201327. lajstromszámú szabadalom • Eljárás makrolid vegyületek előállítására
3 HU 201327 B 4 vagy egy sav-halogenid, például oxalil-klorid jelenlétében; továbbá a piridin-kén-trioxid komplex. A reagáltatést célszerűen megfelelő oldószerben vegezzüki amely lehet például valamely keton, például aceton; éter, például' dietil-éter, dioxán vagy tetrahidrofurán; szénhidrogén, például hexán; halogénezett szénhidrogén, például kloroform vagy metilén-klorid; észter, pl. etil-acetát vagy helyettesitett amid, például dimetil-formamid. Az említett oldószerek kombinációkban is alkalmazhatók önmagukban vagy vízzel elegyítve. Az oldószer megválasztása az átalakításhoz alkalmazott oxidálószertől függ. A reagáltatést -80 °C és +50 °C közötti hőmérsékleten végezzük. A (III) képletű vegyületet a 2 187 742A számú nagy-britanniai szabadalmi leírásban ismertetik, ez a vegyület előállítható a Streptomyces thermoarchaensis NCIB 12015 törzs vagy mutánsának tenyésztésével és a termelt vegyületnek a fermentléból való elkülönítésével. A Streptomyces organizmus ismert módon tenyészthető, azaz asszimilálható szénás nitrogénforrás és ásványi sók jelenlétében. Az asszimilálható szén- és nitrogénforrást és az ásványi sót alkalmazhatjuk egyszerű vagy komplex tápok formájában, például a 2 166 436 számú nagy-britanniai szabadalmi leírásban ismertetett módokon. A Streptomyces organizmus tenyésztését általában 20 °C és 50 “C közötti, előnyösen 25 °C és 40 °C közötti hőmérsékleten végzik, célszerűen levegőztetéssel és keveréssel, például rázással vagy keverövel való keveréssel. A táptalaj beoltható a spórás mikroorganizmus szuszpenziójának kis mennyiségével, azonban a szaporodás lag fázisának elkerülésére az organizmusból vegetatív oltóanyag készíthető oly módon, hogy a táptalaj egy kis részét az organizmus spórás formájával beoltják, és az igy kapott vegetatív oltóanyagot viszik a fermentációs táptalajba, vagy még előnyösebben még egy vagy több oltóanyagkészitési szakaszt alkalmaznak, ahol a szaporodás folytatódik, és ezután használják fel az oltóanyagot a főfermentáció táptalajának beoltására. A fermentálást általában 5,5 és 8,5 közötti pH-n végzik. A fermentálást 2-10 nap, például 5 nap időtartamon át folytatják. A (III) képletű vegyület a fermentléból ismert elkülönítési és elválasztási eljárásokkal nyerhető ki. Számos frakcionálási eljárás alkalmazható, például adszorpciós-elúciós eljárás, kicsapásos eljárás, frakcionált kristályosítás és oldószeres extrahálós, amelyek számos különféle módon kombinálhatok. A legcélszerűbb elkülönítési és elválasztási eljárásnak az oldószeres extrahálás és a kromatografálós bizonyult. A találmányt a következőkben példákban mutatjuk be, a példák nem korlátozó jellegűek. Azt az (I) általános képletű vegyületet, amelyben R1 jelentése hidroxilcsoport és R2 jelentése hidrogénatom a továbbiakban .A faktor" névvel jelöljük. Az (I) és a (II) általános képletű vegyületeket a továbbiakban az A faktor származékaiként nevezzük meg. I faktor jelöléssel a fentiekben ismertetett (III) képletű vegyületet jelöljük, amely vegyületet és a vegyület előállítási eljárást a 2 187 742A számú nagy-britanniai szabadalmi leírásban ismertetik. 1. Példa 23-Dezoxi-23-epi-bróm-A faktor előállítása (a) 23-Dezoxi-23-epi-bróm-I faktor előállítása 0,74 g trifenil-foszfin 2,6 ml dimetil-formamidban készült oldatához nitrogéngáz-atmoszférában keverés közben hozzácsepegtetünk 0,15 ml brómot. A szuszpenziót hagyjuk szobahőmérsékletre hűlni, majd éterrel hígítjuk meg. A reakcióelegyról az oldószert dekantáljuk, és a szilárd anyagot éterrel mossuk. A szárított szilárd anyagot 20 ml acetonitrilben feloldjuk, és az oldat 5 ml-es alikvot részét jégfürdóben hűtjük és nitrogéngáz-atmoszférában hozzáadunk 2 ml acetonitrilben oldott 100 mg I faktort. 1 óra elteltével az oldatot hagyjuk szobahőmérsékletre melegedni, és a reagáltatést 20 órán át folytatjuk. Az elegyet etil-acetát és 2 n hidrogén-klorid között megosztjuk, a szerves fázist elkülönítjük és 2 n hidrogén-kloriddal, majd telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal mossuk, nátrium-szulfáton szárítjuk, majd lepároljuk róla az oldószert. A visszamaradó anyagot 75 ml Merck Art 9385 szilicium-dioxiddal töltött oszlopon kromatografáljuk, az oszlopot 60-80 °C hőmérsékletű hexán és etil-acetát elegyével töltjük fel, és eluensként ugyanezt az oldószerelegyet alkalmazzuk. A megfelelő frakciókat egyesitjuk, és az oldatról az oldószert lepároljuk. így 20 mg cím szerinti vegyületet nyerünk hab formájában. [dC]d22 + 4,3° (c 0,46; CHCb); XMxEtOH240 nm (£ 26.000); \WCHBr3) 3500 (OH), 1710 (észter), 1678 (keton), 997 (C-O); é (CDCb) többek között 0,95 (d, 3H), 0,97 (d, 3H), 1,00 (d, 3H), 3,58 (m, 1H), 4,19 (t, d, 1H), 3,83 (s, 1H), 3,85 (s, 1H) és 6,58 (m, 1H). (b) 23-Dezoxi-23-epi-bróm-A faktor előállítása (í) 50 mg 23-dezoxi-23-epi-bróm-l faktort 2 ml száraz izopropanolban oldunk, az oldatot 0 °C hőmérsékletre hütjük, és nitrogéngáz-atmoszféróban keverés mellett 3 mg nátrium-bór-hidridet adunk hozzá. 30 perc 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
