201510. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kopolimerizálható fotoiniciátorok előállítására
1 HU 201510 B 2 (4-metakriloil-oxi-fenil)-(2-hidroxi-2-propil)-ketont hasonlóan állítjuk elő. 'H-NMR spektrum (CDCI3): 8 1,6 (s, 6H, 2 CH3); 2,1 (s, 3H, CH3); 5,8 (s, 1 olefin H); 7,3 (d, 2 aromás H); 8,1 (d, 2 aromás H) ppm. 5. példa (4-akriloil-oxi-fenil)-(2-akriloi!-oxi-2-propiI)-keton előállítása 2,2 g (0,012 mól) (4-hidroxi-fenil)-(2-akriloil-oxi-2-propil)-ketont, 2,4 g (0,027 mól) akrilsav-kloridot és 2,7 g (0,027 mól) trietil-amint 30 ml dioxánban reagáltatunk a 3. példában leírtak szerint, majd feldolgozzuk a reakcióelegyet. 3,6 g fehér, kristályos, 90-93 °C olvadáspontú, ciklohexánból átkristályosított terméket kapunk. Hasonlóan állítjuk elő a (4-metakriloil-oxi-fenil)-(2-metakriloil-oxi-2-propil)-ketont 'H-NMR spektrum (CDCI3): 1.8 (s, 6 H, 2CH3); 5,8-6,7 (m, 6 olefin H); 7,2 (d, 2 aromás H); 8,1 (d, 2 aromás H); ppm. A következő 6-9. sorszámú példákban a találmány szerinti, kopolimerizálható fotoiniciátorok sugárzással térhálósítható kötőanyag-készítményekben történő felhasználását írjuk le. 6. példa 75 tömegrész oligomer epoxi-akrilátból (Laromer(R) LR 8555, a BASF cég gyártmánya) és 25 tömegrész hexándiol-diakrilátból álló, UV-sugárzással térhálósítható kötőanyag rendszerhez 5 tömegrész fenil-(2-akril-oil-oxi-2-propil)-ketont (az 1. példa szerint előállított iniciátort) adunk. A készítményt 50 pm-es rétegvastagságban, spirális kenőkéssel 10x10 cm-es zsírtalanított üveglapra visszük fel. A réteget besugárzó készülékben („Mini-Cure” típusú készülék, a Primäre Ltd. cég gyártmánya), középnyomású higanygőzlámpával (teljesítménye 80 Watt/cm), 10 m/min szalagsebesség alkalmazásával térhálósítjuk. A megvilágítási távolság körülbelül 10 cm. Az így előállított, tökéletesen kikeményedett bevonat teljesen szagmentes és sárgulás nem tapasztalható rajta. Hasonlóan jó eredményeket kapunk a 2-5. példa szerint előállított iniciátorokkal. 7. példa 60 tömegrész akrilált poliuretán prepolimerből (Prepolymer VPS 1748. a DEGUSSA AG gyártmánya) 40 tömegrész hexándiol-diakrilátból, 15 tömegrész pentaeritrit-triakrilátból és 5 tömegrész [4-(2-akriloil-oxi-etoxi)-fenil]-(2-hidroxi-2-propil)-ketonból (a 2. példa szerint előállított iniciátor) álló, UV-sugárzással térhálósítható kötőanyag készítményből a 6. példában leírtak szerint 50 pm vastag réteget alakítunk ki és 30 m/min szalagsebesség alkalmazásával térhálósítjuk. Az így előállított, tökéletesen kikeményedett bevonat teljesen szagmentes és sárgulás nem tapasztalható rajta. Hasonlóan jó eredményeket kapunk az 1. valamint a 3-5. példa szerint előállított iniciátorokkal. 8. példa 63.5 tömegrész epoxi-akrilát gyantát (Laromer<R) 8555, a ludwigshafeni BASF cég gyártmánya) hengerszéken 36,5 tömegrész butándiol-diakriláttal és 20 tömegrész Heliogenblan típusú kék pigmenttel bedörzsölünk. 10 percen belül 5 tömegrész [4-(2- -akriloil-oxi-etoxi)-fenil]-(2-hidroxi-2-propil)-ketont (a 2. példa szerint előállított iniciátor) keverünk a szuszpenzióhoz. Az így előállított nyomdafestéket 1 pm rétegvastagságban műnyomópapírra nyomtatjuk és 50 m/min szalagsebesség alkalmazásával, 160 W/cm sugárzási teljesítménnyel szárítjuk. Az előállított szagmentes nyomdai ívek azonnal, összetapadás és elkenődés veszélye nélkül egymásra helyezhetők. A színárnyalat kiértékelésekor a kék nyomat színénél nem tapasztaltunk sárgulás okozta elváltozást. Hasonló jó eredményeket kapunk a nyomdafestékek UV-iniciátoraként alkalmazott, és az 1. valamint a 3-5. példa szerint előállított fotoiniciátorokkal. 9. példa 63.5 tömegrész uretán-akrilát gyantát (UvimefR) 530, a leverkuseni Bayer cég gyártmánya) 36,5 tömegrész butándiol-diakriláttal és 100 tömegrész titán-dioxiddal (Anatas) porcelángolyókat tartalmazó golyósmalomban megőrölünk és összekeverünk. Ezután 5 tömegrész (4-akriloil-oxi-fenil)-(2-hidroxi-2- -propil)-ketont és 3 tömegrész N-metil-dietanoI-amint keverünk hozzá. Az így előállított lakkot 10 pm vastagságban üveglapra felvive, 50 m/min szalagsebességgel és 160 W/cm sugárzási teljesítménnyel keményítve szagmentes, sárgulás nélküli filmbevonatot kapunk. Hasonlóan jó eredményeket kapunk a pigmentált lakkok fotoiniciátoraként alkalmazott, és az 1-3., valamint az 5. példa szerint előállított iniciátorokkal. A következő 10. példában egy olyan kísérletet ismertetünk, amellyel bemutatjuk a találmány szerinti eljárással előállított kopolimerizálható fotoiniciátorok előnyeit az ismert fotoiniciátorokhoz képest, különös tekintettel a fotopolimerizált rétegben maradó szabad iniciátor-mennyiségre a réteg elérendő végső keménységének optimális előállítási feltételei mellett. 10. példa Kísérlet 75 tömeg% akrilált epoxigyanta-alapú prepolimerbő! (LaromedR) EA 81, BASF AG gyártmánya). 25 tömeg% hexándiol-diakrilátból álló, és UV-sugárzással keményíthető kötőanyag-készítményt készítünk. Ezt a kötőanyag-rendszert különbözőképpen iniciáljuk. Azonos adagjaihoz a következő fotoiniciátorokból 5 tömeg%-ot adunk: 1. [4-(2-akril-oxi-etoxi)-fenil]-(2-hidroxi-2-propil)-keton (a 2. példa szerint előállított iniciátor) 2. fenil-(2-hidroxi-2-propil)-keton (DarocuHR) 1173, a Merck cég gyártmánya, összehasonlításhoz) 3. a-allil-benzoin (összehasonlításhoz) 4. a-allil-benzoin-allil-éter (összehasonlításhoz). A homogén, használatra kész UV-lakkok mintáit ismert módon, spirális kenőkéssel 50 pm vastagságban 10x10 cm-es üveglapokra visszük fel. Előkísérletekben meghatározzuk ezeknek a lakkrétegeknek az optimális keményítési feltételeit. A bevont 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
