201583. lajstromszámú szabadalom • Lehorgonyzó szerkezet utólag felhordott rétegek egymáshoz vagy alaptesthez történő rögzítésére
1 HU 201583 A 2 A találmány tárgya lehorgonyzó szerkezet, utólag felhordott rétegek, együtt dolgozó szerkezeti részek és/vagy felületvédő rétegek egymáshoz és/vagy alaptesthez történő rögzítésére. Az építőipari (mély- és magasépítési) gyakorlatban a különböző szerkezeti részek egymáshoz vagy alaptesthez történő csatlakoztatásánál általában igen konzervatív technológiát alkalmaznak. A teherbíró kapcsolat megoldása leggyakrabban az, hogy az erőt fogadó szerkezeti részben (alapban) általában valamilyen henger, csonkakúp, hasáb, csonkagúla stb. alakú üreget képeznek új alapoknál a betonozáskor, meglevő alaptesteknél utólagos fúrással, véséssel stb. kialakítva és ebben helyeznek el különböző rögzítő ún. lehorgonyzó eszközöket, általában kötőelemeket, amelyeket az üreg utószilárduló anyaggal (pl.: betonnal) történő kiöntésével rögzítenek. Az, hogy a rögzítés e módja milyen kihúzóerő felvételére alkalmas és adott terhelést hány lehorgonyzó eszközzel lehet átadni az erőt fogadó szerkezeti részre, a rögzítő eszköz és a beton közötti tapadó erő nagyságától így az érintkező felületek (palást) méretétől függ, tekintettel arra, hogy az erő felvétele tapadással történik. Mivel a felület gazdaságossági okokból, de sokszor a műszaki feltételek miatt bizonyos határon túl nem növelhető, a kihúzó erő növelése érdekében különböző kiegészítő technikai megoldások születtek, melyeknek jellemzője az, hogy a kihúzó erőt a tapadó erőn kívül valamilyen más pl. nyomó-, nyíró erővel is egyensúlyozzák, igy jöttek létre azok az általánosan ismert megoldások, amelyek során a lehorgonyzó eszközök felületét például a kihúzó erő irányéra merőlegesen elhelyezett tányérok, gallérok, kapaszkodó nyúlványok stb. segítségével nyomóerők és/ /vagy nylróerők átadására alkalmassá teszik, és/vagy a kihúzást ékek, befeszítő segédeszközök alkalmazásával akadályozzák meg. A lehorgonyzó eszközök alakja, az elhelyezésükhöz szükséges üreg mérete, geometriája azonban, különösen utólagos készítésnél jelentősen befolyásolja a gazdaságosságot és sok esetben technikailag is nehezen kivitelezhető megoldás szükséges. A rögzítő erő növelése érdekében fejlődött ki a dübel technika is, amely speciálisan kialakított betétekkel igyekszik a kihúzóerővel szemben fellépő erőt növelni. A technika egyik legjelentősebb képviselője a HILTI. Dübeljei általában a feszítőék elven működnek. Ez a technika azonban a nagyobb és/vagy a dinamikusabb erőhatásoknak kitett helyeken a méret és az azzal hatványozottan növekvő költségek miatt nem gazdaságos, ezért csak korlátozott területen terjedt el. Hasonló elven működik a CH 635 885 lajstromszámon szabadalmi oltalom alatt álló, építőelemek lehorgonyzására szolgáló svájci találmány, mely megoldásnál az erőt fogadó szerkezeti részbe; talajba, vagy sziklába fészket készítenek, majd a lehorgonyzó elemet úgy helyezik el, hogy azt egy rárögzitett flexibilis burok veszi körül a rögzítő zónában, amely flexibilis burok injektáló maszszával van oly módon kitöltve, hogy a fészekbe befeszül és így a lehorgonyzó elemet rögzíti. A kihúzódást adott esetben a lehorgonyzó elemre rögzített tárcsák, peremek is megakadályozzák. Ez a lehorgonyzási mód nagy fészket igényel, ezért főleg sziklába vagy sziklás talajba alkalmas, építőipari pl. alapozásnál nem előnyös és azt a hivatkozott leírásban sem javasolják. Találmányunk célja olyan megoldás szolgáltatása, amely alkalmas különböző - főleg építőipari - szerkezetek részei közötti teherbíró kapcsolatok kialakítására, utólag felhordott rétegek, együttdolgozó szerkezetek és/ /vagy felületvédó rétegek egymáshoz és/ /vagy alaptesthez történő rögzítésére és ezt a feladatot a hagyományos megoldásoknál egyszerűbben kivitelezhető módon, gazdaságosan, megfelelő biztonsággal oldja meg. Célkitűzésünk továbbá, hogy megoldásunk viszonylag kis ráfordítással alkalmas legyen meglevő építőipari szerkezetekhez új szerkezetekkel történő csatlakoztatására. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy ha a kihúzó erőt az erőt átadó fogadó részről nemcsak a tapadó erő, hanem más erőhatás, nyíró, és/vagy - nyomóerő formájában adjuk ét az erőt fogadó szerkezeti résznek úgy a lehorgonyzó eszközzel felvehető fajlagos kihúzó erő nagyobb, illetve adott kihúzóerö felvételére kevesebb lehorgonyzó eszközre van szükség. A találmány szerinti lehorgonyzó szerkezettel az utólag felhordott rétegek: együttdolgozó szerkezetek és/vagy felületvédő rétegek egymáshoz és/vagy alaptesthez történő rögzítése a teherhordó rétegbe mélyített fészekbe elhelyezett lehorgonyzó eszközzel történik és jellemzője, hogy a lehorgonyzó eszköznek perforált üreges palástja, valamint az utólag felhordott rétegbe benyúló, a palást tengelyére merőleges, vagy közel merőleges, sugárirányú bekötő karmai vannak és a fészek, valamint a perforált üreges palást utószilárduló anyaggal van kitöltve. Találmány szerinti lehorgonyzó szerkezet egy további ismérve lehet, hogy a perforált üreges palástnak tokos köpeny kialakítású része van. A találmány szerinti lehorgonyzó szerkezet az ismert megoldásokkal összehasonlítva egy sor előnyös tulajdonsággal rendelkezik és segítségével statikus és/vagy dinamikus erőhatások jól, biztonságosan, szerkezeti károsodás nélkül adhatók át. A megnövelt kihúzóerő lehetővé teszi, hogy adott erőt kevesebb számú lehorgonyzó eszközzel vegyünk fel. A lehorgonyzás kivitelezése viszonylag egyszerű a fogadó fészkek egy6ze-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
