201550. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ikerionos szerkezetű 1,8-naftiridin-származékok és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 HU 201550 B 2 A találmány ikerionos új 1,8-naftiridin-származé­­kok, valamint ezeket tartalmazó gyógyászati készít­mények előállítására vonatkozik. Bowman és munkatársai a „Néhány dialkil-ami­­no-2- kinolon-származék szintézise” című cikkben [Journal of the Chemical Society, 1350-1353 (1964] bizonyos l-alkil-3-(dialkil- amino)-4-hidroxi-2-kino­­lonokat ismertetnek. Ebben a cikkben a 3- (dimetil­­amino)-4-hidroxi-l-fenil-2-kinolont és az l-benzil-3- (dimetil-amino)-4-hidroxi-2-kinolont is említik, de ezen vegyületek felhasználására a cikkben nincs uta­lás. A találmány szerint az I általános képletű új vegyületeket, gyógyászatiig elfogadható savaddíciós sóikat, (1-4 szénatomos alkán)-karbonsavakkal alko­tott észtereiket és szolvátjaikat állítjuk elő. A képletben W jelentése -CH=, X jelentése -N-, R1 jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkil csoport, R2 és R3 a nitrogénatommal együtt 5- vagy 6-tagú telített gyűrűt alkotnak, amely utóbbi adott esetben egy hidroxilcsoporttal, amely a heteroatomhoz kap­csolódó szénatomtól eltérő helyen van, vagy 1-4 szénatomos hidroxi-alkil-csoporttal helyettesített, és a 6-tagú gyűrű adott esetben további heteroatomként egy oxigénatomot tartalmaz; vagy R1, R2 és R3 a nitrogénatommal együtt, amelyhez kapcsolódnak, kinuklidingyűrűt képeznek, és Q adott esetben egy halogénatommal helyettesített fenilcsoport. A találmány szerint előállított vegyületek ikerionos formában igen jól oldódnak fiziológiai közegekben, így vérben, plazmában, nyálban, stb. és általában poláros oldószerekben, például vízben vagy etanolban, mely oldószerekkel a vegyületek a betegnek bead­hatók. Ez a tulajdonság olyan szempontból előnyös, hogy a vegyületek feltehetően gyomorban és bélben könnyebben abszorbeálódnak, és így orálisan alkal­mazva jó hatást hoznak létre. A találmány szerint előállított vegyületek természetesen más formájukban, így például (1-4 szénatomos alkánj-karbonsavval al­kotott észtereik formájában is hatásosak. A találmány szerint az I általános képletű vegyü­leteket úgy állítjuk elő, hogy egy III általános képletű vegyületet - a képletben Q, X és W jelentése a fenti és L kilépőcsoport - egy IV általános képletű ve­­gyülettel reagáltatunk - a képletben R1, R2 és R3 jelentése a fenti. A reakciót alkalmas oldószerben, így piridinben, dimetil-formamidban, hexametil-fosz­­foramidban, 2,6 -lutidinben, dimetil-acetamidban vagy hasonló oldószerekben melegítéssel végezzük. A ki­választott reagensektől függően kb. 60 °C és az alkalmazott oldószer forráspontja közötti hőmérsék­leten dolgozhatunk. A találmány céljaira a „kilépő csoport” olyan szubsztituens, amely helyettesíthető, és negatív töltést visz magával. Az alkalmas kilépőcsoportok például a klorid, bromid, jodid, trifluor-acetoxi-csoport, me­­tánszulfonil-oxi-csoport, trifluor- metánszulfonil-oxi­­csoport, p-toluolszulfonil-oxi-csoport, -I±Ar és hason­lók. Előnyös kilépőcsoport a bromid. AIV általános képletű vegyület általában szekunder vagy tercier amin, azaz olyan vegyület, amelyben az R1, R2 vagy R3 közül legfeljebb egy hidrogénatom. Ilyen vegyületek a kereskedelemben kaphatók vagy a szakember által jól ismert módszerrel előállíthatok. A III általános képletű vegyületek ismertek vagy a megfelelő 3- helyettesítetlen vegyületekből állíthatók elő, amelyeket például a 4 492 702 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertet­nek. így például V általános képletű vegyületet - a képletben Q, X és W jelentése a fenti és R bármely megfelelő alkilcsoport - VI általános képletű vegyü­­lettel - a képletben R ismét szerepel, amely például alkilcsoport - reagáltathatunk, így közvetlenül VII általános képletű vegyületeket kapunk. Ezt a reakciót úgy végezzük, hogy az V és VI általános képletű vegyületeket bázis, például fémal­­koxid, kálium-tere-butoxid vagy hasonló jelenlétében, emelt, például 60 °C és 160 °C közötti hőmérsékleten annyi ideig reagáltatjuk, amíg a reakció lényegében teljesen végbemegy. Előnyös esetben közömbös gázatmoszférában, így például nitrogénben dolgozunk. Másik lehetőség, hogy a reakciót nem reakcióképes oldószerben, például toluolban, xilolban, stb. hajtjuk végre. A VII általános képletű vegyületeket olyan szerrel reagáltatjuk, amely a gyűrű hármas helyzetébe kilé­pőcsoportot visz be. így például a VII általános képletű vegyület közvetlen brómozása olyan III ál­talános képletű vegyületet eredményez, amelyben L bróm. A VII általános képletű vegyületet jódozóben­­zollal is reagáltathatjuk, így olyan III általános képletű vegyület képződik, amelyben L -Ltfenil-csoport. A III és VI általános képletű vegyületek reakci­ójával előállított I általános képletű vegyületeket is­mert módon (1-szénatomos alkánj-karbonsavval al­kotott észtereikké alakíthatjuk. Ha vannak jelen izomer és tautomer formák, ezeket a reakcióelegy kromatografálásával választhatják el. A találmány szerinti vegyületek aminocsoportjának nitrogénatomjához kapcsolódó R1, R2 és R3 csoportok lehetnek azonosak és különbözőek. Néhány esetben, mint fentebb említettük, két vagy három ilyen csoport az aminocsoport nitrogénatomjával együtt heterogyű­­rűs rendszert képezhet, például monociklusos vagy bi­­ciklusos gyűrűt. A megfelelő - NR’R2R3 csoportok ma­gukba foglalják a protonált primer aminocsoportot (­­NH3), protonált szekunder aminocsoportokat, például az -NH2(CH3), csoportot, protonált tercier aminocso­portokat, így az -NH(CH3)2 stb. csoportot; kvatemer aminocsoportokat, például az - N(CH3)3 csoportot; és protonált kvatemer heterogyűrűs aminocsoportokat, amelyekben a nitrogénatom a gyűrűben van, például a pirrolidinium-, 1-metil-pirrolidinium-, piperidinium-, 1-metil-piperidinium-, (a) képletű stb. csoportot. A találmány szerinti vegyületek ikerionos formá­­júak vagy belső sók, azaz mind pozitív, mind negatív töltéssel rendelkeznek. Azonban az ilyen vegyületek gyógyászatilag elfogadható sói, például a savaddíciós sói is a találmány körébe tartoznak. Megfelelő sa­vaddíciós sók például sósavval képezett klorid, a metil-kénsavval képezett metil-szulfát, a kénsavval képezett szulfát és a bromid. Bázisos sók akkor keletkezhetnek, ha R1, R2 és R3 legalább egyike hidrogénatom. Ilyen bázisos sók például a nátrium-, kálium- vagy kalciumsók, amelyek a megfelelő hid­­roxidok hatására képződnek. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents