201413. lajstromszámú szabadalom • Távadó berendezés mozgó tárgyak sebességének mérésére
1 HU 201413 B 2 ciáló egységet, egy háromfokozatú 22 digitális összehasonlító egységet, egy 23 tárolóregisztert, mely a sebesség gyorsulás és -lassulás érték analizálási eredményeinek tárolására szolgál, egy 24 tárolómátrixot, mely a maximális lehetséges sebesség gyorsulás kódjának tárolására szolgál, egy 25 tárolómátrixot, a maximális lehetséges sebesség lassulás kódjának tárolására, egy 26 ES- kaput, egy 27 tárolómátrixot a minimális lehetséges sebesség kódjának tárolására, egy 28 digitális összehasonlító egységet és egy 29 tárolóregisztert a sebességértéknek a minimum szerint történő analizálási eredményeinek tárolására. A 21 differenciáló egység (lásd 4. ábrát) tartalmaz egy 30 multiplexert, egy 31 reverzibilis számlálót, és egy 32 differenciáló egységet. A 8 tároló egység (lásd 5. ábrát) tartalmaz egy 33 invertert, egy első 34 ÉS-kaput, egy 35 számlálót, egy 36 RS-flip-flopot és egy második 37 ES-kaput, egy harmadik 38 ES-kaput, egy 39 D-flip-flop regisztert és egy 40 differenciáló egységet. A 13 tápegység (lásd 6. ábrát) magába foglal egy 41 akkumulátor telepet, egy programozható 42 feszültségstabilizátort, egy 43 hiszteréziskomparátor, egy 44 impulzus feszülségstabilizátort és egy 45 tároló egységet a megengedhető tápfeszültség szintre vonatkozó információ tárolására. A találmány szerinti távadó berendezés mozgó tárgyak sebességének mérésére a következőképpen működik. A nagyfrekvenciás rezgések, amelyeknek forrása a 11 mikrohullámú generátor, keresztülhaladnak a 2 mikrohullámú cirkulátoron és a térben egy megfigyelendő mozgó tárgy irányában az 1 adó-vevő antenna segítségével kerülnek kisugározásra. Az 1 adó-vevő antenna által vett visszaverődési jel a 2 mikrohullámú cirkulátoron keresztül a 3 keverőbe jut, amelyre a másik bemenetén keresztül a 11 mikrohullámú generátor mikrohullámú teljesítményét részben ráadjuk. A 3 keverő kimenetéről a megfigyelendő tárgy sebességére vonatkozó információ (a Doppler-affektusnak megfelelően), illetve ezen információt hordozó különbségi frekvencia feszültségét a 4 erősítő bemenetére vezetjük, ahol a Doppler-frekvencia jelét felerősítjük, majd innen az 5 analóg feldolgozó egységre vezetjük tovább, ahol a 14 erősítő segítségével egy alaperősítés történik automatikus erősítésszabályozás alkalmazásával, mely a feldolgozandó jel felhullám frekvenciájú látszólagos jeleinek, amennyiben az erős, az erősítő csatornában bekövetkező keletkezése ellen hat. A felerősített Dopplerfrekvenciájú jelet egyidejűleg adjuk az n számú azonos felépítésű 15 azonosító csatorna bemenetéire (ahol n>2). Az egyes 15 azonosító csatornák bemeneténél egy-egy 16 sávszűrő található, amelynek áteresztési tartománya a Doppler-frekvenciák spektrál-tartományának felel meg, és a szűrősáv szélességek összessége egy folyamatos áteresztési sávtartományt képeznek a várható Doppler frekvenciák számára. A jel ezután keresztülmegy azon a 16 sávszűrőn, amelynek áteresztési tartományába a feldolgozandó jel frekvenciája beleesik. Ha egyidejűleg több olyan jel lép be, melyek különböző sebességű mozgó tárgyakról verődtek vissza, ezek a jelek több olyan 16 sávszűrő kimenetein tudnak rezonancia frekvenciával megjelenni, melyek a tárgy sebességéhez vannak hozzárendelve. A sávtartománynak