201524. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polihidrobenz/c,d/indol-szulfonamidok és a vegyületeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 HU 201524 B 2 vagy alkoholt, például metanolt, etanolt, propanolt, izopropanolt vagy butanolt használhatunk, vagy az említett oldószerek keverékében dolgozunk. 1 mól acilvegyületre általában 1-5 mól, előnyösen 2-4 mól bázist alkalmazunk. Az acilcsoport lehasítása általában 0 °C és 150 ”C, előnyösen 20 és 100 °C közötti hőmérséklettar­tományban történik. A kiindulási anyagként alkalmazott (III) általános képletű aminovegyületek ismert vegyületek vagy is­mert módszerekkel előállíthatók. Előállításukat a 3. reakcióvázlaton mutatjuk be. A reakció során az (V) általános képletű ketonokat szokásos módszerekkel, inert oldószerekben, adott esetben ammóniatartalmú komponenesek, mint segédanyagok jelenlétében re­duktív körülmények között amináljuk. Oldószerként a szokásos szerves oldószerek felel­nek meg, amelyek a reakció körülményei között nem változnak. Ide tartoznak előnyösen az alkoholok, így a metanol, etanol, propanol, vagy izopropanol, vagy éterek, így a dietil-éter, tetrahidrofurán vagy a dioxán, vagy klórozott szénhidrogének, így a metilén-klorid vagy a kloroform, vagy az acetonitril, a dimetil-for­­mamid, dimetil-szulfoxid, jégecet vagy az említett oldószerek keveréke. Redukálószerként a szokásos komplex hidridek alkalmazhatók, például a nátrium-bór-hidrid, nátrium­­ciano-bórhidrid vagy amino- borán-komplexek vagy hidrogén, adott esetben fém-katalizátor, például Ra­­ney-nikkel vagy palládium jelenlétében. Ammóniatartalmú komponensként megemlítjük a vizes ammóniaoldatot, gázalakú ammóniát vagy am­­móniumsókat, így az ammónium-kloridot, ammóni­­um-szulfátot, ammónium-acetátot vagy ammónium­­formiátot. A reakciót véghezhetjük normál nyomáson, de csökkentett vagy nagy nyomáson is (0,5 és 5 bar közötti nyomáson). Általában komplex fémhidridek alkalmazása esetén normál nyomáson, hidrogén alkalmazása esetén túl­nyomáson dolgozunk. A reduktív aminálást 0 és 150 °C, előnyösen 20 és 100 °C közötti hőmérsékleten végezzük. A kiindulási anyagként alkalmazott (V) általános képletű ketonok ismert vegyületek vagy ismert mód­szerekkel előállíthatók [Kornfeld, Woodward és mun­katársai: J. Amer, Chem. Soc., 78, 3096 (1956)] Az új polihidrobenzo[c, d]indol-szulfonamidok, il­letve sóik hatóanyagként gyógyszerkészítményekben alkalmazhatók. A hatóanyagoknak trombocita-aggre­­gációgátló hatásuk van. Előnyösen alkalmazhatók trombózis, tromboembólia, ischémia kezelésére, va­lamint asztmaellenes és allergiaellenes szerként is. Az új hatóanyagokat az ismert módon a szokásos készítményekké, így tablettává, kapszulává, drazsévá pirulává, granulátummá, aeroszollá, sziruppá, emul­zióvá szuszpenzióvá és oldattá alakítjuk inert, nem toxikus, gyógyászatiig alkalmas hordozóanyagok vagy oldószerek segítségével. A terápiás hatással ren­delkező vegyület koncentrációja mintegy 0,5-90 tö­meg % a teljes keverékre vonatkoztatva, vagyis ezen belül olyan érték, amely szükséges a megadott dó­zisszint eléréséhez. A készítmények előállíthatók olymódon, hogy a hatóanyagot oldószerrel és/vagy