202001. lajstromszámú szabadalom • Ionizációs kamra aeroszolok és aeroszolokká alakítható légszennyezők mennyiségének meghatározására

1 HU 202001 B 2 A találmány tárgya ionizációs kamra aeroszolok és aeroszolokká alakítható légszennyezők mennyiségé­nek meghatározására. Ismeretesek már ionizációs kamrák és ezekhez tar­tozó járulékos eszközök, amelyek alkalmazásával ae­roszol légszennyezők mérése, jelzése biztosítható. Az ilyen mérések, illetve jelzések az úgynevezett ionizá­ciós áram változásának mérésén, illetve jelzésén ala­pulnak. Az említett módszerekkel tulajdonképpen a tömegkoncentráció meghatározása az aeroszolré­szecskék által abszorbeált radioaktív sugárzás csök­kenésének mérésére épül. Az eddig előadottakból is megállapítható, hogy a légszennyezők mennyiségének meghatározásánál, il­letve jelzésénél alkalmazott eszközök döntő része az ionizációs kamra. Az ionizációs kamrában egymással szemben lévő, megfelelő feszültségkülönbségen álló két elektród van. Az egyik elektródon helyezkedik el a megfelelő radioaktív sugárforrás - például alfa-su­gárzó izotóp -, amely ionizálja a kamra légterét és a már említett feszültségkülönbség hatására a két elekt­ród között mérhető áram, úgynevezett ionizációs áram folyik. Ezt az ionizációs áramot csökkentik a kamrán átvezetett levegőben lévő aeroszolrészecskék, amelyekkel az ionizált részecskék ütköznek és rekom­binációs folyamatok játszódnak le. A légszennyező anyagok mérésénél és a mérésre szolgáló eszközökkel kapcsolatban fennálló érzékeny­ségi követelmény, hogy az alkalmazott módszerrel, ü­­letve műszerrel adott vizsgálati helyen megengedett maximális koncentráció 20%-a kimutatható legyen. Ez a követelmény, légszennyező anyagoktól függően, döntő többségében 1-10 mg/m3 koncentráció közötti érzékenységi igényt jelent. A vázolt érzékenységi igény kielégítése szükségessé teszi az ionizációs áram mérésén alapuló aeroszolmé­rő detektorok, műszerek érzékenységét fokozó lehe­tőségek vizsgálatát és azok megvalósítását. Az érzékenység, adott feltételek és aeroszolkon­centráció esetében az ionizációs áram relatív csökke­nési arányának függvénye. Adott feltételek közt pedig az ionizációs áram csökkenése egyenes arányban áll az ionizált részecskék rekombinációjának arányával, amely adott aeroszolrészecske-szám jelenlétében az ionizált részecskék számával arányos. Az érzékenység növeléséhez a kamra légterében az ionizált részecskék növekvő számából eredő ionáram megfelelő növelését kell biztosítani. Az ionáram nagysága pedig a kamra elektródjaira kapcsolt fe­szültségnek, az elektródfelület nagyságának és a kam­ratérfogatának függvénye. A tápfeszültség növelése azonban ionizáltrészecs­­keszám-növekedést nem eredményez, hanem a térerő növekedése következtében csak egy konstans ioná­­ram-növekedést fog eredményként biztosítani, tehát ezzel a kimutatási határ nem csökkenthető. A na­gyobb tápfeszültség által létrehozott magasabb tére­rősségnél pedig a hőmérséklet és a légnedvesség zava­ró hatása növekszik. Egy adott optimális térerősség alkalmazása mellett tehát lényegében az elektródfelület és a kamratérfo­gat hatékony növelésével érhető el az ionizált részecs­kék számának és az abból eredő érzékenységet javító ionáramnak a növekedése. Az elektródfelület optimális növelése az ionizált részecskék által szállított töltések befogásának ará­nyát növeli meg. A kamratérfogat növelése pedig a légtérfogat növelésével az ionizált molekulák számát, ezáltal és az aeroszolrészecskék tartózkodási idejének megnövelésével az ütközések valószínűségének ará­nyát növeli meg. A kamratérfogatot meghatározó méret a besugár­zott tér, amely a sugárforrás aktivitásával, illetve tér­beli elrendezésével növelhető. Ezen belül lényeges szerepe van az elektródok közötti távolságnak, amely­nek megválasztása az alfa-sugárzás hatótávolsága mentén, az általa létrehozott fajlagos ionizáció mér­tékére vonatkozó, önmagában ismert Bragg-görbe alapján előnyös, amely szerint a fajlagos ionizáció mértéke a hatótávolság utolsó szakaszában a legna­gyobb. Tehát a légtér ionizációja maximális, ha az elektródok közti távolság legalább akkora, mint az al­fa-részecskék átlagos hatótávolsága a levegőben, amely energiájuktól függően 3-7 cm között van. Mi­vel a Bragg-görbe szerint az ionizáció mértéke a ható­­távolság mentén változó, előnyös, ha a vizsgált aero­szoltartalmú levegő minden egyes térfogateleme a sugárzás teljes spektrumán áthalad. Számos ismert megoldás van aeroszoloknak, mint légszennyezőknek a meghatározására szolgáló ionizá­ciós kamrákra. Az ismert ionizációs kamrák kialakí­tásánál azonban általában csak az érzékelési célokat szolgáló elektronikára fordították a figyelmet és ezek­nek a változataiban merülnek ki az Ismert ionizációs kamrákkal kapcsolatos berendezések. így például a HU 176 353 számú (magyar) szabadalmi leírás, a DE 3 049 153 számú (német szövetségi köztársaságbeli) nyilvánosságra hozatali irat ismertette megoldások is lényegében a berendezések elektronikus részleteivel foglalkoznak. Vannak olyan ismert ionizációs kamrák és ezekkel kapcsolatos berendezések, amelyek a Bragg-görbe fi­gyelembevételén alapulnak, azonban rendkívül bo­nyolult megoldást jelentenek. Ilyen megoldás ismerte­tése található például a 113 810 számú német demokratikus köztársaságbeli szabadalmi leírásban. A most megjelölt NDK szabadalmi leírásból megis­merhető kamrakonstrukciónál nincsenek megadva a kamra jellemző méretei, viszont a kamrával kapcso­latban alkalmazott elektródok két, különböző sugarú félgömbhéjak és a kisebb sugarú héj felületére van fel­­víve a radioaktív preparátum. A légbevezető nyílás a külső félgömbön van, a két elektród közti távolságként 2 cm-t adtak meg, míg az alkalmazott tápfeszültséget 30 V-ban jelölték meg. Az utóbb hivatkozott nyomtatványból megismer­hető megoldás hátrányai, hogy a pA nagyságrendű ionáramok vezetésére szolgáló elektródfelületektől megkívánt felületminőség kialakítása - gyakorlatban történő biztosítása - a gömbhéjak esetében nehézkes, az egyenletesen ionizált tér kialakításához a radioak­tív preparátumot egyedüeg kell felhordani az elekt­ródfelületére, amely kényes műveletet nyitott izotó­pos munkahelyekre vonatkozó szigorú előírások mellett lehet elvégezni. Mivel az alfa-sugarak hatótá­volsága levegőben 3-7 cm, így a 2 cm-es elektródtá­volság esetén a Bragg-féle ionizációs jelenség előnyei nem tudnak teljes mértékben érvényesülni. A prepa­rátumot hordozó elektróddal szemben belépő levegő, a kis elektródtávolság miatt lényegében azonnal az 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents