 sével teszi lehetővé jó minőségben, továbbfeldolgozást lehetővé téve a bőrlehúzást még abban az esetben is, ha már hosszabb ideje elhullott, például egykét napos állat-tetemek bőrének a lehúzásáról van szó. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy a bőr az alatta levő részektől a legkönnyebben úgy választható el teljes egészében, hogy a bőr belső felületére — belülről kifelé irányulóan, a bőr alatti részekre pedig kívülről befelé irányulóan, egyidejűleg és azonos nagyságú — nyomóerőt fejtünk ki. Ez a bőr és az alatta levő részek teljes szétválasztásának a biztosítása mellett lehetetlenné teszi a lágy részeknek a bőrhöz való tapadását, és a bőrrel együtt bekövetkező kiszakadását. E felismerés alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan eljárás segítségével oldottuk meg, amelynek során a bőrt az állat testéről húzással távolítjuk el, és amely eljárásra az jellemző, hogy a lehúzási műveletet megelőzően a bőr alá az atmoszférikust meghaladó nyomású nyomóközeget juttatunk, amellyel a bőr és az alatta levő testrészek között a kapcsolatot részben vagy teljesen megszűntetjük. A nyomóközeg bepréselése után a bőr könynyen lefejthetővé (elválaszthatóvá) válik. Az eljáráshoz előnyösen nyomóközegként sűrített levegőt és/vagy más sűrített gázt és/vagy az atmoszférikust meghaladó nyomású folyadékot, például vizet és/vagy fertőtlenítő oldatot és/vagy technológiai rendeltetésű folyadékot juttatunk a lehúzását megelőzően a bőr alá. Egyidejűleg — és akár egyszerre keverve, azonos befújófejből kibocsátva is — használhatunk tehát nyomóközegként valamilyen gázt és folyadékot, mégpedig tetszőleges mennyiségekben (tetszőleges arányban keverve). Ugyanakkor a folyadék — és esetleg a gáz(ok) is — nemcsak bőrfejtésre, hanem valamilyen technológiai célra is felhasználható, így például a bőr, valamint a bőr alatti testfelület mosására, fertőtlenítésére, konzerválására, oldószeres kezelésére, bőr- és hús-előfeldolgozási célokra, így impregnálásra, szöveti szerkezet átalakítására, meglévő fizikai és kémiai tulajdonságok és összetétel megváltoztatására stb. Általában 1,1 bar-t meghaladó nyomású nyomóközeget juttatunk a bőr alá. A találmány szerinti készülékre az jellemző, hogy legalább egy folyékony és/vagy gáznemű nyomóközegnek az állati test bőre alá juttatására alkalmas, a bőr alá beszúrható, és nyomóközeg-forráshoz csatlakoztatható befújófejnek zárt hegyben végződő merev csőtagja van, amelyből a hegyet alkotó elvékonyodó része előtti szakaszából a nyomóközeg kibocsátására szolgáló nyílás torkollik ki. Előnyös továbbá, ha a hegy csúcsa felett oldalt a bőr alóli kicsúszását gátló homorú bemélyedés(eke)t, például körben futó hornyot tartalmaz. A bemélyedés (horony) ugyanis részben a bőrben, részben a bőr alatti szövetekben megtámaszkodik. Maga a csőtag bármilyen kemény, merev anyagból készülhet, a legelőnyösebb azonban acélcső alkalmazása. Egy másik találmányi ismérvnek megfelelően a csőtagon rugalmas anyagból, például gumiból készült ütköző van rögzítve. Előnyös az a kiviteli példa is, amely szerint a csőtaghoz homorú oldalával sí2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
