201318. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dioxazocin-származékok és az ezeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

HU 201318 B Az V. táblázatból kitűnik, hogy az új vegyületek terápiás indexe többszöröse a trihexifenidil és a kémiai szerkezetét tekintve közelálló traboxopin terápiás indexének. A vegyületeknek a pentetrazollal előidézett gör­csöt gátló hatását fehér egereken vizsgáltuk Banzi­­ger és Hane módosított módszerével [Arch. Int. Pharmacoodyn., 167.245-249 (1959)]. Az állatokat perorálisan kezeltük a vizsgálandó vegyületekkel, majd 1 óra elteltével pentetrazol [6,7,8,9-tetrahid­­ro-5H-tetrazoloazepin] 125 mg/kg dózisát adtuk be az állatoknak intraperitoneálisan, és regisztráltuk a hátsóvégtagi tónusos extenzor görcsöket. Összeha­sonlító anyagként fenobarbitált [5-etil-5-fenil-bar­­bitursav], trimetadiont [3,5,5-trimetil-2,4-oxazoli­­din-dion] és traboxopint alkalmaztunk. A kapott ED50- és terápiás index-értékeket a VI. táblázatban mutatjuk be. VI. táblázat 5 Vegyület (példa száma) ED50, mg/kg Terápiás index LD50/ED50 3 19 26,3 4 25 28,8 fenobarbitál 19 8,8 trimetadion 400 5,5 traboxopin 32 8,4 Amint a VI. táblázat szemlélteti, az új vegyületek terápiás indexe többszöröse az összehasonlító anyagként alkalmazott ismert vegyületekének. A vegyületek antikonvulzív hatását az áramütés­sel egéren kiváltott elektrosokk gátlása alapján vizsgáltuk Swinyard és munkatársai módszerével [J. Pharmacol, exp. Ther., 106. 319-330 (1952)]. A vizsgálandó vegyületet perorálisan adtuk be az ál­latoknak, majd 1 óra elteltével korneális elektródo­kon keresztül áramütéseket alkalmaztunk. Az ára­mütések frekvenciája 50 Hz, áramerőssége 45 mA, időtartama 0,4 s volt. Az antikonvulzív hatás krité­riumának a hátsó végtag tónusos extenzor görcsé­nek teljes gátlását tekintettük. A kapott eredmé­nyeket a VII. táblázatban állítottuk össze. Összeha­sonlító anyagként fenobarbitált, trimetadiont és traboxopint alkalmaztunk. VII. táblázat Vegyület (példa száma) ED50, mg/kg Terápiás index LD50/ED50 4 40 19 fenobarbitál 24,5 6,8 trimetadion 490 4,3 traboxopin 54 5,0 A VII. táblázatból látható, hogy a 4. példa szerint előállított vegyület terápiás indexe mintegy 3-5-szőröse az összehasonlító anyagokénak. A vegyületek antiarritmiás hatását az akonitin­­nel 160-200 g tömegű patkányon kiváltott arritmia befolyásolása alapján vizsgáltukMarmo és munka­társai módosított módszerével [Arzneim.-Forsch., 20, 12 (1970)]. Az állatokat etil-metán 1,2 g/kg dózisának intraperitoneális beadásával narkotizál­­tuk. Az akonitint intravénásán fecskendeztük be 75 pg/kg dózisban. A vizsgálandó vegyületet pero­rálisan adtuk be az állatoknak, 30 perccel az akoni­­tinnel végzett kezelés előtt. A megfigyelt gátló ha­tást a VIII. táblázatban százalékban kifejezve adjuk meg. Összehasonlító anyagként lidokaint [2-(dietil­­amino)-2’,6’-acetoxi-xilidid] alkalmaztunk. VIII. táblázat 6 Vegyület (példa száma) ED50, mg/kg Terápiás index LD50/ED50 4 4 90,9 lidokain 4 23,4 kinidin 4 27,3 A VIII. táblázatból kitűnik, hogy a 4. példa sze­rint előállított vegyület 4 mg/kg dózisban 90%-os gátló hatást fejt ki (EDjo-értéke 3,44). Az összeha­sonlító anyagokkal még 30%-os gátlást sem sikerült elérnünk. A fenti vizsgálatok eredményei alapján az (I) általános képletű vegyületeket vagy gyógyászatiig elfogadható savaddíciós sóikat felhasználhatjuk el­sősorban központi idegrendszeri és antiarritmiás hatású gyógyászati készítmények hatóanyagaiként. Az (I) általános képletű vegyületeket vagy gyó­gyászatiig elfogadható savaddíciós sóikat a gyógy­szerkészítésnél szokásosan alkalmazott vivőanyag­­gal/vivőanyagokkal összekeverve gyógyászati ké­szítménnyé alakíthatjuk. Általában orálisan vagy parenterálisan beadható vagy helyi kezelésre szolgáló gyógyászati készítmé­nyeket állítunk elő. Az orálisan beadható szilárd gyógyszerformák, így tabletták, kapszulák, drazsék, stb. vivőanyag­ként például kötőanyagokat, így zselatint, szorbitot, poli(viniI-pirrolidon)-t; töltőanyagokat, így laktózt, cukrot, keményítőt, kalcium-foszfátot; tablettázási segédanyagokat, így magnézium-sztearátot, talku­­mot, pohetilénglikolt, szilíciumdioxidot; nedvesítő­szert, ígynátrium-lauril-szulfátot stb. tartalmazhat­nak. Az orálisan beadható folyékony gyógyszerfor­mákban például oldatokban vagy szuszpenziókban a vivőanyagok célszerűen szuszpendálószerek, így szorbit, cukoroldat, zselatin, karboxi-metil-ceilu­­lóz; emulgeálószerek, így szorbitán-monooleát; ol­dószerek, így olajok, olajos észterek, glicerin, pro­­pilénglikol, etilalkohol; tartósítószerek, így p-hid­­roxi-benzoesav-metilészter stb. A parenterálisan beadható gyógyszerformák ál­talában steril oldatokból állnak. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents