201585. lajstromszámú szabadalom • Építőelem
1 HU 201585 A 2 A találmány tárgya építőelem ipari-, mezőgazdasági épületek, különösen a mezőgazdaságban megtermelt takarmányok és gabonafélék vagy egyéb ömlesztett szemcsés anyagok tároláséra szolgáló létesítmények kialakításához, amely építőelem előregyártott vasbetonból van kialakítva, továbbá homlokfallal és talprésszel rendelkezik. Ezen építőelem statikailag és alakilag az építőiparban használatos támfalelemhez hasonló kialakítású. A támfalakkal szemben felállított követelmény, hogy valamely oldalról eredő nyomásnak ellenálljon. Leginkább út-, vasútvonalak levágásos szakaszán, nyílt árkoknál, csatornáknál, építkezéseknél vélik szükségessé. Régebben kizárólag az ún. súlytámfalak épültek, újabban kevesebb anyagot igénylő támfalszerkezetek (vasbeton lemezfal, talpas támfal, támpillérek közé foglalt, előregyártott lemezek) használatára térnek át. A talpas vagy más néven szögtámfalak olyan megtámasztó szerkezetek, amelyek a megtámasztott anyag egy részének tömegét bevonják a fal stabilitását növelő erők közé. Ennek feltétele egyrészt, hogy a fal alakja erre alkalmas legyen, illetve tegye lehetővé az erőjátékba bevont anyag együttdolgozását a szerkezettel, másrészt anyaga szllárdBágtanilag is megfeleljen az ebből származó igénybevételeknek. Az ilyen falak szerkezeti elemei viszonylag vékonyak, saját tömegük csekély, ennek szerepe az egyensúly biztosításában nem számottevő. Anyaguk vasbeton, ami lehetővé teszi az anyagnyomásból származó hajlitások felvételét is. A talpas támfalak anyagául használt vasbeton a szerkezeti kialakítások igen széles skáláját teszi lehetővé, s ezért a gyakorlatban előforduló minden helyszíni körülményhez alkalmazni lehet. A szögtámfalak két, egymáshoz derékszög vagy közel derékszög alatt csatlakozó lemezből: a homlokfalból és a talplemezből állnak. A csatlakozás sarokmerev, tehát nyomaték felvételére alkalmas. Ez egyben azt jelenti, hogy az anyagnyomást közvetlenül viselő homlokfal alul befogott konzolként viselkedik és a tárolt anyag nyomásából származó nyomaték a befogás révén átadódik a talplemezre. A szögtámfal szerkezeti kialakítása a homlokfal és a talplemez egymáshoz viszonyított helyzete szerint változhat. Az előregyártóit vasbeton elemekből készülő támfalak agyagtakarékosság szempontjából igen kedvezőek és előnyös lehetőségeket nyújtanak arra, hogy az elemek által körülhatárolt tárolandó anyag az erőjátékba bekapcsolható legyen. A legegyszerűbbek a hornyos oszlopokból és egyenes vonalú vagy Íves betétlemezekből, továbbá fordított T alakú talpas vasbeton elemekből épülő támfalak. Az élelmiszerek, főleg gabonafélék tartós tárolása több ezer éves múltra tekint vissza. A mezőgazdasági termelés megindulásával a rövid ideig tartó termésbegyűjtés és az egész évi folyamatos fogyasztás következtében a tárolás elengedhetetlen szükségszerűséggé vélt. Az utóbbi években a tárolási igény és módszer rendkívül gyorsan növekedett. Iparilag és mezőgazdaságilag fejlett országokban például a megtermelt gabonaféléknek mintegy 80%-ét silókban tárolják. A régebbi kivitelezésű tárolók általában favázas, kisfesztávú épületek voltak, amelyek hamar tönkrementek, emellett nem megbízható módon védték a gabonát illetve a tárolt anyagot a csapadék, a rágcsálók ellen, és az egyéb káros külső behatásokkal szemben. Ezen káros hatások kiküszöbölésére építettek - az előzőekben ismertetett támfalelemek felhasználásával - vasbeton támfalakból kialakított silókat/gabonatárolókat. Megoldásukat tekintve többféle kivitel ismeretes. Ömlesztett anyagtároló építésére alkalmas például az az elóregyártott talpas vasbeton elem, amely a. .Támfalak és partfalak" (Akadémiai Kiadó, Bp. 1985) című könyv 207. oldalán látható 4.105 ábraszám alatt. Silótámfal néven ismert a BVM típusú úgynevezett talpas silótámfal, valamint az Y-53 jelű L szelvényű rámpafal, továbbá az ÉGSZÖV talpas támfala. Egy további támfal MEZÖPANEL névéi terjedt el éB két változatban került kialakításra. Ismeretes, hogy a különféle támfalak jelentős helyszíni munkát, szakmunkát követelnek meg, és különösen a vasbeton támfalak jelentős költségkihatáBÚak. A vasbeton támfal készítésénél valójában legésszerűbb a függőleges részt - a homloklapot - elöregyártani, míg a talprészt a hélyszinen célszerű elkészíteni. Az ismert vasbeton támfalak mégsem ilyenek, mert a kapcsolatukat Így a legjobban igénybe vett keresztmetszetben - a homloklap és a talprész találkozásánál - kellene létrehozni. Az ismert elóregyártott vasbeton támfal elemeknél a homlokfal és a talprész minden esetben együtt készül. A homlokfal és a talprész arányát egyedi tervezéssel úgy határozzák meg, hogy kielégítse a stabilitási, illetve a felborulás elleni követelményeket. Ennek megfelelően az elemek nagyméretűek, nagysúlyúak, emiatt emelésük, szállításuk gazdaságtalan, pontos elhelyezésük nehézkes, felfekvésük a nagy talpméret miatt bizonytalan. A talpak csak súrlódással kapcsolódnak a talajhoz vagy az aljzatbetonhoz. További hátrány, hogy a belső fal kiképzése sima, ami előnytelenül befolyásolja a szemcsetapadást. Az előzőekben hivatkozott könyv ábrájának vasalását vizsgálva kitűnik, hogy a sarokpont vasalása a falrész és a sarok csatlakozásánál nem követi a tómfalelem for5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
