201624. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet védőborítékba zárt hajlékony mágneslemez előzetes helyzetbeállítására és kilökésére
3 HU 201624 B 4 A rajzon az 1. ábra egy találmány szerinti szerkezetet mutat a mágneslemez betolása előtti illetve kilökése utáni helyzetben, függőleges metszetben a 2. ábra az 1. ábra szerinti szerkezetet tünteti fel a mágneslemez előzetes helyzetbeállításakor, míg a 3. ábra az 1. ábra szerinti szerkezetet mutatja a mágneslemez befejezett központosításakor. Amint az a rajzból kitűnik, a találmány szerinti szerkezet egy önmagában ismert lemezmeghajtó mechanizmus 1 lemezcsatornájának hátsó tartományában van elrendezve, amely 1 lemezcsatorna a védóboritékba zárt, információhordozó L mágneslemez befogadására szolgál a mágneslemez tárolóban való pozicionálásához, központosításához illetve abból való kilökéséhez. Az 1 lemezcsatorna felett egy Z központosító szerkezet van elrendezve, amely egy billenthető 2 tartókarra van felszerelve. A találmány szerinti szerkezet lényegében egy 3 helyzethatároló elemből áll, amelynek két, a felső felületén lépcsőszerűen kialakított 8 és 10 ütközőfelülete, valamint egy lefelé kiálló nyúlványként kiképzett 9 ütközőfelülete van. A 3 helyzethatároló elem egy az 1 lemezcsatornán kialakított kengyelszerü 4 vezetőelem, valamint egy az alaptestéhez kapcsolt 5 rugó segítségével van az 1 lemezcsatornán megtartva illetve annak felső felületén meg vezetve. Az 5 rugó hatásvonala szöget zár be az L mágneslemez elmozdulási irányával. A 3 helyzethatároló elem 8 illetve 10 ütközófelületeihez egy az 1 lemezcsatol— nán kialakított 6 ütköző, valamint egy a Z központosító szerkezet 2 tartókarján kialakított, lefelé kiálló 7 nyúlvány van hozzárendelve, amelyek ütközőfelületei az alábbiakban leírtak szerint együttműködnek a 8, 10 ütközöfelűletekkel. A találmány szerinti szerkezet működésmódja a következő. Először is az L mágneslemezt behelyezzük az 1 lemezcsatorna résnyílásába. Az 1. ábrán bemutatott kiindulási helyzetben a Z központosító szerkezetet hordozó 2 tartókar felbillentett helyzetben van, míg a 3 helyzethatároló elem, amelynek helyzetét a 4 vezetőelem felülről é6 oldalról tájolja, hátsó 8 ütközőfelületével a 6 ütközőnek támaszkodik. Ha az L mágneslemezt tovább toljuk hátrafelé az 1 lemezcsatornában, amint az a 2. ábrán látható, az L mágneslemez hátsó széle felütkózik a 3 helyzethatároló elem 9 ütközőfelületén és azt az 5 rugó ereje ellenében hátrafelé eltolja. Az eltolás eddig történik, míg a 3 helyzethatároló elem elülső lépcsőszerű 10 ütközőfelületével fel nem fekszik az 1 lemezcsatorna 6 ütközőjére, miközben a 3 helyzethatároló elem hátsó vége az 5 rugó feszítésének hatására kissé felfelé billen. Ily módon megszűnik az L mágneslemez betolása ellen ható terhelés és az L mágneslemez középtengelye a kívánt véghelyzet közvetlen közelébe, az A-A tengely közelébe kerül. A rugóterhelés megszűntét a kezelő jól tudja érzékelni, így az L mágneslemez további betolását megszüntetve áttérhet a központosítási műveletre a billenthető 2 tartókar működtetésével. A Z központosító szerkezetet hordozó 2 tartókar lebillentésekor megszűnik a 10 ütközöfelület kapcsolata a 6 ütközővel és ennek következtében megszűnik a 3 helyzethatároló elem kapcsolata is az 1 lemezcsatornával, miután a 2 tartókar 7 nyúlványa a 3 helyzethatároló elemet lefelé nyomva szabaddá teszi a 10 ütközőfelületet. Ennek következtében az 5 rugó ismét működésbe lép és hatására a 3 helyzethatároló elem 9 ütközőfelületével finoman visszahúzza az L mágneslemezt, aminek során az L mágneslemez középtengelye igen kis hibával megközelíti az ideális A-A tengelyt. Az optimális helyzetet végül is a 3 helyzethatéroló elem 8 ütkőzófelülete elé beakadva a 7 nyúlvány határozza meg. Ebben a 3. ábrán bemutatott állapotban a 2 tartókar által hordozott Z központosító szerkezet már a sérülés veszélye nélkül tudja az L mágneslemezt az előírás szerinti helyzetbe hozni és az L mágneslemez egy önmagában ismert forgató elemmel súrlódásos kapcsolatba tud lépni, amely a mágneslemezt az A-A tengely körül a kívánt címnek megfelelő helyzetbe forgatja. Ha a kezelő az L mágneslemezt ki kívánja venni a tárolóból, akkor először a 2 tartókart egy alkalmasan kialakított mechanizmussal kiindulási helyzetébe hozza. Ennek során először oldani kell a Z központosító szerkezet és az L mágneslemez közötti kapcsolatot, miáltal az L mágneslemez szabaddá válik. A 2 tartókar további mozgásakor megszűnik a 7 nyúlvány támaszkodása a 8 ütközőfelületen és az L mágneslemez az 5 rugó hatására a 3 helyzethatároló elem 9 ütközófelülete által kilökődik a készülékből és a találmány szerinti szerkezet ismét visszakerül egy új mágneslemez befogadására alkalmas kiindulási állapotába. Értelemszerűen a 3 helyzethatároló elem lépcsőszerűen kialakított 8 és 10 ütközöfelületeinek távolságát úgy célszerű megválasztani, hogy ez a távolság nagyobb legyen, mint a 6 ütköző és a 7 nyúlvány ütközőfelületeinek távolsága ez utóbbinak a 8 ütközőfelülettel való együttműködésekor. Ez a feltétel biztosítja ugyanis, hogy központosításkor az L mágneslemez elmozdíthatóságának irányában terheletlen legyen. A találmány szerinti egyszerű felépítésű és kis helyigényű szerkezet megbízható módon biztosítja a mágneslemez optimális helyzetbeállítását és kilökését a mágneslemez sérülésveszélyének messzemenő kiküszöbölése mellett. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
