201593. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szénhidrogéntárolók térfogati elárasztási hatásfokának javítására az agyagásványok egyidejű stabilizálásával

5 HU 201593 B 6 agyag szerkezetét megváltoztatni nem tudják, mivel a nagy móltömegü polimerek nem tud­nak az agyagásványokba beépülni. Hatásuk kifejezetten felületi szorpciós hatás lehet. A leirt felületaktív anyagok sem alkal­masak arra, hogy a tárolókőzetet stabilizál­ják, vagyis a duzzadást okozó kationokat le­cseréljék, mivel méretük túlságosan nagy ah­hoz, hogy behatolhassanak a Si-Al rétegek közé. A felületaktív anyagok használatának egyedüli célja a víz-olaj határfelületen a ha­tárfelületi feszültség csökkentése, és igy a pórusokban visszamaradt olaj mobilizálása. Amikor polikationos polimereket alkal­maznak, ezek méretük miatt nem tudnak az agyagásványok Si-Al rétegei közé beépülni, és igy ezeket stabilizálni. Kizárólag a póru­sok felületén elhelyezkedő kationokat tudják lecserélni, a tárolóréteg belső szerkezete változatlan marad. Alkáli- és alkálifőldfém-ionokat tartalma­zó anyagok besajtolása, különösen nátrium -ionok besajtolása célszerűtlen, mivel ezek az ionok a kőzet duzzadását nem hogy megaka­dályoznák, inkább elősegítik. Megállapítottuk, hogy a mobilitásszabá­lyozás, vagyis a térfogati elérasztási hatás­fok növelésének feladatát nem szabad külön­választani a kritikus kőzetalkotók egyidejű stabilizálásától, vagyis olyan anyagokat kell alkalmaznunk, amelyek egyidejűleg biztosít­ják az agyag-hatás inhibitálásót (a duzzadási és elektrosztatikus diszpergálódás csökken­tését illetve kizárását), illetve az elvizesedett zónákban in situ viszkozitás növekedést, vagyis a térfogati elérasztási hatásfok növe­kedését eredményezik. A találmány kidolgozása során célunk az volt, hogy olyan eljárást találjunk, amelynek alkalmazásával a fenti két feladat egyidejűleg megvalósítható. A találmány szerint agyagásványokat, különösen 2:1 rétegszerkezetű duzzadóképes agyagásványokat tartalmazó szénhidrogéntá­roló formációkban valamely kiszorítási eljárás térfogati elérasztási hatásfokának javítását az agyagásványok egyidejű stabilizálásával úgy érjük el, hogy a tárolókőzetbe a kiszo­­rítási eljárás előtt kálium- vagy ammónium­­-humét vizes oldatát vagy azok keverékét juttatjuk a kőzet tulajdonságaitól függően 0,05-300 g/1, előnyösen 0,1-250 g/1 koncent­rációban, 0,001-1,0, előnyösen 0,01-0,5 pórus­térfogat mennyiségben folyamatosan vagy egy vagy több kívánt esetben indifferenc fluidum-dugóval elválasztott, azonos vagy változó koncentrációjú dugóban. A fenti vegyületek olyan kationokat tar­talmaznak, amelyek kicserélik az agyagásvá­nyok duzzadást okozó kalcium és/vagy mag­néziumionjait, beépülnek a helyükbe, igy az agyagokat stabilizáják. A fixálódás következ­tében a duzzadás és a szorpciós képesség csökken, így a további fluidumbesajtoláshoz kedvező feltételek alakulnak ki. Az eljárásban használt anion a rétegtar­talom természetes kémiai komponenseivel és­­/vagy a felszínről pótlólag besajtolt vegy­szerekkel megnövekedett viszkozitású kolloid rendszereket (géleket, szolokat, szolrendsze­reket) képez, igy a fluidum-mozgést csök­kenti a nagy áteresztőképességű tárolóré­szekben. A rendszerek viszkozitást a réteg­tartalomból felvett többértékű kationok, illet­ve a felszínről besajtolt vegyszerek koncent­rációja határozza meg. A felszínről besajtolt vegyszerekre példaként a többértékü fémsók oldatait, ásványi savak hig oldatait, savanyú sók vizes oldatait, szén-dioxidot említhetjük. A viszkozitás növelése azért fontos, mert a tárolókőzet különböző permeabilitású rétegekből tevődik össze. Adott nyomás al­kalmazása esetén a kiszorításra használt flu­­idum a nagyobb áteresztőképességű rétege­ken keresztülhatolna, míg a kisebb áteresz­tőképességű rétegekben megrekedne, és így csak a nagy permeabilitású rétegből tudnánk a maradék olajat kitermelni. A viszkozitás megnövelésével a nagy áteresztőképességű réteg ellenállását megnöveljük, és így az egyes, különböző áteresztőképességű tároló­­rétegek permeabilitását nivelláljuk, a legki­sebb áteresztőképességű réteg permeabilitás­­hoz közelítjük. Ezzel elérhetjük, hogy adott nyomás alkalmazása esetén a besajtolt flui­­dum áramlása az egyes rétegekben azonos legyen, és minden tárolórétegből egyszerre termelhetjük ki az olajat. A kálium-humátok további előnnyel ren­delkeznek, mivel felületi szabad töltéseket szorpcióval kiegyenlítik, vagy a további be­­sajtolési műveletekben erősen lecsökkentik például a felületaktív anyagok vagy polime­rek veszteségét. A kezelésre használt oldatot folymatosan vagy egy vagy több, kívánt esetben indiffe­­rens fluidum-dugóval elválasztott, azonos vagy különböző koncentrációjú dugóban in­jektáljuk a térolókőzetbe. Eljárhatunk úgy, hogy az oldatot, mely­nek koncentrációja állandó vagy változó (fo­kozatosan vagy szakaszosan csökkenő vagy növekvő lehet), folyamatosan sajtoljuk a tárolóközetbe. A kívánt hatás elérésére egyetlen flui­­dum-dugót is alkalmazhatunk. Célszerűen azonban a kezelésre használt oldatok több, folyamatosan vagy szakaszosan csökkenő, növekvő vagy állandó koncentrá­ciójú dugó formájában injektáljuk a tároló­kőzetbe. Például eljárhatunk úgy, hogy a legelső fluidum-dugóban alkalmazzuk a legnagyobb koncentrációt, és a következő dugókban eh­hez viszonyítva a só koncentrációját folya­matosan vagy lépcsőzetesen csökkentjük. El­járhatunk úgy is, hogy a legelső fluidum­­-dugóban állítjuk be a só koncentrációját a legalacsonyabb értékre, és ezt a következő lépésekben növeljük. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Thumbnails
Contents