201639. lajstromszámú szabadalom • Eljárás erős igénybevételnek kitett területek, elsősorban labdarúgópályák gyepesítésére
HU 201 639 A 2 A találmány tárgya eljárás erős igénybevételnek kitett területek, elsősorban labdarúgópályák gyepesítésére, amely megoldás alkal mazása révén rövid idő alatt tartós, igénybevételnek ellenálló gyep hozható létre. Jelentős igénybevételnek kitelt területek, elsősorban sportlétesítmények létesítésénél, újragyepesítésénél je"enlcg két ismert megoldást alkalmaznak. Hagyományos megoldás a fűmagkeverékkel történő helybevetés. Erre a célra általában alacsony bökni, takarmány típusú fűfajokal használnak. A helybcvctéses ismert eljárás hátránya, hogy az ismert megoldások értelmében a telepítést követően a gyep tartós igénybevételre csak kb. I év után alkalmas (Kovács A.-Czinkóczky M.: Egyfajú öntözött telepített gyepek filotömegvizsgálala évi termesztés alapján. Gycpgazdálkodás. Budapest. Agroinform. 1974. 1. 102-120. old.). További hátrányként jelentkezik az, hogy a hagyományos helybevetéses technológia a durva tereprendezés kivételével az adott földterület megfelelő kialakítása kézi úton történik. Az ily módon kialakított terület egyenletessége nem biztosított, amelynek révén a tartós igénybevétel során - az egyenetlenségek következtében - a gyepterület meghatározott helyeken megritkul, kikopik. További gondot jelent az, hogy a gyakorlatban nem biztosítják az alkalmazott fűfajoknak, vagy fajtáknak megfelelő talajtani viszonyokat sem. További ismert megoldás a gyeptéglázás. A gyeptégiázásnál meglévő gyepterületekről nyerik a gyeptéglát, amelyek felszedéséhez külön erre a célra kialakított, speciális gépre van szükség. Külön gondot jelent a gyeptéglák szállítása, amely igen körülményes és nehézkes. A gyeptéglázás előnye a helybevetéses technológiával szemben az, hogy a gyeptéglázott terület kb. fél év elteltével már használható tartós igénybevételre. Itt is nehézséget jelent a gycptégla alatti megfelelő pályatükör kialakítása, amelynél az egyenetlenségek az egyes gyeptéglák között helyhezkötöttségi különbségeket eredményeznek. Általános gyakorlat az is, hogy mivel a gyeptéglák vastagsága 10 cm körüli, ezért az altalaj megfelelő kiképzésére és főként minőségére már kevesebb gondot fordítanak, pedig erre nagy szükség van (Czinkóczy M.: Természetes gyepek takarmányértékének és kémiai összetételének változásai a művelés és trágyázás hatására. VII. Tessedik Sámuel Tiszántúli Mezőgazdasági Tudományos Napok. Szarvas. 1988.). A találmány célja olyan megoldás létrehozása, amelynél az ismert megoldásokhoz képest rövidebb idő alatt, kisebb költségráfordítással, az eddigiekhez képest nagyobb igénybevételnek ellenálló gyep hozható létre. Eveken keresztül kísérleteket folytattunk annak érdekében, hogy meghatározzuk azokat a feltételeket, amelyek révén a találmány elé kitűzött cél megvalósítható. Kísérleteink során bebizonyosodott az, hogy tartós igénybevételnek ellenálló gyep létrehozásához igen sok feltétel egyidejű teljesülése esetén van csak lehetőség, és ezek egyikének, vagy másikának hiánya, vagy esetleges részleges megvalósulása is megakadályozza az elérni kívánt célt. Kísérleteink több irányban folytak, amelyek közül az együk alapvető kérdés a gyepesítéséhez szükséges talaj szerkezeti és minőségi paraméterei voltak. Rájöttünk arra, hogy a gyepesítéshez nem elegendő az adott, meglévő talaj hagyományos talajművclése, mivel ezzel egyrészt nem biztosítható az egyenletes talajszerkezet, nem