201115. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fibrinolitikus anyagok előállítására élesztővel

13 HU 201115 B 14 minogén aktivátor génje stabilan integráló­dott egy élesztőkromoszómába és egy kromo­szómába élesztópromoter kontrollja alatt áll, vagy ilyen élesztőtörzsek mutánsait megfelelő körülmények között tenyésztjük, a fenti fe­hérjéket izoláljuk és tisztítjuk és ha szüksé­ges, a kapott TPA-pro-TPA keveréket szét­választjuk komponenseire, pro-TPA mentes TPA előállítása céljából átalakítjuk a keletke­zett pro-TPA-t, TPA-vá, és ha szükséges, a glikozilezett és glikozilezetlen termékek ke­verékéből elkülönítjük az egyes komponense­ket, a glikozilezett fehérjétől mentes glikozi­lezetlen fehérje előállítása céljából a kapott fehérjékről eltávolítjuk a glikozil-csoporto­­kat. aj A transzformált élesztősejtek növesztése A jelen találmány szerinti transzformált élesztősejteket emészthető szén- és nitrogén­forrást valamint szervetlen sókat tartamazó tápfolyadékban növesztjük. Különböző szénforrásokat használhatunk. Az előnyös szénforrások emészthető szénhid­rátok, például glükóz, maltóz, mannit vagy laktóz, vagy valamilyen acetát, melyet egye­dül vagy megfelelő keverékekben használha­tunk. A megfelelő nitrogénforrások közé tar­toznak például az aminosavak, úgymint a kazaminosavak, peptidek és fehérjék valamint ezek lebomlási termékei, úgymint a Iripton, pepton vagy húskivonatok, továbbá az élesz­­tőkivonat, malátakivonat, kukoricalekvár, va­lamint az ammóniumsók, úgymint az ammóni­­um-klorid-szulfát vagy -nitrát, melyeket egyedül vagy megfelelő keverékekben hasz­nálhatunk. A használható szervetlen sók közé tartoznak például a nátrium-, kálium-, mag­nézium-, és kalcium-ionok szulfát-, klorid-, foszfát- és karbonát-sói. A tápközeg ezenkí­vül tartalmazhat növekedésgyorsító anyago­kat is. A növekedésgyorsító anyagok közé tartoznak például a nyomelemek, úgymint a vas, cink, mangán és hasonlók, vagy egyes aminosavak. Az autonóm replikálódó plazmidokkal, például élesztő 2 mikronos DNS-t tartalmazó plazmidokkal transzformált élesztősejtek bi­zonyos mértékig hajlamosak arra, hogy elve­szítsék a bevitt hibrid plazmidot [lásd (13)]. Ezért ezeket az élesztósejteket szelektív kö­rülmények között kell növeszteni, azaz olyan körülmények között, mikor a növekedéshez szükség van a plazmidon kódolt gén kifeje­ződésére. A jelenleg használt legtöbb szelek­tív marker aminosav vagy purin bioszintézis­ben résztvevő enzimet kódoló gén. Ez szük­ségessé teszi, hogy a megfelelő aminosavat vagy purinbázist nem tartalmazó, szitetikus minimál táptalajt használjunk. Néhány olyan gén is használható, mely egy megfelelő mér­gező anyaggal szembeni rezisztenciát hordoz [például a cikloheximid, a G418 aminoglikozid (14), nehézfémek vagy hasonlókkal szembeni rezisztenciát hordozó gének]. Az antibiotikum rezisztenciát tartalmazó vektorokkal transz­formáit élesztósejteket a megfelelő antibioti­kumot tartalmazó komplex táptalajban nö­vesztjük, így nagyobb növekedési-sebességet és nagyobb sejtsűrűséget kapunk. A kromoszómába integrálódó DNS-sel transzformált élesztösejtek növesztéséhez nincs szükség szelektiv növesztési körülmé­nyekre. Ezek a transzformált sejtek elég stabilak ahhoz, hogy szelektivnyomás nélkül is növeszthetők legyenek. A fenti okból eze­ket a sejteket előnyösen koplex táptalajban növesztjük. Konstitutív promoterrel (például PH03 vagy ADUD rendelkező hibrid-plazmidot tar­talmazó élesztösejtekben az említett promo­­terhez kapcsolt TPA gén indukció nélkül ki­fejeződik. Ha azonban a TPA gén szabályo­zott promoter (például GAPDH, PGK vagy PH05) kontrollja alatt van, a növesztő tápta­laj összetételét úgy kell megválasztani, hogy a mRNS maximális szintjét kapjuk, például PH05 promoter használata esetén, a promoter derepressziója érdekében a növesztő táptalaj csak alacsony koncetrációban tartalmazhat szervetlen foszfátot. A tenyésztést szokásos technikával vé­gezzük. A tenyésztési körülményeket, úgy­mint a hőmérsékletet, a táptalaj pH-ját és a fermentációs időt úgy határozzuk meg, hogy maximális mennyiségű TPA keletkezzen. A vá­lasztott élesztőtörzs előnyösen aerob körül­mények között, süllyesztett tenyészetben rá­­zatva vagy kevertetve 25-35 °C közötti hő­mérsékleten, előnyösen körülbelül 30 °C-on, 4-8 pH között, például körülbelül 7-es pH-n, körülbelül 4-20 óráig, előnyösen a maximális mennyiségű fehérje keletkezéséig. b) A keletkezett TPA izolálása és tisztítása Miután a traszformáit élesztősejtek kie­légítő sűrűségig nőttek, a keletkezett fehérje kinyerésének első lépése a fehérje kiszaba­dítása a sejt belsejéből. A legtöbb eljárásban először a sejtfalat távoiítják el glükozidáz enzimes emésztéssel (lásd 2. pont). Ezt köve­tően a kapott szferoplasztokat felületaktív anyagokkal, például Tritonnal kezelik. Másik módszer szerint a sejtek feltárására mecha­nikai erőket, nyíróeróket (például X-press, French-press) vagy üveggyöngyökkel való rázatást alkalmaznak. A kapott fehérje keve­rékben szokásos módszerekkel dúsítjuk a TPA-t, úgymint a nem-fehérjeszerű anyagok eltávolítása polietilénimines kezeléssel, a fe­hérjék kicsapása triklórecetsavval vagy az oldat ammóniumszulfátos telítésével, gél-elek­­troforézissel, dialízissel, kromatográfiával, például ioncserélós kromatográfiával, méret­­-kizárásos kromatográfiával, HPLC-vel vagy reverz fázisú HPLC-vel, molekulaszüréssel 9 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents