201040. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kumarinszármazékok előállítására

HU 201040 B 5, a másodikból 30 kg, a harmadikból 20 kg, a negyedikből 1 kg alatti mennyiségű vizes fázist tá­volítunk el. A negyedik autoklávból kilépő 78-82 °C hőmérsékletű, 40% szilárd anyagot tartalmazó szuszpenziót a 2000 literes, keverővei és hűtőkö­­pennyel ellátott berendezésbe vezetjük, ahol 1-10 °C-ra hűtjük le. Innen a szuszpenziót a fenékszele­pen át egy folyamatos ürítésű szűrőcentrifugára vezetjük, amelyen vízpermetezéssel mossuk. A víz­től nedves 4-metil-7-hidroxi-kumarint kosaras szá­rító berendezésben, gőzfűtésű levegőárammal 105- 110 °C-on szárítjuk. Óránként 320 kg terméket ka­punk (96%-os). Olvadáspontja: 184-186 °C. Szakaszos eljárás esetén 3000 liter térfogatú, hő­mérővel, keverővei, köpenyes gőzfűtéssel, hűtési lehetőséggel, visszafolyató kondenzátorral és folya­dékszétválasztó szeparátor elvén működő víztelení­tő berendezéssel ellátott zománcozott autoklávba bemérünk 1250 liter benzolt és 25 kg metánszulfon­­,savat. A keverés megindítása után bekapcsoljuk a gőzfűtést és forráspontig melegítjük az autokláv tartalmát. A benzolgőzök kondenzálása révén meg­jelenő visszafolyás beindulása után megkezdjük a 1200 kg 1:1 mólarányú rezorcin:acetecetészter ol­dat adagolását. Az adagolási idő 2 óra. Az adagolás során a reakcióelegy hőmérséklete a reakció során keletkező víz és etanol hatására 82-83 °C-ról lassan 70-72 °C-ra csökken. Eközben a kondenzátorból a folyadékszétválasztó szeparátorba lépő folyadék­ból az ülepedés hatására megkezdődik a vizes és bsnzolos fázis szétválasztása. A vizes fázist elvezet­jük, a benzolos fázist pedig visszavezetjük az autok­lávba. Az adagolás befejezése után tovább folytat­juk a reakcióelegy forralását mindaddig, amíg a szeparátorból víz távozik el. Ez a folyamat 3,5-4 órát vesz igénybe. A reakcióelegy hőmérséklete eközben lassan 82-83 °C-ra emelkedik. Összesen nintegy 250 kg vizes fázis keletkezik. A vizes fázis keletkezésének megszűnése után 5-10 °C-ra hűtjük keverés közben az autokláv tartalmát, majd cent­­- fugára engedjük a kapott szuszpenziót. A centri­fugán a 4-metü-7-hidroxi-kumarmt vízzel mossuk, ■ osaras szárítóban gőzfűtésű levegőárammal meg­bántjuk. 835 kg 96%-os terméket kapunk. Op.: ■85-186 °C. A reakció során a benzolos közegben a kristályos 4-metil-7-hidroxi-kumarm mellett melléktermék­ként víz és etanol keletkezik. A víznek (és az etanol egy részének) az eltávolítása a forralás során kelet­kező benzol-víz azeotrop elegy kondenzáltatása, s a benzolos, illetve vizes fázis szétválasztása révén valósul meg. A vizes fázist elvezetjük, a benzolos fázist visszavezetjük a reakcióba (mindkét fázis tar­talmaz etanolt is). A reakciót akkor tekintjük befe­jezettnek, amikor a vizes fázis képződése megszű­nik. 7. Példa: 4-metil-7-hidroxi-kumarin A 6. példa eljárását ismételjük meg azzal az eltéréssel, hogy az utolsó kaszkádtagból kilépő ben­zolos szuszpenziót vízgőzdesztillációnak vetjük alá oldószermentesítés céljából. A folyamat végén vi­zes szuszpenzióban kapjuk a cím szerinti kumarin-5 származékot óránként 160 kg mennyiségben. (94%­­os). Olvadáspontja: 182-185 °C. & Példa: 4-metil- 7-hidrtm-kumarin (összehason­lító példa) Az 1. példa szerinti készülékbe bemérünk 150 g rezorcint, 250 ml benzolt és 2 ml cc. kénsavat. A keverést megindítjuk és a reakcióelegyet forrás­pontig melegítjük. Az adagoló tölcsérbe bemérünk 175,5 g acetecetésztert és 4 óra alatt —15 percen­ként 11-12 ml-t adagolva — forralás és keverés közben a reakcióelegyhez adjuk. Az adagolás köz­ben a vízleválasztó feltétben víz gyűlik össze. A reakcióelegy eleinte heterogén emulziós, majd ké­sőbb szilárd anyagkiválás miatt jól keverhető szusz­penzióvá alakul. A beadagolás után még 2 órán át forraljuk a reakcióelegyet. Ekkor megszűntetjük a fűtést és hideg vízzel lehűtjük a reakcióelegyet szo­bahőfokra. A keverést leállítjuk és 15 percig ülepít­jük a szilárd anyagot. Ezután leszívatjuk a szilárd anyagról az anyalúgot. Leszívatás után eltávolítjuk és 15 percig szobahőfokon kevertetjük, majd a le­­szívatást megismételjük. A szívatás befejezése után a szilárd maradékot max. 100 °C-os olajjal felmele­gítjük és az oldószer maradékot ledesztilláljuk. A desztillálás végén enyhe légritkítás mellett az oldó­szert teljesen eltávolítjuk. A desztillálás végén a lombikban száraz, drappszínű 92^5% tisztaságú ter­mék marad vissza 79,2%-os hozammal. Olvadás­pont: 183-186 °C. 9. Példa: 4-metil-7-hidmxi-kumarin (összehason­lítópélda) Az 1. példa szerint járunk el azzal az eltéréssel, hogy a 8. példa szerinti kiindulási mennyiségeket alkalmazzuk, 97% tisztaságú, 93,1% hozamú ter­méket kapunk. Olvadáspont: 185-186 °C. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás (I) általános képletű kumarinszárma­­zékok — a képletben Rl és R2 lehet azonos vagy különböző hidrogén­­atom vagy hidroxilcsoport azzal a megkötéssel, hogy ha Rí hidroxilcsoport, az R2 nem lehet hidro­génatom, R3 jelentése hidrogénatom, hidroxil- vagy metilcsoport azzal a megkötéssel, hogy ha az Rí és/vagy R2 hidroxilcsoport, akkor az R3 nem lehet hidroxilcsoport — előállítására (II) általános kép­­letfi fenolszármazék — a képletben R1, R2xés R3 jelentése a fenti — és acetecetészter reakciójával apoláros oldószerben, katalizátor jelenlétében, az­zal jellemezve, hogy katalizátorként metánszulfon­­savat alkalmazunk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemez­ve, hogy a acetecetésztert és a fenolszármazékot metánszulfonsav jelenlétében a reagensek 1:1 mól­arányú mennyiségének megfelelő mennyiségben folyamatosan kaszkádreaktorba vezetjük, a kelet­kező vizet folyamatosan eltávolítjuk, a kaszkádsor végéről kilépő szuszpenzióból a kristályos végter­méket kinyerjük. 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4.

Next

/
Thumbnails
Contents