ilyen, keskenyebb sávokra történő felosztása azzal az előnnyel jár, hogy az egyes csatornákban a jel/zaj viszony lényegesen jobb lesz. Az egyes 16 sávszűrők kimenetéről a jelet a 17 küszöbérték-azonosító egységre adjuk, mely egy (a 2. ábrán fel nem tüntetett) detektor, egy integrátor és egy komparátor soros kapcsolásából áll, melynek feladata egy olyan jel előállítása, mely azt a tényt jelzi, hogy az elnyomandó zajfeszültséget egy hasznos jel feszültséggel egy megadott tényezővel túlléptük. Egy 16 sávszűrő kimenetéről a feszültség a 19 impulzusformálóra kerül, mely a Doppler-frekvencia szinus feszültségéből egy szabványos, azonos frekvenciájú négyszögimpulzusokból álló sorozatot állít elő, mely alkalmas a logikai áramköri elemekkel történő és ezt követő digitális jelfeldolgozásra. Amenynyiben a 17 küszöbérték-azonosító egység kimenetén jel van, egy Doppler- frekvenciájú impulzussorozat megy át a 18 ÉS-kapun és jut a 20 prioritás egység egyik bemenetére, mely 20 prioritás egység a 6 digitális feldolgozó egységhez tartozik. A 20 prioritás egységnek a 15 azonosító csatornák számának megfelelően több bemenete és egy kimenete van, és egy olyan kombinációs logikai áramkörből épül fel, mely csak egy bemenetén lévő jel megjelenésekor viszi át ezt a jelet minden további nélkül a kimenetére, és abban az esetben, hogyha több bemenetén egyidejűleg jelennek meg jelek, akkor ezek közül csak abból a csatornából ereszti át a kimenetére a jelet, amelynek sorszámát egy meghatározott szabály szerint kiválasztjuk: például egy olyan csatornának adunk prioritást vagy elsőbbséget, amelyen a jel frekvenciája a többi csatornán lévő jel frekvenciájához képest a legnagyobb. A továbbiakban egy Doppler-frekvencájú impulzus sorozatot képező jel jön ki a 20 prioritás egység kimenetéről és jut az első 26 ÉS-kapura, amelynek második bemenetére a 12 méré-sintervallum generátor kimenetéről érkező impulzusok kerülnek, ezáltal egy folyamatos Doppler-frekvenciájú impulzus-csomagokból álló impulzus-sorozat jön létre. A 12 mérés-intervallum generátor kimenetén lévő feszültség egy meandert (kígyóvonalat) képez, amelynek időtartamát oly módon választjuk meg, hogy az impulzusok száma megegyezik a mérendő sebesség számértékével. A 26 ES-kapu kimenetéről tehát a mérési frekvencia egy unipoláris kódját kapjuk, mely a 7 impulzusszámlálóra kerül, ahol a csomagban lévő impulzusok számát számláljuk meg, és a 7 impulzusszámláló kimenetéről a mérendő sebességre vonatkozó információ egy párhuzamos helyzetkód formájában a 39 D-flip-flop regiszter bemenetéire kerül, amelynek kimenetéről az indirmáció a 9 dekóder bemenetére kerül, ahol azt vezérlő jellé alakítjuk át, mely a 10 kijelző egység normál működtetéséhez szükséges, mely 10 kijelző egység a mért sebesség értéket láthatóvá teszi. A 7 impulzusszámláló egy mérés- intervallum impulzus élével töröljük. Annak érdekében, hogy lényegesen növeljük a vizsgálatra kiválasztott tárgy mozgási sebessége helyes mérésének valószínűségét, olyan jelfeldolgozást alkalmazunk, mely azon alapul, hogy a priori adatokat használunk a mérési folyamat, v(t) alatt (ahol v a tárgy mérendő sebessége, t az idő), és különösen azon alapul, hogy a v’(t) mérési adat változási sebességét megbecsüljük (ahol v’ a mérendő sebesség 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
