201531. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként 1,5-difenil-1,2,4-triazol-3-karbonsav-származékokat tartalmazó készítmények növények herbicidek fitotoxikus hatásával szembeni védelmére és eljárás a hatóanyag előállítására
1 HU 201531 B 2 A találmány szerinti l,5-difeniI-l,2,4-triazol-3-karbonsav- származékok antidotumként alkalmazhatók herbicidekkel, így klór- acetanilidekkel, N-benzoil-N- fenil-anilin-származékokkal vagy 2- [4-(fenoxi, piridin-2-il-oxi, 4-benzoxazol-2-il-oxi, 4- benztiazol-2-iloxi)-fenoxi]-propionsav-észterekkel keverve gyomok irtására haszonnövények vetésterületén. A fentiekben és a továbbiakban gyomnövény alatt mind az egyszikű, mind a kétszikű gyomok értendők. Kultúrnövényként vagy ezen növények részeiként például az előzőekben megadott fajok jönnek számításba. Vetésterületként a már a kultúrnövényekkel benőtt vagy ezen kultúrnövények vetőanyagával bevetett talajfelületek, továbbá az ezen kultúrnövények termesztésére kijelölt talajrészek egyaránt értendők. Az (I) általános képletű találmány szerinti ellenszert vagy antidotumot az alkalmazás céljától függően felhasználhatjuk a kultúrnövények vetőanyagának előkezelésére (a magok vagy a dugványok csávázására) vagy vetés előtt vagy azt követően a talajba keverhetjük. Az (I) általános képletű vegyületeket alkalmazhatjuk önmagukban vagy a herbicid készítménnyel együtt, a növények kikelése előtt vagy azt követően egyaránt. A növényeknek vagy vetőanyagnak az antidotummal végzett kezelését ilymódon attól függetlenül tudjuk elvégezni, hogy mikor adagoljuk a fitotoxikus vegyszert. A növények kezelését végezhetjük azonban úgy is, hogy a fitotoxikus vegyszert és az ellenszert egyidőben (tank- keverékként) hordjuk fel. Kikelés előtti kezelés alatt nemcsak a vetésterületnek a növények vetése előtti kezelését (ppi - pre plant incorporation), hanem a már bevetett, azonban növényekkel még nem benőtt vetésterület kezelését is értjük. A herbicid és az alkalmazható antidotum menynyiségének egymáshoz viszonyított aránya alapvetően az alkalmazás formájától függ. A vetésterület kezelése esetén, mely történhet a herbicid és antidotum kombinációjával, tank-keverék felhasználásával vagy az antidotum és herbicid külön-külön történő felvitelével, az antidotumot a herbicidhez viszonyítva 1:100-10:1, előnyösen 1:20-1:1 és főleg 1:1 arányban alkalmazzuk. Ezzel szemben magcsávázásnál lényegesen kisebb mennyiségű antidotumot alkalmazunk a herbicidnek hektáronként történő alkalmazott mennyiségéhez^ viszonyítva. Általában a vetésterület kezelésére az antidotumot hektáronként 0,01-1,0 kg, előnyösen 0,01-0,1 kg mennyiségben adagoljuk. Magcsávázás esetén általában az antidotumot 1 kg magra számítva 0,01-10 g, előnyösen 0,05-2 g mennyiségben alkalmazzuk. Amennyiben az antidotumot folyékony formában alkalmazzuk, a vetés előtt, az úgynevezett „magduzzasztásos” eljárás szerint, úgy célszerűen olyan antidotumoldatokat használunk, melyek a hatóanyagot 1-10.000, előnyösen 100-1000 ppm mennyiségben tartalmazzák. A fenti adagolások céljára az (I) általános képletű antidotumokat vagy az (I) általános képletű antidotumok és az antagonizálandó herbicid hatóanyagok kombinációit célszerűen a mezőgazdasági készítmények formálási technikájában általánosan alkalmazott segédanyagokkal együtt alkalmazzuk és ezért például emulzió- koncentrátum, kenhető paszta, közvetlenül permetezhető vagy hígítható oldat, híg emulzió, permetezőpor, oldható por, porozószer, granulátum alakra vagy például polimer anyagokba kapszulázott formára dolgozzuk fel, önmagukban ismert módszerekkel. Az alkalmazási módszert, péládul permetezést, ködösítést, porozást, kenést, szórást vagy öntözést mindenkor az alkalmazandó szertől, az elérni kívánt céltól és az adott körülményektől föggően választjuk meg. A készítményeket, azaz az (I) általános képletű antidotumot vagy az (I) általános képletű antidotum és az antagonizálandó herbicid kombinációját és adott esetben egy szilárd vagy folyékony adalékanyagot tartalmazó készítményt illetve keveréket önmagukban ismert módszerekkel állítjuk elő, például olymódon, hogy a hatóanyagokat töltőanyagokkal, például oldószerekkel, szilárd hordozóanyagokkal és adott esetben felületaktív vegyületekkel (tenzidekkel) alaposan össekeverjük és/vagy eldörzsöljük. Oldószerekként számításba jönnek: aromás szénhidrogének, előnyösek a 8-12 szénatomos frakciók, például a xilolelegyek vagy a szubsztituált naftalinok, ftálsavészterek, például a dibutil- vagy a dioktil-ftalát, alifás szénhidrogének, például a ciklohexán vagy paraffinok, alkoholok és glikolok, valamint ezek étrei és észterei, például etanol, etilénglikol, etilénglikolmono-metil- vagy - etiléter, ketonok, például a ciklohexanon, erősen poláros oldószerek, péládul az N-metil-2-pirrolidon, dimetil-szulfoxid vagy dimetilformamid, valamint adott esetben epoxilált növényi olajok, például az epoxidált kókuszdióolaj vagy szójaolaj vagy a víz. Szilárd hordozóanyagokként, például porozószerek és diszpergálható porok előállításánál, általában természetes kőzetliszteket, például kalcitot, talkumot, kaolint, momtmorillonitot vagy attapulgitot használunk. A fizikai tulajdonságok javítása céljára erősen diszpergált kovasavat vagy erősen diszpergált szívóképes polimerizátumokat is alkalmazhatunk adalékként. Szemcsés, adszorptív tulajdonságú granulátum hordozókként a porózus típusúak, például a habkő, téglatörmelék, szepiolit vagy bentonit, nem szorptív tulajdonságú hordozóanyagokként például a homok vagy a kalcit említendők. Ezenkívül nagyszámú, szervetlen vagy szerves előre aprított anyag, például főként a dolomit vagy aprított növényi maradványok használhatók. Felületaktív anyagokként a formálandó (I) általános képletű hatóanyagtól és adott esetben az antagonizálandó herbicidtől függően is, nemionos kation- és/vagy anionaktív, jó emulgeáló, diszpergáló és nedvesítő tulajdonságokkal rendelkező tenzidek jönnek számításba. Tenzidek alatt értendők a tenzidelegyek is. Megfelelő anionos tenzidek az úgynevezett vízoldható szappanok, például a vízoldható, szintetikus felületakítv vegyületek. Szappanonként a nagyobb szénatomszámú zsírsavak alkálifém-, alkáli földfém- vagy adott esetben szubsztituált ammónium sói, például az olaj vagy sztearinsav nátrium- vagy káliumsói, vagy a természetes zsírsavelegyek - melyek például a kókuszdióvagy faggyúolajból nyerhetők ki - megfelelő sói említendők. Meg kell említeni a zsírsav-metil-taurinsókat is. Az úgynevezett szintetikus tenzideket, főként a zsírszulfonátokat, zsírszulfátokat, szulfonált benzimidazol- származékokat vagy alkil-aril-szulfonátokat azonban gyakrabban használjuk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
