201092. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új kortikoszteroid-származékok és az ezeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
19 HU 201092 B 20 majd nétrium-hidrogén-karbonát vizes oldatával, végül sósvizes oldattal mossuk. Szárítás után kidesztilláljuk a metilén-kloridot és így 9oC-fluor-16ß-metil-ll/j,17oC,21-trihidroxi-3,6,20-trioxo-l,4-pregnadién-17oC-propionát-21-metánszulfonátot kapunk. Ehhez hozzáadunk 3 ml DMF-et és 0,3 g lítium-kloridot és a reakcióelegyet 80 °C hőmérsékleten 8 órán át keverjük, majd nagymennyiségű vízbe öntjük és a képződő kristályokat kiszűrjük. Szárítás után a kristályokat 2 ml benzolban feloldjuk, felvisszük szilikagéllel töltött oszlopra és etil-acetát:benzol 5:95 arányú elegyével eluáljuk. Az oldószert kidesztilláljuk és igy 0,220 g célterméket kapunk, amit még etil-acetátból átkristályositunk és ennek az olvadáspontja 228,5 °C (bomlási hőfok). 2. összehasonlító példa: 21-klór-9oC-fluor-16£-metil-ll£,17cí-dihidroxi-3,20-dioxo-l,4-pregnadién-17oC-(metil-karbonát) előállítása. 0,50 g 9oC-fluor-16ű-metil-ll/3,17oC,21-trihidroxi-3,20-dioxo-l,4-pregnadién-17oC-(metil-karbonát)-hoz 20 ml metilén-kloridot, 0,75 ml piridint és 0,35 ml trifluor-metánszulfonsav-anhidridet adunk és az elegyet -20 “C hőmérsékleten 1,5 órán át keverjük. A 2. példa szerinti utókezeléssel 9<x-fluor-16B-metil-ll£s,17oC,21-trihidroxi-3,20-dioxo-l,4-pregnadién-17oí;-(metil-karbonát)-21-trifluor-metánszulfonát 5 ml-nyi metilén-klorídos oldatát kapjuk. Ehhez az oldathoz 7,5 ml DMF-et és 0,5 g litium-kloridot adunk és az elegyet szobahőmérsékleten 1,5 órán át keverjük. Ezután a 2. példa szerinti oszlopkromatográfiás tisztítást elvégezve 0,532 g célterméket kapunk, amelyet még etil-acetátból átkristályosítunk. A végtermék olvadáspontja 196-198 °C (bomlási hőfok). Farmakológiai kísérleti példa (módszer): Az alábbi módon kísérleteket végeztünk a találmány szerint előállított új vegyületekkel, hogy meghatározzuk egyfelől azok lokális gyulladásgátló hatékonyságát, másfelől a timuszra gyakorolt (timolitikai) hatást, mint a szisztémás mellékhatás indikátorát. 1.) Lokális gyulladásgátló hatékonyság vizsgálata: 15-20 g testtöraegű, ddY Lörzsbeli him egereket véletlenszerűen 10-10 egyedből álló csoportokra osztunk. Szuszpenziós közeget készítünk oly módon, hogy desztillált vízben feloldunk vagy szuszpendálunk 0,9X-nyi nátríum-kloridot, 0,4%-nyi Tween 80-at, 0,5%-nyi karboxi-metil-cellulózt (CMC) és 0,9%-nyi benzil-alkoholt. A kísérleti vegyületeket olyan elegyben oldjuk fel, amelynek az öszszetétele a következő: szuszpenziós közeg: piridin:dietil-éter=l:4:5 és ezt összekeverjük egyenlő mennyiségű - 10%-ban krotonolajat tartalmazó - dietil-éterrel. Az igy kapott, a hatóanyagot tartalmazó elegy a tesztfolyadék. Kereskedelmi forgalomban kapható 5 mm vastag nemezből 7x7 mm méretű négyzetet vágunk és azt alkil-ciano-akrilát segítségével gyűrűs csiptetőhöz erősítjük. A nemezt átitatjuk a tesztfolyadékkal és az egér jobb fülére úgy visszük fel a tesztfolyadékot, hogy azt a nemezzel dörzsöljük meghatározott nyomással, altatás nélkül, míg a bal fület nem kezeljük. A kezelés után 5 órával az egereket megöljük, levágjuk és megmérjük mindkét fület. Kiszámítjuk a jobb fülnek a bal fülhöz képesti százalékos súlynövekedését, mint ödéma-arányt. A kísérleti vegyületekkel kapott ödéma-arányokat összehasonlítjuk az ellenőrző hatóanyaggal kapott ödéma-aránnyal és igy meghatározzuk az ödémagátlás, vagyis a gyulladásgátló hatékonyság rátáját (A). 2.) Timolitikai hatás vizsgálata: 120-150 g testtömegű, Wistar törzsbeli hím patkányokat véletlenszerűen 8-8 egyedból álló csoportokra osztunk. Injekciós oldatot készítünk, amelyben a hordozó összetétele: krotonolaj:gyapotmagolaj:etanol=l:89:10. Ebben oldjuk fel a kísérleti vegyületeket. A patkányokat éter belélegeztetésével elaltatjuk, majd szubkután injekcióval 20 ml levegőt is viszünk a patkány hátánál a bőr alá, vékony injekciós tűt használva és így ovális lóg üreget hozunk létre. Amikor a patkányok az altatásból magukhoz térnek, szokásos módon etetjük és vízzel itatjuk őket. Az injekció beadását követő 8. napon a patkányokat kimerítéssel megöljük és felboncoljuk. Kivesszük a csecsemőmirigyet és megmérjük a nedves tömegét. A kísérleti vegyületekkel kapott csecsemőmirigy-tömegeket elosztjuk az ellenőrző hatóanyaggal kapott tömeggel és az így kapott hányados a csecsemőmirigy-sorvadásnak, mint a timolitikai hatásnak a rátája (B). Eredmények: Mind a gyulladásgátló hatékonyság, mind a timolitikai hatás vizsgálatánál ellenőrző vegyületként klobetazol-17-propionátot és betametazon-17,21-dipropionátot alkalmaztunk. A gyulladásgátló hatékonyság rátáját, illetve a timolitikai hatás rátáját a referencia-vegyületként használt klobetazol-17-propionátéhoz képest a lineáris csökkenés párhuzamos vizsgálatának módszerével számítjuk. Az eredményeket a Táblázat mutatja, amelyben a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 12
