201078. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált tieno-imidazol-származékok és a vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

15 HU 201078 B 16 Az új (I) általános képletű veg.vületek és sóik értékes farmakológiai tulajdonságok­kal rendelkeznek. Különösen gátolják a gyomorsav-elvá­­lasztást és ezen kívül kiváló gyomor- és bél­védőhatást mutatnak. Gyomor- és bélvédőhatáson a gyomor- és béltraktus betegségének megelőzését és kezelését értjük, különösen a gyomor- és béltraktus gyulladásos betegségei és sérülé­sei (például Ulcus ventriculi, Ulcus duodeni, Gastritis, gyomorsavtúltengés) vagy gyógy­szeres kezelést igénylő ingerlékeny gyomor esetében, melyek előidézői például mikroorga­nizmusok, baktérium-toxinok, gyógyszerek, például gyulladásgátlók és reuma elleni sze­rek, továbbá vegyszerek, például metanol, valamint gyomorsav vagy stressz-szituációk lehetnek. Kiváló tulajdonságaik következtében az (I) általános képletű vegyületek és farmako­­lógiailag elfogadható sói kiválóan alkalmasak a humán és állatgyógyászat területén, külö­nösen a gyomor és bélbetegségek kezelésére és megelőzésére, valamint a túl magas gyo­­morsavelválasztáson alapuló betegségek keze­lésére, illetve megelőzésére. Azt találtuk, hogy a Colon-K4-ATP-áz [lásd Gustin, Goodmen, J. Bioi. Chem. 256 (1981) 10651-10656] in vitro gátolható olyan vegyületekkel, amelyek az (I) általános kép­­letű vegyületek savas kezelésével (például nátrium-acetáttal, HCl-pufferrel kb. 4-5,5 pH­­-értéknél) keletkeznek. Az ilyen átalakulási termékek in vivo is keletkezhetnek, amikor az (I) általános képletű vegyületek áthalad­nak a gyomor-béltraktuson. Hogy milyen mértékben keletkeznek, az a szubsztitúciós mintától és a pH-tól függ. A Colon-K4-ATP-áznak lényeges befo­lyást tulajdonítanak a bélnyálkahártyán lévő elektrolit-egyensúlyra. A Colon-K*ATP-áz­­-gátló anyagok, mint amilyeneket fent emlí­tettünk, ennélfogva be tudnak avatkozni eb­be az egyensúlyba és a zavart elektrolit­­-egyensúllyal járó betegségek kezelésére al­kalmasak. A találmány szerint tehát az (I) általá­nos képletű vegyületeket, illetve ezek savát­alakítási termékeit hasmenéses megbetegedé­sek kezelésére is használhatjuk. Ilyen beteg­ségek a gyulladásos bélmegbetegedések, pél­dául kolera, paratifusz, utazásos hasmenés vagy az elválasztást fokozó hasmenésformák valamint a Colitis ulcerosa és regionális en­­teritisz. A találmány szerint tehát olyan átalaku­lási termékeket is védünk, amelyek az (I) ál­talános képletű vegyületek savas kezelése nyomán keletkeznek. A találmány szerint tehát az (I) általá­nos képletű vegyületeket a fent megadott betegségek kezelésére és megelőzésére is al­kalmazzuk. A találmány szerint gyógyászati készít­ményeket állítunk elő, amelyek a fenti beteg­ségek kezelésére és megelőzésére alkalmasak. Ezek a gyógyszerkészítmények egy vagy több (I) általános képletű vegyületet és/vagy farmakológiailag elfogadható sóit tartalmazzák. A gyógyszerkészítményeket ismert mó­don állítjuk elő. A hatóanyagokat megfelelő gyógyászati segédanyagokkal összekeverve tabletta, dra­zsé, kapszula, kúp, emulzió, szuszpenzió vagy oldat formájában alkalmazzuk, ahol a hatóanyagtartalom előnyösen 0,1 és 96 tö­megei között változhat. A szakember számára nyilvánvaló, hogy milyen segédanyagokat használ a kívánt gyógyszerkészítmény előállításához. Oldósze­rek, gélképzők, kúpalapanyagok, tabletta-se­gédanyagok és hordozók mellett például anti­­oxidánsokat, diszpergálószereket, emulgeáto­­rokat, habzásgátlókat, izjavitókat, konzervá­lószereket, oldásközvetítőket vagy színezéke­ket is alkalmazhatunk. A hatóanyagokat orálisan vagy parente­­rálisan alkalmazhatjuk, előnyös az orális ada­golás. Általában a humán gyógyászatban elő­nyösnek mutatkozik, a hatóanyagokat vagy hatóanyagot orális adagolásnál napi dózisban 0,01-20 ing/testtömegkg dózisban, adott eset­ben több, előnyösen 1-4 egyszeri adagban adagolni a kívánt eredmény eléréséhez. Pa­­renterális alkalmazásnál hasonló, illetve külö­nösen intravénás adagolásnál rendszerint alacsonyabb dózisok alkalmazhatók. A szük­séges optimális dózis megállapítása és az al­kalmazás módja a szakember tudásához tarto­zik. Amennyiben a találmány szerint előállí­tott vegyületeket és/vagy sóikat fent meg­adott betegségek kezelésére használjuk, ak­kor a gyógyászati készítmények más gyógy­szercsoportok egy vagy több farmakológiai komponenseit is tartalmazhatják, például an­­tacidokat, például aluminium-hidroxidot, mag­­nézium-aluminátot, nyugtátokat, például ben­­zodiazepineket, például diazepámot, görcsol­dókat, például bietámiverint, kamilofint, anti­­kolinergiás szereket, például pirenzepint, te­­lenzepint oxifenciklimint, fenkarbamidot, lo­kális anesztetikumot, például tetrakaint, pro­­kaint, adott esetben gyomor-antagonistákat, fermentumokat, vitaminokat vagy aminosava­­kat is adagolhatunk. Az orális adagolásnál a hatóanyagokat a szokásos adalékokkal, például hordozókkal, stabilizátorokkal vagy inert hígítókkal össze­keverjük és ismert módszerekkel alakítjuk ki a megfelelő adagolási formát, például tablet­tát, drazsét, kapszulát, vizes, alkoholos vagy olajos szuszpenziókat, vagy vizes, alkoholos vagy olajos oldatokat. Inert hordozóként al­kalmazhatunk például gumiarábikumot, mag­néziumot, magnézium-karbonátot, tejcukrot, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 10

Next

/
Thumbnails
Contents