hordozóanyaggal ke­verjük el, adott esetben emulgeáló és/vagy diszpergáló szerek alkalmazásával, amikoris abban az esetben, ha hígítószerként vizet használunk, segédoldószerként adott esetben szerves oldószereket is alkalmazhatunk. Alkalmas segédanyagok például a víz, nem toxikus szerves oldószerek, így parrafinok (például kőolajf­rakciók), növényi olajok (például mogyoró- vagy szezámolaj), alkoholok (például etanol, glicerin), szi­lárd hordozóanyagok, például természetes kőzetlisztek (például kaolin, timföld, talkum, kréta), mesterséges szervetlen porok (például magas diszperzitás fokú kovasav vagy szilikátok), cukrok (például nád-, tej- és szőlőcukor), emulgeálószerek (például poli(oxi-eti­­lén)-zsírsav-észter, poli(oxi-etilén)-zsíralkohol-éter, al­­kil-szulfonát, aril- szulfonát), diszpergálószerek (pél­dául lignin, szulfit-szennylug, metil-cellulóz, kemé­nyítő és poli(vinil-pirrolidon) és csúsztatóanyagok (például magnézium-sztearát, talkum, sztearinsav és nátrium-lauril-szulfát). Az adagolást a szokásos módon végezzük, előnyö­sen orálisan vagy parenterálisan, különösen perlingu­­álisan vagy intravénásán. Orális adagolás esetén a tabletta a fent felsorolt hordozóanyagok mellett ter­mészetesen egyéb anyagokat, így nátrium-citrátot, kalcium-karbonátot és dikalcium-foszfátot is tartal­mazhat, más adalékanyagokkal, így keményítővel, előnyösen burgonyakeményítővel, zselatin és más ha­sonló anyaggal együtt. A tablettázáshoz alkalmazhatók még csúsztatóanyagok, így magnézium- sztearát, nát­rium-lauril-szulfát és talkum is. Orális adagolásra szánt vizes szuszpenzió esetén a hatóanyagok a fent felsorolt segédanyagok mellett különböző izanyagok­­kal és színezőanyagokkal is keverhetők. Általában előnyösnek bizonyult az intravénás ada­golásnál mintegy 0,001-1 mg/kg testtömeg, előnyösen mintegy 0,01-0,5 mg/kg testtömeg napi dózist, orális adagolásnál mintegy 0,01-20 mg/kg testtömeg, el­őnyösen 0,1-10 mg/kg testtömeg napi dózist alkal­mazni. Bizonyos esetekben mégis szükséges lehet az el­­őirttól eltérő mennyiségek alkalmazása, a testtömegtől, az alkalmazott adagolási módtól, a betegtől és a beteg gyógyszerekkel szemben mutatott érzékenysé­gétől, valamint az adagolás idejétől és intervallumától függően. így bizonyos esetekben elegendő lehet ki­sebb mennyiségek adagolása is, míg más esetekben nagyobb mennyiségek adagolása szükséges. Nagyobb mennyiségek adagolása esetén célszerű ezt a dózist egy teljes napra elosztva, több részletben beadni. A következőkben néhány előállítási példával kö­zelebbről is bemutatjuk a találmányt. 1. példa A) l-Benzoil-4-amino-l ,2,2a-3,4,5- -hexahidrobenz[c, djindol (Lásd a (VI) képlet.) 3,5 g l-benzoil-4-oxo-l,2,2a,3,4,5-hexahidro[c, d]indolt 9,7 g ammónium-acetáttal 35 ml diklór-metán és 35 ml metanol keverékében 2 órán keresztül keverünk. Ekkor hozzáadunk 0,79 g nátrium-ciano­­bór-hidridet és a reakcióelegyet 1 órán át szobahő­mérsékleten ke vertetjük. A feldolgozáshoz 150 ml jégecettel hígítjuk és négyszer extraháljuk 2n sósavval. Az egyesített vizes fázisokat etil-acetáttal mossuk és 20 %-os nátrium-hidroxiddal lugosítjuk. Ezután négy­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents