201105. lajstromszámú szabadalom • Bitumenes fedéllemez
1 HU 201105 B 2 A találmány tárgya polimerrel modifikált bitumenes fedéllemez. A tetőszigetelésre használt bitumenes fedéllemezek alapja egy adott esetben bitumennel impregnált hordozóanyag, például fólia, fátyol vagy szövet, amelyre legalább az egyik oldalon bitumenes fedómasszát visznek fel. A fedőmassza felületét elválasztó anyaggal kezelik, így a feltekercselt fedéllemez nem ragad össze. Az elválasztó anyag adott esetben még más funkciókat is ellát, például az UV-sugárzás elleni védelmet. A mechanikai tulajdonságok javítása érdekében a bitumenes fedómasszát a bitumennel összeférhető polimerekkel modifikálják. A polimerek növelik a plasztikus tartományt és az olvadék viszkozitását. Kaucsuk vagy kaucsukszerű polimerek megnövelik a lágyuláspontot és javítják az alacsony hőmérsékletű hajlékonyságot, továbbá a bitumenes massza' rugalmasságát. Hátránya viszont ezeknek a kettős kötést tartalmazó polimereknek, hogy rosszabb az öregedésállóságuk, különösen UV-sugárzás hatására. Poliolefinekkel, például polietilénnel történő módosítás hatására javulnak az öregedési tulajdonságok, de az alacsony hőmérsékletű hajlékonyság általában változatlan marad, és a rugalmasságot is csak csekély mértékben sikerül javítani. Az elasztomerekkel modifikált polimerbitumen plasztikus tartománya kb. -35 °C és +125 °C között van, az olefinekkel modifikálté pedig kb. -15 °C. és +150 °C között. A plasztikus tartomány tehát kb. azonos nagyságú, de kb. 25K hőmérsékletkülönbséggel arrébb helyezkedik el. Ez a tetőszigetelésre használt lemezek kiválasztásánál éppen olyan fontos, mint a ragaszthatóság és hegeszthetóség vagy a vegyszer- és öregedésállóság. A 215 559 sz. NDK-beli szabadalmi leírásban leírták bitumen-keverékek alaktartósságának térhálósított polimerekkel, különösen polietilénnel történő javítását. Az alaktartóság-javító hajtás magasabb hőmérsékleten is érvényesül. A térhálósítási fokot úgy választják meg ennél a készítménynél, hogy a polimerek jól oldódjanak a bitumenben, mert az erősen térhálósított polimerek már csak töltőanyagnak tekinthetők, és a bitumenes masszák tulajdonságait csak kis mértékben változtatják meg. A térhálósítással a polimerek móltömege nő, ez kedvezően változtatja meg a lágyuláspontot, de kedvezőtlenül hat a töréspontra és penetrációra (Strasse und Autobahn, 1986. 3-9. old.). Az idézett találmány szerinti bitumen-keverékeket a leírás alapján elsősorban útépítésnél alkalmazzák. Ez nyilvánvaló a példákban megadott bitumen-választék alapján is, mivel az ott megadott B50 és B80 típusú bitumen, alkalmatlan & fedéllemezek gyártására. Célul tűztük ki, hogy olyan fedéllemezt fejlesszünk ki, amely öregedésgátló, bitumenes ragasztómasszával hidegen és melegen ragasztható, széles a plasztikus tartománya, valamint poliolefinnel és kaucsukkal modifikált bitument tartalmaz. A cél elérése érdekében a találmány szerint olyan fedéllemezt készítünk, amely polimerbitumen fedómasszával legalább az egyik oldalán bevont és adott esetben bitumenmásszával impregnált hordozóanyagból áll. A fedómassza a fedéllemez készregyártása után sugárzással térhálósított, 17:3 és 19:1 arányok közötti összetételű bitumen-kaucsuk keverék. A találmány szerinti bitumen-kaucsuk keverékhez felhasználható minden bitumennel összeférhető, sugárzással térhálósitható, természetes és mesterséges kaucsuk, például a sztirol-butadién-kaucsuk és polibutadién. Hordozóanyag lehet minden szokásos, üvegszálból vagy hóálló szintetikus szálból gyártott fátyol, szövet vagy rétegzó anyag vagy fémfólia vagy a sugárzásos térhálósításnál nem bomló műanyag fólia. A szálasanyagból gyártott hordozókat előnyösen elektronsugárzással térhálósitható polimerrel modifikált bitumennel impregnáljuk. A nem öntapadó fedéllemezeknél a hordozóanyag mindkét oldalét bevonjuk a tórhálósitható fedómasszával. A ‘ felületre ásványi elválasztó anyagot szórunk vagy fóliát kasírozunk a felhasználási terület követelményeinek megfelelően. Az ilyen fedéllemezeket is öntapadóvá tehetjük, ha még olvadékragasztó- vagy hidegragasztó réteggel látjuk el a besugárzás előtt vagy után. Az egyszerűbb megoldás, ha a hordozóanyag alsó felületét közvetlenül bitumenes ragasztóval vonjuk be. A 3 042 943 sz. NSZK-beli közrebocsátási iratban már leírtak ilyen típusú melegen ragasztható fedéllemezeket, de azok fedőrétege csekély bitumentartalmú vulkanizált kaucsuk. A találmány szerinti fedéllemezt a következő példákkal szemléltetjük. 1. példa 230 g/m^es poliészter fátylat a bitumenes fedéllemezek gyártására szolgáló szokásos berendezésben 90 tőmegrész B200 típusú desztillált bitumen és 10 tőmegrész sztirol-butadién-kaucsuk keverékével impregnálunk és mindkét oldalát bevonjuk 1 mm vastagságban 63 tömegrész B200 típusú desztillált bitumen, 7 tömegrész sztirol-butadién-kaucsuk és 30 tömegrész max 100 jum szemcsenagyságú palaliszt keverékével. A felső felület max. 1,5 mm szemcsenagyságú palazúzalékkal az alsó felületet finom homokkal szórjuk be. Ezután a fedéllemezt átvezetjük egy elektrongyorsítón és 16i10'4 Gy sugárdózissal besugározzuk. A kezeletlen és a besugárzott anyagból mintát veszünk és vizsgáljuk. A vizsgálat eredményét az 1. táblázatban foglaljuk össze. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
