201906. lajstromszámú szabadalom • Eljárás egy fenil-karbamát-származék és savaddíciós sói és ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
5 HU 201 906 B 6 nyok különböző agyterületein, a hatóanyag adagolása utáni különböző időpontokban. E vizsgálatainkban OFA-törzsű, 200-230 g testtömegű patkányokat alkalmaztunk. Az állatokat a fejükre irányított, koncentrált mikrohullámú sugárzással öltük meg [6 kW teljesítményű, 2450 Mhz hullámhosszon működő, 1,7 másodpercig tartó sugárzással; ehhez a Pueschner Mikrowellen-Energietechnik cég (Bréma) gyártmányát alkalmaztuk]. Az állatok agy velejét eltávolítottuk, Glowinski és Iversen eljárásával (1966) szeleteltük, és az elemzés időpontjáig -70 'C hőmérsékleten tartottuk. Az agyvelőrészeket belső standardként ACh-D4 és Ch(kolin)-d4 anyagokat tartalmazó 0,1 mólos perklórsavoldatban homogenizáltuk, majd centrifugáltuk, és utána az endogén ACh-t és Ch-t deuterizált variánsaikkal együtt dipikril-aminnal (2,2’,4,4’,6,6’-hexanitro-difenil-aminnal) diklór-metánban extraháltuk ionpár formájában. A Ch szerkezeti egységet propionilkloriddal származékká alakítottuk, majd a propionil-kolin és ACh így kapott keverékét nátrium-tio-fenoláttal demetilcztük, és utána tömegfragmentometriás úton elemeztük [Jenden és munkatársai, Anal. Biochem. 55,438 (1973)]. Megfigyeltük, hogy ha egy ízben adagoltunk 25 pmól/kg hatóanyagot orálisan, akkor az ACh koncentrációja a striatumban, agykéregben és hippocampusban megnövekedett. Orális adagolás után a hatás maximuma 30 perc múlva jelentkezett, és az ezt követő 3-4 órában csökkent Az agykéregben és a hippocampusban az ACh koncentrációja a kontrollállatokéval összehasonlítva még 4 óra után is lényegesen magasabbnak adódott. Ezek a hatások dózisfüggők. A „B” vegyület hatása lényegesen gyengébb, mint a „C” racemáté; és a „C” racemát hatása lényegesen gyengébb, mint az „A” vcgyületé. A találmány szerinti vegyületek jól tűrhetők, orális adagolás után hatásosak, és hatásuk tartós, amint ezt a fentiekben leírt és más standard vizsgálati módszerekkel igazoltuk. Mindezek alapján a találmány szerinti vegyületek az aggkori elmegyengeség, Alzheimer-kór, a Huntingtonféle vitustánc, kései mozgászavarok, túlzott mozgékonyság, mániás megbetegedések, akut zavartsági állapotok, Down-tünctcsoport és Friedrich-féle ataxia kezelésére alkalmazhatók. A javasolt napi dózis körülbelül 0,1 mg-tól körülbelül 25 mg-ig terjed, például körülbelül 0,1 mg-tól körülbelül 5 mg-ig terjedő mennyiségű találmány szerinti vegyületet alkalmazhatunk szilárd vagy folyékony vivő- vagy hígítószerekkel összekevertem A fentiekkel összhangban a találmány révén lehetővé válik a találmány szerinti vegyületek gyógyszerként való alkalmazása például az aggkori elmegyengeség, Alzheimer-kór, Huntington-vitustánc, kései mozgászavarok, túlzott mozgékonyság, mániás megbetegedések, akut zavartsági állapotok, Down-tünetcsoport és Friedrich-féle ataxia kezelésére. A találmány azoknak a gyógyászati készítményeknek az előállítására is vonatkozik, amelyek egy találmány szerinti vegyülctet legalább egy gyógyászati szempontból elfogadható vivőanyaggal vagy hígítószerrel összekeverve tartalmaznak. Ezek a készítmények a szokásos módon állíthatók elő. A találmány szerinti eljárást az alábbi kiviteli példákban részletesen ismertetjük. E példákban a hőmérsékleteket Celsius-fokokban adtuk meg, és nem korrigáltuk. 1. példa (S)-N-etil-3-[l-(dimetil-amino)-etil]-N-metil-fenil-karbamál előállítására 130 g (±)-N-etil-3-[l-(dimetil-amino)-etil]-N-metil-fenil-karbamátot és 210 g (+)-di-(0,0’-p-tolil)-borkősav-monohidrátot melegítés közben 1,3 liter 2:1 arányú metanol-víz elegyben oldunk. A hűtés után kicsapódott sót szűrjük, és háromszor átkristályosítjuk metanol és víz 2:1 arányú elegyéből. Az (S)-enantiomert úgy szabadítjuk fel, hogy a kapott sót 1 n nátronlúg és éter között megoszlatjuk; [oc] g> = -32,1' (c = 5, etanolban). A cím szerinti vegyület hidrogén-tartarátja etanolból való átkristályosítás után 123-125 *C-on olvad, [a] d = +4,7 (c = 5, etanolban). 2. példa Mindenben az 1. példa szerinti módon járunk el, azonban di-(0,0’-p-tolil)-borkősav helyett 3-bróm-kámfor-10-szulfonsavat használunk. Termékként az 1. példa cím szerinti vegyületét kapjuk. 3. példa Mindenben az 1. példa szerinti módon járunk el, azonban a 2 : 1 arányú metanol-víz elegy helyett tiszta metanolt, tiszta etanolt vagy 1 : 1 arányú acetonitril-víz elegyet használunk. Termékként az 1. példa cím szerinti vegyületét kapjuk. 4. példa Mindenben az 1. példa szerinti módon járunk el, azonban megoszlató vegyszerként nátronlúg helyett kálium-karbonátot, nátrium-karbonátot vagy kálium-hidroxidot használunk. Termékként az 1. példa cím szerinti vegyületét kapjuk. A találmány révén lehetővé válik továbbá az (I) képlctű vegyületek szisztémás, bőrön át történő (transzdermális) alkalmazása szabad bázis vagy annak valamilyen savaddíciós sója alakjában. Az (I) képletű vegyületeketés gyógyászati szempontból elfogadható savaddíciós sóikat, valamint előállításukat és acetilkolinészteráz-gátlókként történő alkalmazásukat ismerteti a fentebb már idézett, 0 193 926 számú európai közrebocsátási irat. Az (I) képletű vegyületek közé tartoznak a fentiekben definiált „A” vegyület és a „C” racemát. Azt találtuk, hogy az (I) képletű vegyületek mind szabad bázis, mind annak gyógyászati szempontból elfogadható savaddíciós sóinak alakjában (e vegyületeket az alábbiakban esetenként „a találmány szerinti adagolásra alkalmas vegyületeknek” nevezzük) bőrön át történő (perkután) adagolás után a bőrön át váratlanul kedvezően felszívódnak. Az (I) képletű vegyületeknek bőrön át történő behatolása standard in vitro és in vivo vizsgálatokkal igazolható. In vitro vizsgálatra alkalmas a jól ismert diffúziós próba, amelyet a 2 098 865 számú nagy-britanniai közrebocsátási iratban kifejtett elvek szerint, valamint T. J. Franz módszerével (J. Invest. Dermatol. 64,194 (1975)] végezhetünk. A hatóanyag - vagy radioaktívan jelzett alakjának - oldatát ép emberi bőr vagy szőrmentesített 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
