201573. lajstromszámú szabadalom • Eljárás magas felúszóképességű stabilizált aluminiumpaszta előállítására
3 HU 201573 B 1 szabványban megkövetelt 65%-hoz képest legfeljebb 2;'.% volt. Ezek az anyagok nemcsak a szemcsék felúszóképességét fokozták, hanem a tökéletesen kialakult alumíniumsztearát-kötés eredményeképpen egyes alkid, 5 melamin vagy epoxi-lakkban, rövid ideig védelmet is biztosítottak. A Chemical Abstract lül 1325269 referátum szerint sztearinsav helyett Cn-Czo szintétikus zsírsavak is alkalmazhatók. 10 Az US=PS 2 178 181, 2 178 179, 2 178 180 és a GB-PS-869 957 szerint a felúszóképesség lebomlásának késleltetésére ortokrezolt, paratoluidint, továbbá polimerizáció gátló anyagokat, pld. egyenes szénián- 15 cú, vagy aromás aminszármazékokat (etilén-diamint, alfa és betanaftilamint, difenil-guanidint), anilinszármazékokat (aril-amint), naftalinszármazékokat (alfa és beta-naftolt), vagy aldoxim (acetoxim), vagy ketoxim (di- 20 etilketoxim) típusú antioxidánsokat alkalmaztak a kötőanyagra számolva 0,5-5,0 t% menynyiségben. A felúszóképesség csökkenését késleltető adalékok pozitív hatásukat elsősorban ak- 25 kor fejtik ki, ha azokat a bekevert festékhez adagolják. Ennek oka az, hogy a festékben a késleltető hatás eléréséhez szükséges adalékmennyiség hozzáadása, a pasztához adagolva abban olyan magas koncentrációt jelent, ame- 30 lyik a felúszóképességre már káros. Ezenkívül az antioxidánsok nagyobb mennyiségben, a kész festék tulajdonságait is megváltoztatják, például az oxidativ úton száradó lakkok száradását jelentősen lassítják. 35 Az említett hiányosságokon túlmenően ezek az adalékanyagok az aluminiumszemcsék felúszóképességét sem a viz, sem a sav káros hatása ellen nem védik meg. A víz káros hatása ellen részben a vizet 40 megkötő, részben a viz és aluminium reakciójából származó hidrogént abszorbeáló adalékokat alkalmaztak. Ilyenek pld. a dehidratáló adalékok (sziloidok), melyek a vizet fizikailag kötik meg. Ezek hatása mérsékelt. A viz és 45 fém reakciójából keletkező hidrogén megkötésére alifás, vagy aromás nitroszármazékokat (pld. nitro-propánt, vagy -butánt), vagy szilikagélt alkalmaznak a festékre számítva 1 t% mennyiségben, 50 Az ismertetett adalékok a szemcsék felúszóképességének csökkenését és a bevonat elszürkülését okozzák, de a göngyölegben keletkező gáztúlnyomás csökkenthető. Az aluminiumpaszta tárolás közbeni vé- 55 delme a savas termékek és egyidejűleg a viz káros hatása ellen is a DRP-PS 891 125 és GB-PS 910 862 leírások szerint a szemcsék utólagos bevonásával védhető. Ehhez különböző műgyantákat, például termoplasztikus 60 műanyagot, poliakrilátokat, polietilént vagy polipropilént alkalmaznak. Ezek az alumíniumszemcse felületén sav és vízálló réteget alakítanak ki. Az eljárás hátránya a technológiai nehézkesség, továbbá, hogy a műanyag 65 bevonat az aluminiumszemcse-aggjomerátumokat stabilizálja, az egyedi aluminiumpigment szemcsék nem diszpergálhatók, mert az aluminiumszemcséket bevonó műanyagfilm és a sztearinsav között kémiai kötés nem alakul ki. A hivatkozott leírások megemlítik azt, hogy a kolofóniumgyanta, továbbá az olajvagy sztirol-alkidok malein-sav, ftál-sav vagy hungyasav-tar tahimnak semlegesítése aluniinium-alkoholátokka! vagy dietil- ill. dibutilamin-sztearáttal oldható meg. A dietilvagy dibutil-aminna! semlegesített sztearinsav a készfestékhez keverve, annak tárolhatóságát 150-300 napig hosszabbítja meg. Ennek hatásmechanizmusa abból adódik, hogy a sztearinsav gyengébb sav, mint a kötőanyagban előforduló sav és disszociációs állandója is alacsonyabb, tehát az aniingyök csereakcióba lép a kötőanyag sav tartalmával és miközben azt semlegesíti, sztearinsav szabadul fel, amelyik a paszta felúszóképességére nem káros. Az eljárás hátránya, hogy megfelelő hatás csak akkor érhető el, ha a dietil- vagy dibutilamin-szlearátot a bekevert festékhez adagolják. Amennyiben azt az aluminiumpasz- Lához olyan mennyiségben keverik, amennyi a festék teljes sav tartalmának lekötéséhez szükséges, akkor erős kémiai affinitása és magas disszociációs állandója kó\retkeztében a paszta felúszóképességét lerontja. Ezzel magyarázható az, hogy a savas hatást lekötő adalékot a gyártócég csak közvetlenül a bekevert festékhez javasolja hozzáadni az aluminiumpaszta adagolása előtt. Az eljárás másik hátránya, hogy ezek az adalékok a szemcsék felúszóképességét nem fokozzák és azokat a viz káros hatásától nem védik meg. A találmány célkitűzése olyan eljárás kifejlesztése, amelyikkel az ismertnél magasabb felúszóképességü (fényességű) alumíniumpaszta állítható elő és amelyik viz szennyeződés jelenlétében, valamint savas kémhatású kötőanyagokban is minőségromlás nélkül tartósan tárolható. A találmány szerinti eljárás magas felúszóképességü (fényességű) stabilizált alumíniumpaszta előállítására felaprított alumínium sztearinsav és adalékanyagok felhasználásával lakk benzines közegben azzal jellemezhető, hogy 100 tr. 75-85 t% szárazanyag-tartalmú sztearinsav jelenlétében őrölt alumíniumiszaphoz őrlés előtt vagy után 3-5 tr. etoxilált zsíralkoholt, etoxilált ricinusolajsavat vagy etoxilált zsírsav-amint adagolunk, adott esetben a kezelt pasztát 0,2-2,0 tr. etilén-amin vagy naftilamin, mono- vagy dioktil-fenilmono- vagy dihidrogén foszfát és/vagy 11-12 tr. trietariol-amin hozzákeverésével stabilizáljuk. Előnyösen úgy járunk el, hogyr a sztearinsav jelenlétében őrólt és lakkbenzines hígítás után szűrt és préselt aluminiumiszaphoz 50 °C-ig terjedő hőmérsékleten hozzáadjuk az előírt felületaktív anyagokat 4
