201197. lajstromszámú szabadalom • Dughagyma betakarító gép

A találmány tárgya dughagyma betakarító gép, amely erőgépre van felszerelve és hagy­makiemelő kést, valamint felszedő szerkezetet tartalmaz. A mezőgazdaságban alkalmazott dughagy­ma betakarító gépek ágyásművelő termesztési technológiához alkalmazkodó berendezések, vagyis egy 5—6 sort tartalmazó ágyást egy­szerre szednek. Az ismert berendezések egyik típusa a dug­­hagymát tárcsával emeli ki a talajból. A kieme­lést két, egymással szemben forgó, a haladási irányban vágási szögbe álló tárcsa végzi oly módon, hogy a kiemelt hagymát a tárcsa fe­lületére sodorja és onnan sugárirányú gumila­pátok segítségével a gép mögött lerakja, azaz rendet képez. A rend felszedés, amelynek során a dug­­hagymákat elszállítják, a munkamenet második részét képezi. Ezért a berendezés alapvető hátránya a két menetben történő betakarítás során fellépő elhagyási veszteség, ami körül­belül 30%. A másik típusú dughagyma betakarító be­rendezések általában hagymakiemelő kést és felszedő szerkezetet tartalmaznak. A hagyma­kiemelő kés, illetve lap olyan széles, hogy az ágyást teljes szélességében alá tudja vágni és így az ágyásban lévő sorokból a hagymákat fel tudja szedni. A hagymakiemelő lap által felszedett dug­­hagymák a földdel együtt a felszedő szerkezet­be kerülnek, ahol többnyire dróthálóból készült szalagon kerülnek a rostába. Mindkét ismertetett berendezéstípus alapve­tő hátránya, hogy az ágyás teljes szélességében történő talajmozgatás során a dughagyma so­rok közötti földterületet Is megmozgatják és minthogy ez a rész sokkal keményebb, mint a hagymasorban lévő föld, a talajból viszonylag nagy rögök szakadnak ki és ezek a dughagy­­mával együtt a berendezésbe kerülnek. A dughagymával együtt felszedett föld meny­­nyisége elérheti a 40—50%-ot is és ez nehezíti nem csupán a szállítást, osztályozást és tárolást, valamint a hőkezelést, hanem a vetést is, mint­hogy a dughagyma között lévő földrögök is — a következő vetéskor — dughagymaként a földbe kerülnek és kedvezőtlenül befolyásolják az egyenletes tőtávolságot. További problémát Jelent, hogy az ágyásmű­velő dughagymaszedő gépek hagymakiémelő része az egyes sorokban lévő hagymákat gyakran elvágja, másokat pedig a földben hagy, minthogy az ágyás szélességében talajszint egyenlőtlenségek vannak, a hagymakiemelő kés, illetve lap pedig a teljes ágyásszélesség­­ben azonos szinten dolgozik. Ez nem csupán azért jelent problémát, mert a berendezés ha­tékonyságát rontja, hanem azért is, mert az elvágott dughagyma a tárolás során könnyen begyullad. Ennek elkerülése érdekében a kést, illetve lapot mélyebbre kell állítani, ami viszont a felszedett föld mennyiségét tovább növeli és a már korábban említett nehézségeket fokozza. 2 HU 1 A fentiek miatt eddig nem terjedtek el a gyakorlatban az ismert dughagyma betakarító gépek és a gazdaságok többnyire ma is kézi betakarítást alkalmaznak. A Jelen találmánnyal ezért olyan dughagyma betakarító gép kidolgozása a célunk, amely az említett hátrányokat kiküszöböli és lehetővé teszi a dughagyma veszteség mentes, bizton­ságos és minimális földkiemelést igénylő beta­karítását. Találmányunk alapját elsősorban az a felis­merés képezte, hogy a biztonságos működés és a veszteség minimálisra csökkentése azáltal valósítható meg, hogy egyidejűleg mindig egyetlen sort takarítunk be, mégpedig oly mó­don, hogy a hagymakiemelő kés magasságát a talajfelszínhez képest állandó értéken tartjuk egy letapogatókónt Is működő vezetőkerók segítségével, amely a felszedőszerkezet alsó végének magasságát szabályozza. A találmány szerint tehát a kitűzött feladatot úgy oldottuk meg, hogy a berendezés felszedő szerkezete felső részén csuklósán van az erő­gépen rögzítve, alsó része pedig a hagymaki­szedő késsel azonos nyomvonalon elrendezett vezetőkerékre van állítható magasságban fel­függesztve és egy dughagymasornak megfele­lő szélességű, U alakban hajlított lemezként kialakított hagymakiszedő késsel van ellátva. A felszedőszerkezet két, lánckerekek között kifeszített párhuzamos hordozóláncból és az ezeket összekötő, a szembenfekvő lánc sze­mekre erősített pálcákból áll, ahol a pálcák között a pálcáktól eltérő szintű közbülső pálcák vannak. Ezek célszerűen a láncszemek közötti pálcákra, a pálcák által meghatározott síkkal hegyesszöget, célszerűen 35—45°-os szöget bezáró síkban felerősített U alakú rudak. A szomszédos pálcák és közbülső pálcák palást­jai közötti távolság célszerűen 4—6 mm. Maguk a felhordó láncok kemónyfa síneken vannak megvezetve. A hagymakiemelőkés a talaj síkjával célsze­rűen 25—35°-os szöget zár be és két oldalán terelőlemezekkel van ellátva. A hagymakiemelőkés és a felszedőszerke­zet között forgó tengelyre erősített lapátokból álló hagymatovábbító van. A felszedőszerkezet felső végéhez az erő­gépre erősített rosta van csatlakoztatva, és a felszedőszerkezet, valamint a hagymatovábbí­tó, illetve a rosta az erőgép hajtóművével van összekapcsolva. A találmány szerinti berendezés igen nagy előnye a korábbi berendezésekhez képest az, hogy rendkívül pontosan beállítható a hagyma­­kiemelőkés mélysége a talajszinthez képest és ezt a mélységet a kés a működés során végig tartani tudja, függetlenül a talajszlnt változásai­tól, minthogy magasságát a vele egy nyomon haladó vezetőkerék szabályozza. Tekintettel arra, hogy a berendezés mindig csak egy sor felszedését végzi, a sorok közötti szintkülönb­ség által okozott nehézségek megszűnnek és így a betakarítás rendkívül biztonságosan vé­gezhet. 201 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents