201843. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és eszköz antibiotikus hatású gátlóanyagok maradékai és egyéb kemikáliák jelenlétének meghatározására
HU 201843 B A találmány tárgya eljárás és eszköz antibiotikus hatású gátlóanyagok maradékai és egyéb kemikáliák jelenlétének meghatározására, melynek során a vizsgálandó folyadék mintáját brillantfekete festékoldattal kékre színezett — célszerűen Mueller- Hinton-táptalajra és gátlóanyagok iránt nagyon érzékeny baktérium, célszerűen Bacillus stearothermophylus var. calidolactis C 953 nevű és jelű teszttörzset juttatunk (Deutsche Sammlug von Mikroorganismen und Zellkulturen (DSM) Stamm No.: 1550 Bacillus stearothermopylus var calidolactis C 953 Származás: pirított tejből izolálva 1962-ben, beküldte: T. E. Galesloot Hivatkozás: DIN 182 Teil 3. (Entwurf: Juli 1982)/ adott esetben—előnyösen szobahőmérsékleten végzett — diffundáltatás után — célszerűen 63 ± 2 °C hőmérsékleten 2,5-4 órán át inkubálást végzünk, majd a vizsgálatot Iáértékeljük. A találmány szerinti megoldás tehát főként antibiotikus hatású, ún. gátlóanyagok (antibiotikumok, szulfonamidok, bakteriosztatikus és fertőtlenítő szerek) maradékai jelenlétének meghatározásához alkalmas; tejből, egyéb folyékony élelmiszerekből és italokból, folyékony takarmányokból; hús- és húskészítmények, egyéb szilárd élelmiszerek és takarmányok folyékony kivonataiból; biológiai folyadékokból (vér és összetevői, szövetnedv, testüregi folyadékok, vizelet stb.), valamint szilárd biológiai (szöveti) minták folyékony kivonataiból. Ismeretes, hogy a tejben előforduló antibiotikus maradékanyagok által okozott egyik fontos problémát az élelmezésegészségügyi kockázat megnövekedése jelenti. Világszerte gyakran fordulnak elő emberekben antibiotikum-tartalmú élelmiszer fogyasztása következtében allergiás kórképek. A tünetek az enyhe bőrpírtól, csalánkiütéstől az ekcémán keresztül a súlyosabb felső légúti hurutokig, az ezekkel együtt járó görcsös köhögési rohamokig, nehezített légzési, esetleg gégevizenyőig terjednek. A legsúlyosabb esetekben — amelyek szerencsére ritkák — az allergiás reakció ún. anafilaxiás sokk formájában halálos is lehet. Legkifejezettebb antigénhatásuk, sajnos éppen a mastitisterápiában (tőgy-gyulladás kezelésében) használt, és ezáltal legnagyobb koncentrációban jegjelenő antibiotikum-féleségeknek van. A csekély mennyiségű antibiotikumot tartalmazó tej rendszeres fogyasztása is veszélyes, ugyanis ez elegendő a szervezet érzékenyítéséhez. Az antibiotikum-tartalmú tej fogyasztása megzavarja a normális bélflórát, elősegíti a patogén rezisztens baktériumtörzsek feldúsulását is. Nem hanyagolható el az antibiotikumok közvetlen toxikus, rákkeltő, illetve mutációkat és torzfejlődést kiváltó hatása sem. Ennek a fontos problémának a következő jelentkezési oldala a tejiparnál észlelhető. Antibiotikus maradékokat tartalmazó tej bekerülése az üzembe a termékelőállítás biztonságát veszélyezteti. A fermentációs folyamatokban felhasznált baktériumkultúráknál is számolni kell baktériumellenes hatásokkal. Literenként 17-20 NE penicillin lehetetlenné teszi a vaj- és a sajtkultúra tevékenységét, a tetraciklinek pedig már 1 (j.g/1 koncentrációban képesek gátlóhatást kifejteni. A tejipar szempont1 jából fontos lehet a nem gyógyszer-eredetű gátlóanyag is. Szerencsére a fertőtlenítőszerek maradékai rossz tisztítási technológia esetén is csak ritkán érnek el hatásos gátló koncentrációt (Horváth I. - Szepes G.: Magyar Állatorvosok Lapja. 1978. 4. 273.). Annál inkább elérik ezt a tőgykezelések szermaradékai, ha a készítmény élelmezés-egészségügyi várakozási idejét nem tartották be. Ilyenkor igen nagy tej tételek válnak feldolgozásra alkalmatlanná. Antibiotikumok és szulfonamidok kimutatására kémiai-analitikai és mikrobiológiai módszerek ismeretesek. (Lásd: Horváth I. - Szepes G.: Magyar Állatorvosok Lapja. 1978. 4. 237; Lombai Gy. és munkatársai: Magyar Állatorvosok Lapja. 1987.3. 165.). Ezek egymással kombinálhatók is, tehát a vegyületspecifikus kémiai eljárás, például kromatográfiás eljárás a hatásspecifikus és adott esetben kellően érzékeny mikrobaszaporodás-gátláson alapuló mikrobiológiai teszttel. (Lásd: Lombai Gy. és munkatársai: Magyar Állatorvosok Lapja. 1987.3. 165.). Az analitikai és a kombinált eljárások azonban nagy technikai felkészültséget kívánnak és munkaigényesek, ezért laboratóriumi rutinvizsgálati célra nem felelnek meg. Kivétel ez alól az élelmiszeranyagok meghatározott antibiotikumra történő vizsgálata, enzim-immuno eljárással. A tömeges rutin-szűrővizsgálatok a mikrobiológiai módszereken alapuló eljárások a következők. Watts és McLeod a Streptococcus agalactiae törzs elszaporodásának, ezáltal savtermelésének indikátorfestékkel kimutatható elmaradását tekintették 1946-ban az antibiotikum jelenléte bizonyítékának. A próba 3 nap alatt adott eredményt. (Lásd: Horváht I. - Szepes G.: Magyar Állatorvosok Lapja. 1978.4.273.) Lemoigne és munkatársai az ötvenes évek elején a Streptococcus lactis különféle variációkban érzékeny, illetve rezisztens törzseivel a tejben együtt jelen levő penicillin és streptomycin residuumokat külön-külön is mérni tudták. Próbájukat 30 °C-on egy éjszakán át kellett inkubálni, a megfigyelendő változás az alvadás, illetve annak elmaradása volt. (Ezt az eljárást is a fenti irodalmi hely ismerteti.) Az első gyors módszerek is ezekből az időkből származnak. Berridge Streptococcus thermophilust brómkrezol-bíbor indikátorral együtt alkalmazva 45 °C-on 1/1-1 óra alatt kapott eredményt. Ugyancsak 45 °C-on, de Lactobacillus bulgaricus teszttörzs felhasználásával, az alvadás elmaradását értékelve működött Ullberg 2 és 1/2 órás eljárása. A Bacillus cereus var. mycoidest és a Bacillus mesentericust metilénkék indikátorral együtt alkalmazva 31 pg/1 klórtetraciklint tudtak kimutatni Schipper és Peterson. A Streptococcus thermophilust rezazurinnal párosította Hietaranta és Timroth. Neal és Calbert ehhez a törzshöz trifenil-tetrazólium-kloridot használtak. így a Bacillus staerothermophilus törzsön 45 perc alatt jutott eredményhez Igarashi munkatársaival. A gyorsaság főleg a 62 °C-on végzett inkubálás következménye volt (Lásd: Bisop, J. R.-White, C.H.: Journal of Food Protection, 1984 (42.), 8,647.) 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
