201927. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mikofenolsav-/morfolino-etil/-észter és származékai, valamint e vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
1 HU 202 927 B 2 A találmány tárgya eljárás monoklonális antitestek előállítására gram-negatív baktériumok szerotípusos lipopoliszacharid- determinánsai ellen. Ugyancsak a találmány tárgya eljárás az antitesteket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására. A gram-negatív baktériumok által okozott betegségek és legsúlyosabb szövődményeik, pl. a bakterémia és endotoxémia, jelentős mértékben okoznak súlyos megbetegedést és elhalálozást emberekben. Az irodalomban leírt számos eset vizsgálata azt jelzi, hogy a gram-negatív baktériumokkal történő fertőzés bizonyos megnyilvánulásai, elsősorban halálos megnyilvánulásai bizonyos hajlamosító tényezőkre vezethetők vissza. Az ilyen fertőzések növekvő gyakorisága figyelhető meg idősebb betegeknél és olyan betegeknél, akik súlyos betegek, pl.- megégés, sebészeti trauma, lassan gyógyuló sebek, narkotikus életvitel vagy rosszindulatú daganatos betegségek. Ezek a fertőzések lehetnek orvosi kezelésből eredőek (pl. kórházban szerzettek) olyan betegekben, akik hosszan tartó, ismételt kórházi kezelésben részesülnek, és főleg azokban, akik sebészeti beavatkozásban véredényeken belüli műszer-használatban vagy beavatkozási műveletben, pl. vese-katéterezésben, citoszkópiában, gerinccsapolásban, gégemetszésben vagy folyadék- és gyógyszer intravénás infúzióban részesülnek, vagy olyan betegekben, akiket immunszupresszív szerekkel kortikoszteroidokkal, antimetabolitokkal és/vagy antibiotikumokkal hosszú időn át kezelnek. A sugárkezelés emlős gazdaszervezetekben szintén hajlamosít a gram-negatív baktériumokkal történő fertőzésre. A gram-negatív baktériumok által okozott betegségek terjesztésében leggyakrabbban előforduló organizmusok közt találjuk az Escherichia coli-t, a Klebsiella pneumoniae-t, az Enterobacter aerogenes-t, a Pseudomonas aeruginosá-t, a Serratia marcescens-t és a Proteus, Bacteroides, Providencia és Citrobacter különböző törzseit (Sonnenwirth: „The Enteric Bacilli and Similar Gram- Negative Bacteria” (Enterobacillusok és hasonló gram-negatív baktériumok) Microbiology, 2. kiadás, 753-790 oldal, szerkesztők: Davis, B.D., Dulbecco, R., Eisen, H.N., Ginsberg, H.S., Wood, W.B., és McCarty, M.; kiadó: Harper és Row (1973); McCabe, W.R.: „Gram-Negative Bacteremia” (Gram-negatív bakterémia) Adv. Intern. Med. (1974) 19, 135-158; és Kreger és munkatársai: „Gram-Negative Bacteremia III. Reassesment of Etiology, Epidemology and Ecology in 612 Patients” (Gram-negatív bakterémia III. Az etiológia, epidemológia és ökológia újabb felmérése 612 betegben) Am. J. Med. (1980) 68, 332-343). Ezenkívül a Pseudomonas és Klebsiella más fajai, valamint az Aeromonas, Salmonella, Flavobacterium, Frwinia, Edwardsiella, Pectobacterium, Acinetobacter, Alcaligenes és Shigella nemzetségek tagjai szintén jelentős mértékben részt vesznek a gram-negatív betegségek terjesztésében embereknél (Sonnenwirth, fentebb említett munka, McCabe, fentebb idézett munka, Kreger és munkatársai, fentebb idézett munka). Az elmúlt néhány évtizedben az antibiotikumokat alkalmazták előszeretettel a gram-negatív baktériumeredetű betegségek visszaszorításában. A gram-negatív baktériumok okozta betegségek folyamatos elterjedtsége, nagy megbetegedési és halálozási gyakorisága azonban az antibiotikum-kezelés korlátozott lehetőségeit sugallják az ilyen organizmusok által okozott betegségek megelőzésében és kezelésében. Lásd pl. Andriole, V.T.: Pseudomonas Bacteremia: Can Antibiotic Therapy Improve Survival? (Pseudomonas bakterémia: Képes-e az antibiotikum-kezelés javítani a túlélést?) J. Lab. Clin. Med. (1978) 94, 196-199. Ez ösztönözte a kutatást más jellegű megelőzési és kezelési módszerek irányában. Az emberek vagy kísérleti állatok aktív immunizálása teljes baktériumsejt vakcinákkal vagy tisztított bakteriális endotoxinokkal főleg a lipopoliszacharid molekulákon (LPS) jelen levő kémiailag eltérő ismétlődő oligoszacharid determinánsok ellen irányuló fajlagos antitestek kifejlődéséhez vezet (Luderitz és munkatársai: Immunochemistry of O and R Antiegens of Salmonella and Related Enterobacteriaceae (Salmonella és rokon Enterobacteriaceae-beli törzsek O és R antigénjeinek inmunokémiája) Bacteriol. Rev. (1966) 30, 192-255; és Luderitz és munkatársai: Isolation and Chemical and Immunological Characterization of Bacterial Lipopolysaccharides (Baktérium- eredetű lipopoliszacharidok izolálása, valamint kémiai és immunológiai jellemzése), Microbiol Toxins, 4. kötet, 145-233 oldal, szerkesztők: Weinbaum, G., Kadis, S., és Ajl, S.J., kiadó: Academic Press (1977), lásd 1. ábra. Ebben a tekintetben fontos megjegyezni, hogy az LPS molekula a legtöbb, ha nem az összes, gram-negatív baktérium külső sejtmembránja fő alkotórészeinek egyike (Nikaido, H.: Biosynthesis and Assembly of Lipopolysaccharide (Lipopoliszacharidok bioszintézise és kapcsolása) Bacterial Membranes and Walls, szerkesztő; Leive, L., kiadó: Marcel Decker (1973), lásd 2. ábra. A 1. ábra a lipopoliszacharid molekulák helyzetét bemutató gram-negatív sejt- külső memebránját ábrázolja. Ez a modell mellőzi az olyan szerkezeteket, mint a tokok, burkok és nyálkarétegek. A lipopoliszacharidok szintén szerves alkotórészei a bakteriális endotoxinoknak, az LPS molekulák A lipid részei felelősek a mélyreható patofiziológiás hatásokért (pl. láz, alacsony vérnyomás, szétterjedt érrendszeren belüli véralvadás, sokk és esetleg halál) a gramnegatív bakteriális szeptikémia során fellépő vagy kísérletileg endotoxin-injekciókkal indukált endotoxin kibocsátással együtt (Westphal és munkatársai: Chemistry and Immunochemistry of Bacterial Lipopolysaccharides as Cell Wall Antigens and Endotoxins. (A bakteriális lipopoliszacharidok, mint sejtfal-antigének és az endotoxinok kémiája és immunokémiája). Prog. Allergy (1983) 33, 3-39. A 2. ábra mutatja be a gramnegatív lipopoliszacharidok három területét. Az O-fajlagos lánc terület hosszúláncú poliszacharid, amely ismétlődő oligoszacharid egységekből épül fel. Különböző baktérium-fajokban ezek az oligoszacharid-egységek 1 és 6-7 közti mennyiségű monoszacharid egységet tartalmaznak. Az LPS szerotípusos determinánsai (lásd szöveg) a molekulának ezen a területén 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
