201784. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olefin polimerizálására alkalmas katalizátor -komponens előállítására és eljárás olefinek polimerizálására

HU 201784 B Dynamit Nobel arról számolt be, hogy a szén-dioxid 100-140 °C-on távozik.) A150 #C-on végzett szárí­tás 40%-os tömegveszteséget eredményezett, amely megfelel a teljes szén-dioxid-veszteségnek. A nitrogénes szárítás után kapott szilárd anyagot hasonló módon kezeltük, mint ahogy az 1. példában a katalizátor készítéssel kapcsolatban leírtuk, de szilícium-dioxidot nem alkalmaztunk. Polimerizálás A polimerizálást ismételten cseppfolyós propi­lénben hajtottuk végre. Kokatalizátorként megint trietil-alumíniumot alkalmaztunk és a szelektivitás szabályozó anyag p-etoxi-etil-benzoát volt. Egyes esetekben dietil-alumínium-kloridot alkalmaztunk az előérintkeztetési művelet során a katalizátor mellett. A katalizátor mennyisége elegendő volt ahhoz, hogy 0,01 mmól mennyiségű titánvegyületet biztosítson. Egyes polimerizálási műveleteket gáz­fázisban hajtottunk végre 2 MPa nyomáson, 65 °C hőmérsékleten. Hacsak nem adunk meg más ada­tot, a reakcióidő minden esetben 2 óra volt. Az eredményeket a következőkben közölt összehason­lító táblázatban közöljük. 3.példa A 3. példa szerint katalizátort készítettünk szó­rással szárított, karbon át osított magnézium-eto­­xidból. Szórással szárított szilárd anyag előállítása Karbonátosított magnézium-etilátból oldatot készítettünk ugyanolyan módon, ahogy az 1. példá­ban ismertettük. A keletkezett oldat hozzávetőle­gesen 33 tömegszázalék karbonátosított magnézi­­um-etilátot tartalmazott. Ezt az oldatot szabályo­zott áramlási sebességgel egy kis fúvókába juttattuk szivattyúval, ahol a létrejött folyadékáram különbö­ző hőmérsékleteken bensőséges érintkezésbe ke­rült nitrogénnel. A100-120 °C-on nitrogénnel való érintkeztetés mellett előállított szilárd anyag üre­ges gömböcskékből áll, amelyek közül sok szétrob­ban, miközben dióhéj-szerű töredékek keletkez­nek. Abban az esetben, ha a nitrogénnel való érint­­keztetést 80 °C-on és 60 °C-on hajtjuk végre, a keletkezett szilárd anyag részecskéinek az alakja hasonlít a zsugorodott borsóhoz (vagy mazsolá­hoz). A katalizátor előállítása A szórással végzett szárítással kapott szilárd anyagot egy kvarccsőben 70 °C-on tartottuk, miköz­ben 7 órán keresztül nitrogént vezettünk keresztül a szilárd anyagon. Ezt követően az anyagot 40 órán keresztül tartottuk nitrogénáramban 105 °C-on, vé­gül egy órán keresztül 150 °C-on. A szén-dioxidot ezután gondosan eltávolítottuk. Az így kapott szilárd anyagból 6,0 g mennyiséget beletettünk abba a lombikba, amelyben a katalizá­tort állítottuk elő. szobahőmérsékleten beadagol-15 tunk 150 ml 50:50 térfogatarányú titán-tetraklo­­rid/klór-benzol elegyet és 2,4 ml etil-benzoátot. Az elegyet 110 °C-ra melegítettük, majd egy órán át kevertettük. Ezután a folyadékot megszűrtük, majd további 150 ml titán-tetraklorid/klór-benzol elegyet tettünk hozzá 1,5 ml diizobutil-ftaláttal együtt, majd 30 percen keresztül 110 °C hőmérsékleten tartottuk az elegyet. Ezt követően a folyadékokat megszűrtük. A leírt eljárási lépést egyszer megis­mételtük, majd az utolsó mosási művelet követke­zett 150 ml titán-tetraklorid/klórbenzol eleggyel. Az így előállított szilárd katalizátor-komponenst ezután hatszor mostuk izopentánnal. Polimerizálás A szilárd katalizátor-komponenst propilén-po­­limerizálására használtuk, cseppfolyós halmazálla­potban. Az alkalmazott kokatahzátor trietil-alumí­­nium volt, a szelektivitást szabályozó anyag pedig fenetil-trimetoxi-szilán. A 0,01 matom titán szint eléréséhez elegendő mennyiségű katalizátort alkalmaztunk. A tartózko­dási idő 2 óra volt. Összehasonlító példa Az US-A-4.414.132. sz. leírásban ismertetett módszerhez hasonlóan készítettünk összehasonlí­tási célra katalizátort (sztenderd katalizátort), de nem alkalmaztunk szén-dioxidot. Részletesebben kifejtve, magnézium-dietoxidot reagáltattunktitán­­tetrakloriddal és etil-benzoáttal klór-benzol jelen­létében. Szilárd komponens előállítása céljából. A keletkezett szilárd anyagot további mennyiségű ti­­tán-tetraklorid/klór-benzol eleggyel mostuk; az egyik mosóelegy benzoil-kloridot is tartalmazott. A polimerizlást hasonló módon hajtottuk végre, mint ahogyan az 1. példában ismertettük. Az előzőekben ismertetett módon előállított kü­lönböző katalizátorokat az alábbiak szerint hason­lítottuk össze. Nem kerül ismertetésre az összes eredmény, a legtöbb esetben a legjobb katalizátor-teljesítőké­pességeket és a reprezentatív morfológiai tulajdon­ságokat mutatjuk be. Amint már melítettük, biztosítani tudtunk olyan polimer-hozamokat mint amilyeneket a technika állása szerinti katalizátorokkal lehet biztosítani — amelyeket nem karbonátosított magnéziumvegyü­­letekből állítanak elő —, de jobb morfológiai tulaj­donságok mellett. A szórás közbeni szárítással elő­állított anyagot illetően jelentős eltérés mutatkozik a 250 pjn alatti szemcsék mennyiségi részarányát tekintve: ez a frakció 2,0 tömegszázalék a 10,2 tö­megszázalékkal szemben, amely utóbbi a technika állása szerinti katalizátorokra jellemző. A találmá­nyunk szerinti eljárással előállított termék részecs­kéinek az alakja jelentős mértékben javult: a szirt­­szerű részecskék helyett egyenletes, mazsolaszerű részecskék keletkeztek. 16 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 9

Next

/
Thumbnails
Contents