201816. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szennyvíz szaghatásának csökkentésére
HU 201816 B A találmány tárgya eljárás és berendezés szennyvíz szaghatásának csökkentésére. A szennyvíz telepek, különösen a szennyvíz átemelők felépítésükből és működési körülményeikből adódóan gyakranjuttatnak a környezetbe kellemetlen szagokat. A kellemetlen szagok megszüntetésének számos általános megoldása ismert. Az átemelők és hasonló műtárgyak bizonytalan ciklusidejű szagkibocsátásához alkalmazkodó, automatikus működésű szagtalanító eljárás és berendezés még nem vált ismertté. A csatornahálózatokban alkalmazott átemelők szagkibocsátásának két jellegzetes esete van. Az egyik az átemelőkben levő szennyvíz nyugalmi állapotában is bekövetkező, diffúz szagkiáramlás, a másik pedig a szennyvíz szintjének emelkedésekor fordul elő. Ez utóbbi esetben - például az átemelő töltésekor - a szennyvíz szintjének emelkedése során a szennyvíz a felette levő bűzös levegőt maga előtt tolva kijuttatja azt a környezetbe. Az ismert szagtalanítási megoldások három csoportja különböztethető meg. Az egyik csoportba az égetéses megoldások tartoznak. Ide kell sorolni a katalitikus égetési módokat és berendezéseket is. A szagtalanítási módok másik csoportjába vegyi bontást és/vagy elnyeletést alkalmazó módszerek és eszközök tartoznak. Az ismert szagtalanítási módok harmadik csoportjába a bioszűrőket alkalmazó megoldásokat soroljuk. A találmány szerinti eljárás és berendezés is ez utóbbi csoportva tartozik. Egy szagtalanítóval szemben támasztott követelmény, hogy a kellemetlen szag környezetbejutását mindenképpen megakadályozza, bármelyik szagkijutási eset fordul is elő, továbbá, hogy üzembiztosán, kezelői beavatkozás nélkül eredményezze a szagtalanítást, és mindezek mellett ne igényeljen nagy beruházási és üzemeltetési költséget. A bioszűrőkkel kapcsolatban nyert gyakorlati tapasztalatok kedvezőek, különösen olyan körülmények mellett, ha kellő terület áll rendelkezésre a szagforrás közelében. Ismeretes, hogy a bioszűrők lényegileg szilárd, szerves anyagon - vagy ilyen anyagban - megtelepedett mikroorganizmusok, amelyek a hordozóanyagon gázárammal - például levegővel - átvezetett, kellemetlen szaghatást jelentő szennyező anyagokat lebontják. Hordozóanyagként általában tőzeget, komposztot, különféle hulladékanyagokat használnak. A bioszűrők hatásossága érdekében gondoskodni kell a hordozóanyag nedvesen tartásáról, és a kellő oxigénellátást is biztosítani kell. Hogy a levegő egyenletesen és jól átjárhassa a bioszűrőt, meg kell akadályozni a hordozóanyag tömörödését, és kiszáradásos repedezését. A bioszűrőket alkalmazó ismert szagtalanító megoldásoknál a hordozóanyag felületi öntözésével biztosították a hordozóanyag nedvesítését. Általában forgatható vízszóró rózsákból locsolták a hordozóanyagot. Ilyen rendszerű megoldás ismerhető meg a 319 287 számú AT PS-ből, és a ... HU PS-ből (3324/84 alapszámú bejelentés közzétett irataiból). A felesleges vizet általában alsó dréncsöves rendszerrel vezetik el. Az ilyen nedvesítés útján nem lehet egyenletes nedvesség-eloszlást biztosí1 tani a hordozóanyagban. Különféle kimosások következnek be, azonkívül a fajlagos vízfelhasználás sokkal több, mint ami az optimális nedvesítéshez indokolt. További hátrány, hogy a víz minőségével szemben igényes ez a megoldás, az eltömődés elkerülése végett. Vannak esetek, amikor a bioszűrők hordozóanyagához hasonló anyagok nedvesítésére megfelelő páratartalmú levegőt használnak. Ilyen megoldások a találmánnyal érintett műszaki területtől eltérő területen fordulnak elő, például komposztálásnál. A nedvesítő levegő páratartalmát rendszerint 90-95%-ra állítják be. A bioszűrős szagtalanító megoldásoknál nincs megfelelő ellenőrzés arra, hogy a bioszűrő ki van-e száradva, vagy nincs-e kimerülve. A találmány elé kitűzött cél az volt, hogy a szagtalanítást szolgáló bioszűrő nedvesítését optimális mennyiségű víz felhasználásával is megnyugtatóan biztosítsa, és a nedvesítésre szolgáló vízzel szemben ne támasszont magas követelményt. A találmány szerinti eljárás a kitűzött cél elérését azáltal biztosítja, hogy a kellemetlen szagú levegőnek vízköddel való keveredését, és a bioszűrő hatásosságának folyamatos ellenőrzését jelenti. A vízköd képzéséhez nem szükséges tiszta vizet felhasználni, az ellenőrzésre pedig a bioszűrőre telepített növényzet igen alkalmas. Hideg idő esetén célszerű a szagtalanítani szándékolt levegőt felmelegíteni. Ebből a célból meleglevegőt lehet a technológiai levegőhöz keverni. A találmány szerinti berendezés a kitűzött cél elérése érdekében vízködgenerátorral rendelkezik és abból olyan elosztó csőbe jut a nedves levegő, amelynek kifúzónyflásai nem késztetik lényeges iránytörésre a kilépő levegőt. A javasolt berendezésnél a kellemetlen szagú levegőt befogadó, víztérrel rendelkező olyan vízködgenerátor van alkalmazva, amelyhez ventilátorhoz kapcsolt, egyébként a víztükörhöz illesztett torokkal rendelkező porlasztó tartozik. A torok felületéhez képest a vele szemben levő víztükör felülete igen nagy. A ventilátor kifúvó csövéhez recirkulációt szolgáló vezeték van kapcsolva. A vízködgenerátorban a kívánt vízszintet szabályozó szerkezet és vízadagoló biztosítja. A vízködgenerátorból kilépő nedves, bűzös levegő a bioszűrőbe, vagy az alá ágyazott elosztócsőbe jut. Az elosztócső alsó részén bemetszések és a bemetszések mellett a cső belsejébe nyomott palástszakaszok vannak. így alakulnak ki a kifúvónyílások. Az elosztócső alatt a csurgalékvizet összegyűjtő, a vízködgenerátorba torkolló vezeték van. Ez a vezeték tulajdonképpen dréncső. Természetesen mind az elosztócsőből, mind a dréncsőből többet tartalmazhat a találmány szerinti berendezés. A találmány szerinti eljárás lényege tehát, hogy a kellemetlen szagú levegőt a bioszűrőkhöz vezetés előtt vízköddel keverjük, és a bioszűrő hatásosságát folyamatosan ellenőrizzük. A találmány szerinti eljárás egy előnyös foganatosítási módjánál a bioszűrők hatásosságának ellenőrzésére annak felszínére növényzetet telepítünk és tartunk fenn. 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
