202059. lajstromszámú szabadalom • Inszekticid készítmények és eljárás a készítmények hatóanyagául szolgáló benzoil-karbamid-származék előállítására

1 HU 202059 B 2 Találmányunk inszekticid készítményekre és a ké­szítmények hatóanyagául szolgáló (I) képletű, új ben­­zoil-karbamid-származék előállítási eljárására vonat­kozik. Munkánk során nagyhatású inszekticid készítmé­nyek fejlesztési lehetőségeit tanulmányoztuk, ennek eredményeként azt tapasztaltuk, hogy a (I) képletű benzoil-karbamid-származék, a továbbiakban „talál­mány szerinti vegyidet vagy hatóanyag” nagyon ha­tásos inszekticid, elsősorban lárvák vagy bábok ellen, és gyártása viszonylag olcsó. Eddig ismertek voltak bizonyos fajta, inszekticid hatású benzoil-karbamid-származékok (3 993 908, 4 139 636 és 4 457 943 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás; 71279A1 európai sza­badalmi leírás, 106454/1984 számon nyilvánosságra hozott japán szabadalmi bejelentés), ezek közül né­hány kereskedelmi forgalomban van. Munkánk során azt tapasztaltuk azonban, hogy a találmányunk szerinti vegyület az eddig ismert ve­­gyületeknél sokkal jobb hatású. A találmányunk szerinti vegyület különösen a kö­vetkező rovarlárvák ellen hatásos: Plutella xilostella, Chilo suppressalis, Plusiinae, Pieris rapae crucivora, Tinea pellionella, Tineola bisselliella, Culex spp., például Culex pipiens pallens, Anopheles spp., Aedes spp., Muscidae, Calliphoridae, Sarcophagidae, Taba­­nidae, Dictioptera, például Blattella germanica, Pe­­riplaneta fuliginosa, Periplaneta brunnea, Periplaneta americana és ehhez hasonlók, valamint a Coleoptera vagy Himenoptera kártevők lárvái ellen. A találmányunk szerinti hatóanyag további előnye, hogy melegvérű állatokra nagyon kicsi a mérgező hatása, ezért az állatok takarmányába keverve, szájon keresztül adagolható, például marha, sertés, ló, juh, kecske, baromfi háziállatok esetén. A találmányunk szerinti hatóanyag bomlás nélkül távozik az állatokból, így a háziállatok ürülékében élő rovarlárvák, például a Muscina stabulans, Fannia canicularis, Calliphori­dae, Sarcophagidae, Sepsidae megsemmisíthetők. A (I) képletű vegyületet a találmány szerint a következő eljárásokkal állíthatjuk elő: a) eljárás: (II) képletű benzoil-izocianátot reagáltatunk (III) képletű anilin-származékkal. b) eljárás: (IV) képletű benzamidszármazékot reagáltatunk (V) képletű izocianátszármazákkal. c) eljárás: 3-fluor-4-amino-fenolt, egy bázis jelenlétében, tet­­rafluor- etilénnel reagáltatunk, majd a kapott (III) képletű anilin- származékot (II) képletű benzoil-izo­­cianát-származékkal reagáltatjuk; vagy d) eljárás: (III) képletű anilinszármazékot foszgénnel reagál­tatunk, majd a kapott (V) képletű izocianát-szárma­­zékot (IV) képletű benzamidszármazékkal reagáltat­juk. A fentiekben említett A és B eljárásokban a reakció kivitelezése általában valamilyen inert oldószer je­lenlétében történik. Oldószerként alkalmazhatunk aro­más szénhidrogéneke, például benzolt, toluolt, xilolt; halogénezett szénhidrogéneket, például klór-benzolt, szén-tetrakloridot, kloroformot, metilén-kloridot, 1,2- diklór-etánt; étereket , például dietil-étert, tetrahidro­­furánt, dioxánt, ketonokat, például acetont, metil-etil­­ketont, metil-izobutil-ketont; dimetil-szulfoxidot, di­­metil-formamidot, nitro-metánt és ezek elegyeit. Az A és B eljárásokban a reakció kivitelezése általában normál nyomáson történik, általában 1-50 óra alatt. A kiindulási vegyületeket általában ekvi­­moláris mennyiségben alkalmazzuk, de a kiindulási vegyületek egyikét feleslegben is alkalmazhatjuk. Az A és B eljárásokban a reakcióhőmérséklet általában nem kritikus, de az A eljárást általában 0-80 °C hőmérséklettartományban, elsősorban szoba­­hőmérséklettől 60 °C-ig terjedő hőmérsékleten, a B eljárást általában szobahőmérséklettől 160 °C-ig ter­jedő hőmérséklettartományban, elsősorban 80° 130 °C hőmérsékleten játszatjuk le. Az így kapott vegyületet szükség esetén tisztít­hatjuk, a tisztítást például oszlop kromatográfiás mód­szerrel vagy átkristályosítással végezhetjük. A találmányunk szerinti ejárásban kiindulási anyag­ként alkalmazott, (III) képletű anilinszármazék új vegyület, és előállítása például az 1-3. reakcióvázlaton bemutatott eljárásokkal történhet. Az 1. reakcióvázlat szerinti előállítási eljárásban a (III) képletű anilinszármazékot úgy állítjuk elő, hogy (VI) képletű 3-fluor-4-nitro-fenolt tetrahidrofu­­ránnal reagáltatunk valamilyen bázis jelenlétében, majd az így kapott, (VII) képletű vegyületet sav jelenlétében például vassal vagy platina-dioxid jelen­létében hidrogénnel redukáljuk. A 2. reakcióvázlat szerinti előállítási eljárásban a (IO) képletű anilinszármazékot úgy állítjuk elő, hogy (VI) képletű 3- fluor-4-nitro-fenolt ecetsavanhidrid, etil-acetát és platina-dioxid jelenlétében hidrogénnel katalitikusán redukáljuk, majd az így kapott vegyületet (VII) képletű tetrafluor-etilénnel valamilyen bázis je­lenlétében reagáltatjuk, és az így kapott (IX) képletű vegyület acetil-amino-csoportját a szokásos eljárással hidrolizáljuk. A 3. előállítási eljárásban a (Hl) képletű anilin­származékot úgy állítjuk elő, hogy olcsó és könnyen beszerezhető o-fluor-nitro-benzolt híg kénsav jelen­létében fémalumíniummal reagáltatunk, és az így nagy termelékenységgel kappott (XI) képletű 3-flu­­or-4-amino-fenolt valamilyen bázikus katalizátor je­lenlétében tetrafluor-etilénnel reagáltatjuk. A (XI) kép­letű 3-fluor-4-amino-fenol és tetrafluor-etilén reakci­­ójáhoiz, mely a találmányunk szerinti c) eljárásvál­tozat első lépése, bázikus katalizátorként alkalmaz­hatunk például alkálifém-hidroxidokat, mint például kálium-hidroxidot; alkálifém-karbonátokat, mint pél­dául kálium-karbonátot, előnyösen kálium-hidroxidot. A reakció kivitelezése általában valamilyen, inert oldószerben történik, ilyen oldószerek például a di­­metil-formamid, dimetil- formamid és oldószer ele­gyek, valamint egyéb inert oldószerek, mint például toluol, acetonitril, dioxán, előnyösen dimetil- forma­­midot alkalmazunk. Az alkalmazott reakcióhőmérsék­let 30-150 °C, előnyösen 70-100 °C. A reakció kivitelezésénél az alkalmazott tetraflu­or-etilén mennyisége a (XI) képletű amino-fenol 1 móljára számolva legalább ekvimoláris legyen. Az 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents