201357. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cukorgyári sűrűlé kezelésére

7 HU 201357 A 8 nát ionoknak a többi anionokhoz viszo­nyított relatív koncentrációja, a közölt 7- -10%-ról 1-1,5%-ra csökken, ami annyit jelent, hogy az eddigi 90-93%-kal szem­ben 98-99%-ban olyan anionok cseréjére kerül sor, amelyek egyébként a melaszba kerülnének és növelnék a melaszba jutó cukor mennyiségét. Az új eljárás - ezt az egy előnyt figye­lembe véve 6-8%-kal növeli az ioncserélő eljárás hatékonyságát, változatlan méretű berendezés és üzemeltetési, ill. regenerá­lási költségek mellett. A kb. 80-85 °C hőmérsékletű CaC03-ra nézve telítetlen sűrűlevet 60 °C hőmér­sékletre lehűtve és leédesitóvizzel mint­egy a kétszeresére hígítva olyan oldatot nyerünk, amelyből a továbbiakban már nem következik be semmiféle kiválás, így nem kell számolni a berendezés - lerakó­dás okozta - teljesítmény-csökkenésével és a tisztítások okozta költségekkel és termelés kieséssel. Az eddig ismertetetteknek megfelelően ugyanis a bepárlás során mintegy 80-90%-kal csökken a higlével bevezetett karbonát ionok mennyisége. Ugyancsak csökken, bár igen szerény mértékben a bevezetett kalcium mennyisége is a bepárlás során bekövetke­zett kiválások, lerakódások révén. A lerakó­dás okozta kalcium koncentráció csökkenés lényegesen kisebb, mint a besűrítés okozta kalcium koncentráció növekedés, így összes­ségében a sűrűiében a karbonát koncentráció kisebb és a kalcium koncentráció nagyobb, mint a higlében. A híglé a technológiai adottságoknak megfelelően CaC03-ra nézve telített az oldat. Ismert, hogy a telített oldatban a karbonát koncentráció egyenesen arányos a nemcukor -koncentrációval és fordítottan arányos a kalcium koncentrációval 0,63-ik hatványával. A bepárlás folyamán végbemenő változások - nemcukor-koncentráció növekedés, kalcium koncentráció növekedés, karbonát koncentrá­ció csökkenés - együttes eredményeként a sűrűié CaC03-ra nézve már nem telített. A már telített oldat további hígítása még tovább csökkenti a CaCŰ3 koncentárciót, így sem az oldat hűtése, sem az ioncseréje sorén nem következik be kiválás. 28-32% szárazanyag-tartalmú oldatot ke­zelve, mind az ioncserélőhöz kapcsolódó berendezésekben, mind az ioncserélő osz­lopban olyan mértékben csökken az áramlási ellenállás, hogy jelentősen, mint­egy a kétszeresére növelhető - változat­lan áramlási ellenállás mellett - az idő­egység alatt kezelt szárazanyag mennyi­sége. A találmány szerinti eljárás a 13-14% szárazanyag-tartalmú híglé helyett 28-32% szárazanyag-tartalomra hígított sürűlevet ke­zel. így időegység alatt ugyanazon mennyi­ségű szárazanyag kezeléséhez, mind az ion­cserélő berendezésben, mind az érintett technológiai szakaszban más paraméterek tartoznak, amelyek kedvezően befolyásolják az áramlási viszonyokat. Áramlástani szempontból azokban a be­rendezésekben, - hőcserélőkben, csővezeté­kekben, szelepekben - ahol az áramlás tur­bulens, az áramlási ellenállás az átvezetett oldat térfogatával arányosan változik. 13%-ról 30%-ra emelve a koncentrációt, az azonos mennyiségű szárazanyaghoz tartozó oldat térfogata az eredeti térfogat 40%-ára csök­ken, ami az áramlási ellenállást is a 40%-ára csökkenti. Az ioncserélő oszlopon belül az áramlás lamináris, így itt az áramlási ellenállás csök­kenése nem ilyen nagymértékű, mert az el­lenállás az oldat térfogatéval egyenes arány­ban, viszkozitáséval pedig fordított arányban változik. Ezen ellentétes hatások eredménye­ként az ioncserélő oszlopon belüli ellenállás - a koncentrációt 28-32%-ig növelve - elér egy minimumot, majd a koncentráció további eme­lésével növekszik. Az említett koncentráció intervallum alatti területen a koncentráció növelésével a viszkozitás alig változik, de az oldat térfogata jelentősen csökken, a jelzett intervallumban a két ellentétes hatás szűk határokon belül kiegyenlíti egymást, majd a további koncentráció növelésnél a szerény mértékű térfogatcsökkenés már nem ellensú­lyozza a viszkozitás egyre nagyobb mérvű növekedését. Az optimális, 28-32% száraz­anyag-tartalom határokon belül végezve az ioncserét, a 13-14% szárazanyag-tartalmú hígléhez viszonyítva, az áramlási ellenállás a 75-80%-ára csökken. 28-32% szárazanyag-tartalmú oldatból idő­egység alatt változatlan mennyiségű szá­razanyagot kezelve, jelentősen növekszik az oldatban elért cserehatásfok, így vál­tozatlan cserehatásfok mellett növelhető a berendezés teljesítménye. Az ioncsere során elvileg elérhető, vagyis az egyensúlyi állandóknak megfelelő cse­rehatásfokot - egyébként azonos feltéte­lek mellett - a cserében részt vevő ionok minősége szabja meg. A gyakorlati ion­cserénél az egyensúlyi állapot annál na­gyobb mértékben közelíthető meg, minél hosszabb a csere lefolyásához rendelke­zésre álló idő, az ún. kontaktidó és minél kisebb a kezelendő oldat viszkozitása. E körülményekből következően azonos szá­razanyag terhelés mellett, a koncentrá­ciótól függően a leírtak szerint alakul az ioncsere során az ioncsere eredményessé­ge, a cserehatásfok is. Legjobban megkö­zelíthető az egyensúlyi helyzet, tehát legkedvezőbb az eredmény 28-32% szá­razanyag-tartalmú oldatok kezelésénél, a hatásfok e koncentráció határokon kívül eső területeken kedvezőtlenebb. Összehasonlítva a híglé és a 30%-os hí­gított sűrűié kezelését, - laboratóriumi és 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 i ■ 65 6

Next

/
Thumbnails
Contents