201087. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált amino-metán-difoszfonsavak származékok előállítására

5 HU 201087 B 6 A (II) általános képletű kiindulási anya­gokat például úgy állítjuk elő, hogy egy (11 b) általános képletű vegyületet (R2 = H) legalább egyenértéknyi mennyiségű (IIc) ál­talános képletű ortohangyasav-triészterrel - mely képletben OR például 1-4 szénatomos alkoxicsoport vagy egy, adott esetben 1-4 szénatomos alkilcso porttal, 1-4 szénatomos alkoxicsoporttal, halogénatommal, trifluor-me­­til-csoporttal és/vagy hidroxilcsoporttal szubsztituált feniloxicsoportot jelent - kon­denzálunk, mely esetben először valószínűleg egy megfelelő (Ildi) vagy (11 d 2) általános képletű közti vegyület képződik és a kon­denzációs terméket legalább kétszeres molá­ris mennyiségű foszforossav-diészterrel to­vább reagáltatjuk és a keletkezett (II) álta­lános képletű vegyületet, melyben R2 hidro­génatom, kívánt esetben a megfelelő, R2 cso­portként 1-4 szénatomos alkilcsoportot tar­talmazó (II) általános képletű vegyületté al­­kilezzük. A (II) általános képletű közbenső termé­kekben, melyekben Rí 1-4 szénatomos alkil­­csoporttal N-szubsztituált., az N-szubsztitu­­enseket például halogén-hangyasav-észterrel, például bróm- vagy klór-hangyasav-( 1-4 szénatomos )-alkil-észterrel kezelve hasítjuk le, majd a keletkezett karbamátot hidrolizál­­juk. A (II b) általános képletű kiindulási anyagokat azonban önmagában ismert módon egy (IIc) képletű ortohangyasav-triészter je­lenlétében is reagáltathatjuk a (He) általános képletű foszforossav-diészterrel, a közbenső termék izolálása nélkül. Egy különösen elő­nyös kiviteli mód szerint a megfelelő (Ilb) általános képletű kiindulási vegyületet forra­lás közben, legalább egyenértéknyi mennyi­ségű (IIc) általános képletű ortohangyasav­­-triészter jelenlétében, legalább kétszeres mennyiségű foszforossav-diészterrel reagál­­tatjuk, anélkül, hogy közbenső lépésként például a (Ildi) illetve (IId2) képletű vegyü­letet elkülönítenénk, majd a (II) általános képletű primer terméket vizes sósavval for­rásponton kezelve hidrolizáljuk. A (III) általános képletű vegyületeket foszfor-trioxiddal a b) eljárási változat sze­rint előnyösen a foszfor-trioxid in situ kép­zése közben reagáltatjuk, például úgy, hogy a foszfoi trikloridot és a foszforossavat emelt hőmérsékleten, például kb. 50-65 °C-on reagáltatjuk, a reakcióelegyhez hozzáöntjük a (III) általános képletű reakciókomponenst, majd azt tovább melegítjük, és a primer ter­méket, egy (III) általános képletű aldehid és a foszfor-trioxid eddig ismeretlen szerkezetű 1:1 arányú adduktját úgy dolgozzuk fel, hogy azt előnyösen vízzel kezelve hidrolizál­juk. A b) eljárás ezen előnyös kiviteli mód­jának egy változatában körülbelül 50-70 °C­­-on ortofoszforsavat reagáltatunk 1,1-2-sze­­res, előnyösen 1,5-szeres feleslegben alkal­mazott foszfor-trikloriddal, a reakcióelegyhez hozzáadjuk a (III) általános képletű reakció­komponenst, azt hosszabb ideig melegítjük 50-70 °C-on, 80%-os foszforsavval hígítjuk, majd hidrolitikus úton feldolgozzuk. A (III) általános képletű kiindulási anyagokat a szokásos módon, például úgy ál­líthatjuk elő, hogy egy (Ilb) általános kép­letű amint (R2 = H) hangyasavval vagy en­nek valamely funkciós származékával, például egy (Ilf) általános képletű hangyasavészter­­rel - ahol OR például egy adott esetben 1-4 szénatomos alkilcsoporttal, 1-4 szénatomos alkoxicsoporttal, halogénatommal, trifluor-me­­til-csoporttal és/vagy hidroxilcsoporttal szubsztituált feniloxicsoportot jelent - vagy formamiddal reagáltatunk. A keletkezett (I) általános képletű sza­bad vegyületek, beleértve (I’) általános kép­letű belső sóikat is, a bevezetőben említett bázisok egyikével végzett részleges vagy teljes semlegesítéssel bázissal alkotott sókká alakíthatók át.. Hasonló módon az (I”) általá­nos képletű savaddíciós sók a megfelelő (1) általános képletű vegyületekké, illetve (D általános képletű belső sókká alakíthatók. Fordítva, a keletkezett (I) általános képletű szabad vegyületek illetve (I1) általá­nos képletű belső sóik a bevezetőben említett protonsavak egyikével kezelve (I”) általá­nos képletű savaddíciós sókká alakíthatók. A keletkezett bázis-sók illetve (I’) álta­lános képletű belső sók önmagában ismert módon alakíthatók az (I) általános képletű szabad vegyületekké, például ezeket egy sa­vas reagenssel, például ásványi savval ke­zelve. A vegyületek, ideértve sóikat is, hidrát­­jaik alakjában is előállíthatok vagy a kristá­lyosításukhoz használt oldószereket zárvány­ként tartalmazhatják. Az (I) általános képletű vegyületek sza­bad alakja és sóalakja közötti szoros össze­függés következtében az előzőekben és az ezután következőkben szabad vegyületek vagy sóik alatt ész- és célszerűen a megfe­lelő sók, illetve szabad vegyületek is érten­dők. A találmány szerinti eljárás során elő­nyösen olyan kiindulási anyagokat haszná­lunk, melyet a bevezetőben különösen érté­kesnek említett vegyületekhez vezetnek. A gyógyászati készítmények, melyek az (I) általános képletű vegyületeket vagy gyó­­gyászatilag elfogadható sóikat tartalmazzák, olyanok, melyek enterális, például orális vagy rektális és parenterális adagolásra al­kalmasak és melyek a hatóanyagot egymagá­ban vagy egy gyógyászatilag használatos hordozóanyaggal együtt tartalmazzák. A ha­tóanyag dózisa függ a melegvérű fajától, ko­rától és egyéb egyéni tulajdonságtól, vala­mint az adagolás módjától. Normál esetben egy körülbelül 75 kg súlyú melegvérűnek ajánlott mennyiség napi dózisa, orális adago­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Thumbnails
Contents