201883. lajstromszámú szabadalom • Eljárás orális adagolású, összetett egységekből álló, szabályozott hatóanyagleadású gyógyszerkészítmények előállítására

1 HU 201883 B 2 gyárban megtalálható berendezésekben. Ebből az kö­vetkezik, hogy az ipari gyártás viszonylag könnyű és olcsó. Azt tapasztaltuk továbbá, hogy egy egye­­neletes, lénegében nulladrendű szabályozott hatóa­nyaleadási sebeség érhető el akkor is, ha viszonylag nem egyenletes részecskéket alkalmazunk bevonandó magként. Ez általában a hagyományos összetett egy­ségekből álló szabályozott hatóanyagleadású készít­ményeknél nem tapasztalható, például a diffúziós szabályozott hatóanyagleadás olyan összetett egysé­gekből álló készítményeknél, ahol a polimer duzzad, függ a diffúziós réteg vastagságától, amely időben változó, hiszen a polimer leadja a hatóanyagot, mi­közben a duzzadás folytatódik. Ez azt eredeményezi, hogy különböző leadási sebességeket kapunk a leadás jobban hasonlít az elsőrendű leadáshoz, mint a nul­­ladrendűhöz. Másrészt az ozmózissal szabályozott összetett egységek esetén a leadás függ mind a magban lvő anyagok vizet vonzó képességétől, amely­nek az eredménye az lehet, hogy a leadási periódus végén a leadásisebesség csökken, ha az ozmózist szabályozó anyag nem egyezik meg a hatóanyaggal, mind a bevbonás minőségétől, amely, ha a bevonatban gyenge pontok vagy repedések vannak, növeli a leadófelületet. Az ilyen hibák azt eredményezik, hogy a különböző egységeknél különböző oldódási sebes­ségeket tapasztalunk, vagyis az egy dózisban lévő több egységnél nem érünk el nulladrendű leadást. A találmány szerinti eljárás további előnye, hogy lehetővé válik a leadási sebesség változtatása a film vastagság változtatása révén. A kereskedelmi forga­lomban kapható szokásos összetet egységekből álló rendszereknél ez a lehetőség egy meglehetősen előre nem látható módon létezik, és csak bizonyos film­vastagságokig. A találmány szerint előállított rend­szerben ezzel szemben egy lényegében lineáris összefüggés áll fenn a leadási sebesség és a film vastagsága között. Ez azt jelenti, hogy egy adott típusú film esetén, ha a film vastagsága nő, akkor a leadási sebesség arányosan csökken, Fick első diffúzis törvényének megfelelően. A leadási sebességet úgy is változtathatjuk, ha megváltoztatjuk az arányt a pórusképző anyag és a bevonópolimer között. Ez által a találmány szerinti eljárás legkülönbözőbb oldhatósággal rendelkező ha­tóanyagok esetén alkalmazható, amely az ismert összetet egységekből álló szabályozott hatóanyaglea­dású rendszerekkel szemben egy igen nagy előny. A találmány tárgya tehát eljárás orális adagolású összetett egységekből álló hatóanyagleadású gyógy­szerkészítmények előállítására, amelyek egyedi ható­anyagtartalmú egységekből állnak, amely egységek egy vízben és gasztroindesztinális folyadékokban old­­hatalan, ezeket át nem eresztő és ezekben nem duzadó polimerből és a polimerben véletlenszerűen elosztva egy vízoldható pórusképző anyagból álló külső be­vonattal vannak ellátva. A találémány szerinti eljárást olyan készítmények előállítására is alkalmazhatjuk, amelyben az említett típusú egységek mellett olyan bevonatlan egységek is vannak, amelyek ugyanazt a hgatóanyagot vagy egy másik hatóanyagot tartalmazzák azonnali leadásra, és/vagy amelyek nem diffúziós bevonatú egységeket is tartalmaznak, amelyeknek a bevonata hidrofil be­vonat, hidrofób bevonat, vízalapú bevonat vagy szer­ves bevonat, amely bevonat az egységnek kívánt tulajdonságokat biztosít, például stabilitás, íz elfedés, fény stabilitás, színezés, jobb feldolgozhatóság és hasonlók. A diffúziós bevonattal ellátót, valamint a bevonat nélküli vagy a nem duffuziós bevonattal ellátott egységek tömegaránya a készítményben, pél­dául a készítmény kívánt hatóanyagleadási tulajdon­ságai függvényében állítható be, általában a diffúziós bevonattal ellátott egységek tömegaránya a bevonat nélküli vagy a nem diffúziós bevonattal ellátott egy­ségekhez képest 10:90 és 90:10 közötti. A találmány szerinti előállított orális adagolású szabályozott hatóanyagleadású összetett egységekből álló készítmény lehet például egy több egységet, előnyösen több, mint 100 egységet tartalmazó zselatin kapszula, egy több egységet, előnyösen több, mint 500 egységet tartalmazó zacskó vagy egy több egy­ségből, előnyösen több, mint 100 egységből készített tabletta, oly módon, hogy a tabletta lenyelés után a gyomorban több egyedi egységre esik szét. Mindhá­rom készítmény eseténaz egységek nem sokkal a lenyelés után szabadon oszlanak el végig a gyomor­­béltraktusban. A találmány szerinti eljárásnál alkalmazott bevo­­nópolimemek jó filmképző és adhéziós tulajdonsá­gokkal kell rendelkeznie és jól kell oldódnia szerves oldószerekben, péládul acetonban, metilén- kloridban metil-etil-ketonban vagy aceton és etanol vagy me­tilén- klorid keverékében. Bevonó-polimerként el­őnyösen 80-95 tömeg% vinil-kloridot, 1-19 tömeg% vinil-acetátot és 0-10 tömeg% vinil- alkoholt tartal­mazó terpolimert alkalmazunk. Előnyös az olyan polimer alkalmazása, amely 88-94 tömeg% vinil-klo­ridot, 2-5 tömeg% vinil-acetátot, 3-5 tömeg% vinil­­alkoholt tartalmaz. Adott esetben a bevonathoz lá­gyítót is alkalmahazunk. Ennek mennyisége 1-50 tömeg%, előnyösen 10-40 tömeg% a bevonópolimerre számítva. Az alkalmas lágyítók közül példaként meg­említjük az acedtil- tributil-citrátot, a polietilén-glikolt, a ricinusolajat és a gliceril-triacetátot. A bevonat tartalmazhat továbbá nátrium- hidrogén-karbonátot is, mint stabilizálószert, 1-20 tömeg% előnyösen 5-15 tömeg% koncentrációban a bevonópőolimerre számít­va. A találmány lszerinti eljárásban pórusképző anyag­ként jó vízoldhatóságú, a bevonatnál alkalmazott ol­dószerben oldhatatlan, gyógyászatilag alkalmazható és lényegében az alkalmazott koncentrációk esetén saját ggyógyászati hatás nélküli anyagokta használ­hatunk, előnyösen cukrokat, például szacharózt vagy laktózt és sókat például nátrium-kloridot. A pórusképző anyag részecskemérete 0,1 és 100, előnyösen 0,5 és 50 |im közötti. A pórudsképző anyag és a bevonópolimer tömegaránya a kívánt oldódási sebességtől függ. Ez az arány általában 0,05 és 5, előnyösen 0,1 és 2 közötti. A bevonat vastagsága szintén függ a kívánt ol­dódási sebeségtől, és 5 és 300 pm, előnyösen 10 és 150 pm között váltzhat. A találmány szerinti előállított összetett egységek­ből álló készítmények egyedi egységei kristályból vagy szemcséből álló bevonattal ellátott magok. A krostályos egységek lényegében monolitikus kris­tályok, a szemcsék a hatóanyag és a vivőanyagok kombinációjából állnak. Az eghyik gyakran alkalma-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents