201734. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-amino-etán-szulfonamid előállítására
1 HU 201734 B 2 A 2 825 289 sz. német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási iratból ismeretes, hogy TFE-taurin-klorid aminoglikozidokkal kétlépéses eljárásban reagáltatható. Az eljárás során TFE-védett taurin-aminoglikozid keletkezik, amely izolálható. Az említett közrebocsátási iratban azonban utalás sem történik arra, hogy aminként ammóniát alkalmazva izolálható közbenső termék képződne. A 2 825 289 sz. német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási iratban leírt körülmények szerint eljárva, analóg módon aminként ammóniát alkalmazva közbenső termék nem izolálható, amely más eljárás-vezetés mellett (hőmérséklet és/vagy trietil-amin hozzáadása) lehetséges. A TFE-taurinamid az eljárás előnyös változataként vagy megváltoztatásaként alkalmazható. Lehetőség nyílik TFE-taurinamid - izolálás után vagy anélkül in situ - kiindulási anyagként történő alkalmazására TFE-taurinamid-származékok előállításánál. Eljárásunk további részleteit az alábbi példákban ismertetjük, anélkül, hogy találmányunkat a példákra korlátoznánk: 1. példa 1. lépés, trifluor-acetil-taurin 50 g taurint 200 ml metanol és 88 g trietil-amin elegyhez adunk. Keverés közben 58 g trifluor-acetil-kloridot adunk hozzá. A reakcióelegyet a metanol forráspontjáig melegítjük. Az adagolás befejezése után a reakcióelegyet 1 órán át forraljuk, majd a metanolt ledesztilláljuk. 2. lépés, trifluor-acetil-taurin-klorid Az 1. lépésnél nyert sűrűn folyó maradékot 250 ml metilén- kloriddal felvesszük és forrásig melegítjük. Ezután lassan 35 ml tionil-kloridot adunk hozzá. A reakcióelegyet kb. 1 órán át visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk, majd az oldószert és a tionil-klorid fölöslegét ledesztilláljuk. 3. lépés, trifluor-acetil-taurin-amid A 2. lépésnél nyert maradékot 900 ml metilén-kloridban felvesszük, majd -10 °C-on kb. 3 órán át ammónia-gázt vezetünk be. A reakcióelegyet több órán át -10 °C-on keverjük, majd lassan szobahőmérsékletre hagyjuk melegedni és egy éjjelen át állni hagyjuk. A trifluor-acetil-taurinamid jelenléte a reakcióelegyben nagynyomású folyadékkromatográfiával kimutatható (fordított fázisú eljárás, oszlopanyagként Bondapak C 18 (kereskedelmi forgalomban levő szilíciumdioxid-oszlopanyag, amelyben a szabad hidroxilcsoportok sztearinsavval észterezettek) és mozgó fázisként acetonitril-víz elegy alkalmazása mellett). Referens anyagként a 2. példa szerint előállított trifluor-acetil-taurinamidot alkalmazunk. 4. lépés, taurinamid-hidroklorid A-módszer A 3. lépésnél kapott reakcióoldatot forrásig melegítjük és 2 órán át visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk. Ezután az oldószert és a fölös mennyiségű ammóniát ledesztilláljuk. A maradékot kb. 200 ml vízben felvesszük. B-módszer A 3. lépés szerint nyert reakcióoldatból az oldószert ledesztilláljuk. A maradékot 290 ml 25 t %-os vizes ammónium-hidroxidban felvesszük, majd a reakcióelegyet 2 órán át 40-50 °C-on tartjuk és az ammónia fölöslegét ledesztilláljuk. A visszamaradó vizes oldat az A-módszer szerint nyert oldattal azonos. Mindkét oldat feldolgozását azonos módon, ismert kromatográfiás módszerekkel végezzük el. 2. példa Trifluor-acetil-taurinamid előállítása 100 g taurinamid-hidrokloridból a bázist erősen savas ioncserélővel történő kezeléssel és ammóniás eluálással felszabadítjuk. Az eluátumot bepároljuk és a maradékot metanolban felvesszük. Az átlátszó oldathoz forralás közben ekvivalens mennyiségű trifluor-ecetsav-metilésztert csepegtetünk. A reakcióelegyet 3 órás hevítéssel utóreagáltatjuk, majd jéghűtés közben 2 órán át keverjük. A kiváló trifluor-acetiltaurin- amidot szűrjük, metanollal mossuk és szárítjuk. Kitermelés: 70 g. A tennék olvadáspontja és NMR- spektruma a leírásban megadottal azonos. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás 2-amino-etánszulfonamid előállítására 2- (trifluor-acetil-amino)-etánszulfonsav-klorid és valamely amin reakciója és az N-védőcsoport ammóniával történő hidrolitikus lehasítása útján, azzal jellemezve, hogy a) 2-(trifluor-acetil-amino)-etánszulfonsav-kloridot -40 °C és -5 °C közötti hőmérsékleten, valamely oldószerben, aminként ammóniával reagáltatunk; és b) a közbenső termékként keletkező 2-(trifluoracetil-amino)-etánszulfonamidot - közvetlenül vagy izolálás és adott esetben tisztítás után - valamely oldószerben, szobahőmérséklet feletti hőmérsékleten - előnyösen +30 °C és +60 °C közötti hőfokon - további mennyiségű ammóniával reagáltatva 2-aminoetánszulfonamiddá alakítjuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az a) és b) lépésnél azonos oldószert alkalmazunk. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az a) és b) lépésnél különböző oldószereket alkalmazunk. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy legalább az a) lépésnél inert oldószerben - előnyösen valamely halogénezett szénhidrogénben, különösen előnyösen metilén-kloridban - dolgozunk. 5. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy legalább a b) lépésben oldószerként vízben vagy vizes oldatban dolgozunk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
