201475. lajstromszámú szabadalom • Eljárás folyékony inzulin-készítmények előállítására

HU 201475 B halfajtákból nyerhetjük, például az Oncorhynchus keta-ból. Használhatunk azonban más halfajtábkól származó protamint is. A protamin általában pro­­tamin-szulfát formájában kerül forgalomba. Hasz­nálhatunk azonban más sókat is. Előnyösen nagy tisztaságú protamint alkalmazunk. A jelen találmány szerinti, további előnyös ké­szítmények például a mind cinket, mind protamint tartalmazó készítmények. Az ilyen készítmények lehetnek valamely inzulin-származék oldatai (pH = 3-4), vagy valamely emlős eredetű inzulin sem­leges szuszpenziói, ezekben a cink-tartalom az in­zulinra vagy inzulin-származékra számítva, hexa­­merenként legfeljebb körülbelül 25 cink-ion lehet. A jelen találmány szerinti oldatokban az inzulin mennyisége ml-enként 20 nemzetközi egység és 500 nemzetközi egység között, előnyösen ml-enként 40 nemzetközi egység és 100 nemzetközi egység között lehet, A fenti adatok az injekciós készítményekre vonatkoznak. Ha azonban más, parenterális úton kívánjuk e készítményeket adagolni, akkor tartal­mazhatnak a fentinél több inzulint is. Az inzulin-ol­datot összekeverhetjük valamely szilárd halmazál­lapotú, inzulint tartalmazó anyaggal, például kri­­sátlyos cink-inzulinnal, vagy cink-protamin-inzu­­linnal. A jelen találmány szerint használhatunk többfé­le oldható magnézium-sót, külön-külön vagy együtt. Alkalmas ilyen sókban szereplő anionok a klorid, szulfát, a monokarboxilátok, példuál az ace­­tát, propionát és butirát, továbbá a dikarboxilátok, például a szukcinát, aszpartát és a glutamát. A magnézium-ionok legelőnyösebb koncentrációja az alkalmazott sótól (sóktól) függ, és e koncentrá­ciót olyan tényezőktől függően kell megválaszta­nunk, mint amilyenek a készítmény hatásának kí­vánt időzítése, az inzulin oldhatósága, valamint az, hogy mennyire közel áll a készítmény ozmózisnyo­mása az izotóniás nyomáshoz. A magnézium-sók izotóniás koncentrációi erősen eltérnek egymástól, így például a magnézium-klorid izotóniás koncent­rációja 0,1 mól/1, míg a magnézium-szulfát izotóni­ás koncentrációja 0,26 mól/1. A készítményekben jelen lehetnek továbbá más sók, aminosavak és nem-ionos szerek is (a konzerválószereken kívül), amennyiben ezek nem-toxikusak, és összeférhetők az inzulin-készítmény egészével. A jelen találmány értelmében az alkalmazható magnézium-ion koncentrációk tartománya körül­belül 0,005 mól/1 és 0,5 mól/1 között, és előnyösen 0,05 mól/1 felett van. A felső határt bizonyos mérté­kig önkényesen választjuk meg, mégpedig abból a feltételezésből kiindulva, hogy bizonyos esetekben (például intraperitoneális infúziók esetében) elfo­gadható, ha az izotóniás ozmózisnyomást kismér­tékben túllépjük. A jelen találmány szerinti előnyös készítmények körülbelül 0,08 mól/1 és 0,3 mól/1 kö­zötti koncentrációban tartalmaznak magnézium­5 ionokat. A jelen találmány szerinti inzulin-készítmények­ben konzerválószerként a korábbi, szokásos inzu­lin-készítményekben is alkalmazott konzerv­álószereket használhatjuk, például fenolt, m-kre­­zolt és metil-parabent (p-hidroxi-benzoesav-metil­­észtert). A jelen találálmány szerinti eljárás egyik előnyös kivitelezési változata szerint a jelen találmány sze­rinti vizes inzulin-oldatokat úgy állíthatjuk elő, hogy az inzulinnak enyhén savas kémhatású oldatát összekeverjük egy olyan oldattal, amely tartalmazza a végső készítményben jelenlevő összes többi összetevőit. Ezután szükség esetén az elegy pH-ját beállítjuk, majd az elegyet mindaddig keverjük, míg tiszta oldatot nem kapunk, és végül sterilre szűrjük. Kívánt esetben az így kapott, steril inzulin-oldathoz hozzáadhatjuk egy nyújtott hatású inzulin steril szuszpenzióját, és így kétfázisú (azonnali és nyújtott hatású) készítményt kapunk. E készítmények mele­gítés és rázkódás hatására adott esetben denaturá­­lódhatnak (bomolhatnak), ennek elkerülése céljá­ból a készítményekhez hozzáadhatunk ismert stabi­lizálószereket, például foszfolipideket. Hasonló módon állíthatjuk elő az inzulin-szár­mazékokat tartalmazó készítményeket is. A jelen találmány szerinti inzulin-készítménye­ket cukorbetegek kezelésére használhatjuk. Aján­latos, hogy a jelen találmány szerinti inzulin-készít­mények dózisát a kezelőorvos ugyanolyan módon válassza meg, mint a korábban ismert injekciós in­zulin-készítmények esetében. A találmány szeirnti eljárást a továbbiakban - a találmány oltalmi körének szűkítése nélkül - pél­dákkal szemléltetjük. E példák bemutatják, hogyan növelik meg a magnézium-ionok az inzulin oldhatóságát, hogy ál­líthatjuk elő a jelen találmány szerinti előnyös inzu­lin-készítményeket, és hogyan fejtik ki e készítmé­nyek hatásukat, ha injekció formájában sertések­nek adjuk őket. 1. példa Ml-enként 200 nemzetközi egység cinkmentes, humán, egykomponensű inzulin, nyomnyi mennyi­ségű humán mono125I-(A19)-inzulint, 2 mg fenolt és az alábbi I. táblázatban megadott sót körülbelül izotóniás koncentrációban tartalmazó savas olda­tok pH-ját az I. táblázatban megadott értékre állít­juk be. Az inzulin oldhatóságát úgy határozzuk meg, hogy a felülúszó folyadékban megmérjük a radioaktív anyag koncentrációját, és az eredménye­ket nemzetközi egység/ml egységre számítjuk át (1 nemzetközi egység megfelel 38 jig inzulinnak). A sóknak az inzulin nemzetközi egység/ml-ben kifeje­zett oldhatóságára szobahőmérsékleten kifejtett hatását az I. táblázat adatai szemléltetik. 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 4

Next

/
Thumbnails
Contents