is beszélve a talajnak a minőségi összetételéről, hanem feltétlenül szükség van a gyepesítendő terület talajának termőtalajra történő kicserélésére. Ily módon biztosítható csupán az, hogy a gyepesítéshez megfelelően egységes szerkezetű és minőségű talaj álljon a gyepesítendő területen megfelelő vastagságban rendelkezésre. Kísérleteink szerint a gyepesítendő terület talaját legalább 25 cm mélységben termőtalajra kell kicserélni ahhoz, hogy biztosítani lehessen a gyepesítés optimális feltételeit. Ahhoz, hogy a gyepterület a tarlós igénybevételt elviselje, feltétlenül szükség van a talaj egyenletességének biztosítására. A terepet oly módon kell elrendezni, hogy annak kvázi-egyenlclessége ne befolyásolja károsan a tartós igénybevétel során a gyepfelületet. Méréseink szerint adott, viszonylag nagy területen, például egy 120 x 60 m méretű labdarúgópálya területén, az egyenetlenségnek meghatározott tűrésen belül kell lennie, a tereprendezést 2 cm-es tűrésen belül kell végrehajtani. Viszonylag nagy terület esetén ezen tűrési érték betartása kézi műveléssel csak igen nehezen biztosítható. Rájöttünk arra, hogy erre a célra előnyösen alkalmazható a lézervezérlésű TIVIZIG-ROME-10 C, vagy CT típusú földnyerő gép. Kísérleteink azt is igazolták, hogy a termőtalajban megfelelő statikai állapotot, a víz és a levegő megfelelő arányát, kell biztosítani ahhoz, hogy a találmányunk értelmében kikísérletezett értékes fűfajok és/vagy fajták életterét biztosítsuk. Ha ugyanis levegőtlenné válik a talaj, akkor a számunkra hasznos és értékes fajok és/vagy fajták kipusztulnak és helyüket a kevésbé igényes, értéktelen, a tartós használatot el nem viselő, viszont a levegőtlen viszonyokat jól tűrő fajok veszik át. A termőtalajban ezért méréseink szerint előnyösen a 70% víz, 30% levegő arányt kell folyamatosan biztosítani. A termőtalajnak a megfelelő vízvezető és víztartó képességére is szükség van. Többek között a megfelelő vízháztartás létrehozásához is szükség van az adott gyepesítendő terület talajának megfelelő mélységben termőtalajra történő kicserélésére. Ezzel és a megfelelő tűréssel elvégzett tereprendezéssel ugyanis a felszíni vizek megfelelő elfolyása biztosítható. Tekintettel arra azonban, hogy a terület változó időjárási viszonyoknak van kitéve, ezért önmagában az elmondottak nem elégségesek. Szükség van ugyanis arra, hogy a talajba beszivárgó felesleges vizet elvezessük, amelyet önmagában ismert módon dréncsövezéssel valósítunk meg. A talaj megfelelő szerkezetének kiképzése mellett igen lényeges a talaj minőségi mutatóinak megfelelő beállítása is. Évekig tartó kísérleti tapasztalataink azt bizonyítják, hogy az alkalmazott termőtalaj meglévő szervesanyag-íartalma mellett feltétlenül szükség van megfelelő biotrágyázásra, amellyel a talaj minőségi mutatói - így például CC2-produkciója, respirációja, az ásványi tápanyagok beépülése, a ccllulózbontó aktivitás mértéke, a megfelelő enzimaktivitási értékek (kataláz, dehidrogenáz, szacharóz) - egyértelműen javíthatók, kedvezőbbé tehetők a gyepesítéshez. Különböző talajokon, így például réti talajon, homokos talajon, végzett összehasonlító vizsgálataink szerint szükség van legalább 4-8 g/kg biotrágyának a talajba juttatására. Biotrágyaként célszerűnek bizonyult az önmagában ismert juhtrágya alapanyagú, ásványi anyagokkal dúsított szuperkomposzt alkalmazása. A gyepesítés további igen lényeges feltétele az, hogy 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
