201768. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új cef-3-em-4-karbonsav-származékok és ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előllítására

HU 201768 B rebocsátási iratban ismertetett 7ß-[(Z)-2-(2-ami­­no-tiazol-4-il)-2-[2-(3S)-2-oxo-pirroüdin-3-il)-oxi -imino]-acetamido]-3-[(l-piridmo)-metil]-cef-3- em-4-karboxilátnál a Staphylococcus aureus 252 R, Proteus morganii 6501, Proteus rettgeri 6259 és Enterobacter cloacae TU-680 mikroorganizmu­sokkal szemben. Az említett találmány szerinti ve­­gyület antimikrobiális hatása a Staphylococcus au­reus Terajima, Escherichia coli NIHJ JC-2, Salmo­nella typhimurium, Proteus vulgaris HD-874, Pro­teus inconstans 6764, Citrobacter freundii TL-12 és Serratia marcescens 7006 mikroorganizmusok­kal szemben mintegy kétszer erősebb, mint az em­lített ismert vegyületé. Ha ugyanakkor a fentiekben ismertetett módon klinikailag izolált törzsekkel szemben az 50%-os minimális gátlási koncentrációt megvizsgáljuk, akkor az említett találmány szerinti vegyidet antimikrobiális aktivitása a Staphylococ­cus aureus (meticillin-rezisztens baktériumok, 19 törzs) Citrobacter freundii (20 törzs), Enterobacter sp. (20 törzs), Serratia marcescens (20 törzs) mik­roorganizmusokkal szemben mintegy 2-4-szer erő­sebb, mint az említett ismert vegyideté. Az (I) általános képletű vegyületekre jellemző továbbá, hogy igen hatékony védőhatást fejtenek ki kidönböző baktériumok, beleértve a Staphylococ­cus aureus és Pseudomonas aeruginosa baktéri­umokat is, okozta fertőzéses megbetegedések ese­tén. Az (I) általános képletű vegyületekre jellemző továbbá, hogy hatásos antimikrobiális ágensek in vivo körülmények között is, minthogy élő szövetek­ben igen jól abszorbeálódnak vagy hosszan tartó terápiás hatást fejtenek ki. így például a következő kísérlet bizonyítja az említetteket. A kísérleti ve­­gyületeket intramuszkulárisan adtuk be olyan ege­reknek, amelyeket intraperitoneális úton elegendő mennyiségű baktériummal kezeltünk ahhoz, hogy a hatóanyagot nem kapott egerek 24 órán belül el­pusztuljanak. Az 50%-os hatásos dózist (ED50) a fertőzés után 7 nappal határozzuk meg az úgyneve­zett probit-módszerrel a túlélt egerek arányát meg­­ádapítva. Ezekben a kísérletekben a fentiekben em­lített találmány szerinti vegyület védőhatása a Staphylococcus aureus Smith (diffúz típus), Staphylococcus aureus 712 és Pseudomonas aeru­ginosa TU-408 mikroorganizmusokkal szemben mintegy 6-szor, kétszer, ületve 3,5-ször jobb, mint a korábban említett ismert vegyületé. Megállapítható továbbá, hogy az (I) általános képletű vegyületeknek igen nagy a stabilitása kü­lönböző, ß-laktamäzt termelő mikroorganizmu­sokkal, így például a Escherichia coli ML-1410 RGN-823 vagy Proteus vulgaris GN76/C-1 bakté­riumok által termelt ß-laktamäzokkal szemben. Az (I) általános képletű vegyületek és sóik igen ala­csony toxicitásúak. Az (I) általános képletű vegyületeket beadhat­juk orálisan vagy parenterálisan (így például intra­vénásán, intramuszkulárisan vagy szubkután). Az (I) általános képletű vegyület napi dózisa számos tényezőtől függően, például a kezelt egyed korától, súlyától vagy állapotától vagy pedig a kezelendő betegség súlyosságától függően változhat. Általá­ban azonban előnyösnek tartjuk, ha valamely (I) általános képletű vegyület napi dózisa 0,002-0,2 g, 7 különösen 0,01-0,04 g testsúlykilogrammonként. Az (I) általános képletű vegyületeket gyógyászati célokra olyan gyógyászati készítmények formájá­ban hasznosíthatjuk, amelyek orális vagy parente­­rális beadást lehetővé tevő hordozóanyagokat és/vagy segédanyagokat tartalmaznak. Az e célra alkalmas hordozóanyagokra példaképpen megem­líthetjük a zselatint, laktózt, glükózt, nátrium-klori­­dot, keményítőt, magnézium-sztearátot, talkumot vagy a növényi olajokat. A gyógyászati készítmé­nyek szilárd formában, például tabletta, granula vagy kapszula formájában, vagy pedig folyékony formában, például oldat, szuszpenzió vagy emulzió formájában lehetnek. A gyógyászati készítménye­ket sterilizálhatjuk és/vagy további adalékanyago­kat, például stabilizáló, nedvesítő vagy emulgeáló hatású anyagokat adhatunk hozzájuk. A találmány szerinti eljárásban kiindulási anyag­ként használt (II) általános képletű vegyületeket előállíthatjuk például a 147181. számú európai köz­­rebocsátási iratban ismertetett módon. A találmány szerinti eljárásban kiindulási anyagként használt (m) általános képletű vegyületeket előállíthatjuk például úgy, hogy 7-amino-3-acetoximetil-cef-3- em-4-karbonsavat vagy valamelyik sóját valamely (V) általános képletű vegyülettel reagáltatjuk ugyanúgy, miként a (IV) és (V) általános képletű vegyületek reagáltatásánál ismertettük, ugyanak­kor a (IV) általános képletű vegyületeket előállít­hatjuk például úgy, hogy valamely (II) általános képletű vegyületet valamely (VI) általános képletű 7-amino-cef-3-em-4-karbonsav-származékkal — a képletben X1 és R4 jelentése a korábban megadott — reagáltatunk a 101265. számú európai közrebo­­csátási iratban ismertetett módon. Minthogy a találmány szerinti eljárással előállí­tott (I) általános képletű vegyületek, továbbá a (II) és (IV) általános képletű kiindulási vegyületek op­tikai izomerek formájában lehetnek az (a) képletű molekularészben meglévő aszimmetrikus szén­atomra tekintettel (az említett képletben a * az aszimmetrikus szénatomot jelenti), a találmány ma­gában foglalja mind az ilyen optikai izomereket, mind ezek racém elegyek. A leírásban és az igénypontokban a „rövidszén­­láncú alkil”, „rövidszénláncú alkoxi”, rövidszénlán­­cú alkanoil” és rövidszénláncú alkilén” kifejezések alatt azt értjük, hogy az alkil-csoport 1-4 szénato­mot, az alkoxi-csoport 1-4 szénatomot, az alkano­­il-csoport 2-5 szénatomot és az alkilén-csoport 3- 5 szénatomot tartalmaz. A találmányt közelebbről a következő kiviteli példákkal kívánjuk megvilágítani. 1. példa (1) 9,5 ml dimetil-acetamid és 14,5 ml metilén­­klorid elegyében feloldunk 2,2 g (Z)-2-[2-(tritil­­amino)-tiazol-4-il]-2-[((3S)-2-oxo-pirrolidin-3-il) -on-imino]-ecetsav-dihidrátot, majd az így kapott reakcióelegyet -20 °C-ra lehűtjük, ezután ehhez a reakcióelegyhez keverés közben -15 °C és -20 °C közötti hőmérsékleten cseppenként hozzáadunk 2,45 g foszfor-oxi-kloridot. Az így kapott elegyet -5 ®C-on 10 percen át keverjük, majd -35 °C-ra lehűtjük. (Az így kapott oldatot a továbbiakban „A” 8 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Thumbnails
Contents