201035. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 6-metil-3,4-dihidro-1,2,3-oxatiazin-4-on-2,2-dioxid előállítására és tisztítására

HU 201035 B A találmány tárgya új eljárás az (I) képletű 6-me­­til-3,4-dihidro-l,2,3-oxatiazin-4-on-2,2-dioxid elő­állítására és tisztítására. A 6-metil-3,4-dihidro-l,2(3-oxatiazin-4-on-2,2- dioxid a nitrogénatomjához kapcsolódó savas jelle­gű hidrogénatom folytán bázisokkal sókat tud ké­pezni. E vegyület nem-toxikus sói — például a nát­rium-, kálium- és kalciumsó—részben erősen édes ízűek, így mesterséges édesítőszerként használha­tók az élelmiszeriparban; ezen a téren különösen az „aceszulfam-K vagy csak „aceszulfam néven ismert káliumsónak van számottevő jelentősége. A 6-metil-3,4-dihidro-l,2,3-oxatiazin-4-on-2,2- dioxid és nem-toxikus sói előállítására már több kü­lönböző eljárás vált ismeretessé, vö. például: Ange­wandte Chemie 85 (22), 965-973 (1973) és a meg­felelő International Edition 12 (11), 869-876 (1973). Gyakorlatilag valamennyi ismert eljárás klór- vagy fluor-szulfonil-izocianátból, vagyis az X helyén klór- vagy fluoratomot tartalmazó X-SO2- NCO általános képletű vegyületből indul ki. A klór­vagy fluor-szulfonil-izocianátot monometil-aceti­­lénnel, acetonnal, acetecetsawal, acetecetsav-terc­­butilészterrel vagy benzil-propenil-éterrel (rend­szerint többlépéses reakcióban) reagáltatva aceto­­acetamid-N-szulfonil-kloriddá, illetőleg -fluoriddá alakítják, amely azután bázisok, például metanolos kálium-hidroxid-oldat hatására ciklizálódik és így a 6-metil-3,4-dihidro-í,2,3-oxatiazin-4-on-2,2-dioxid megfelelő sójához jutnak. Ezekből a sókból kívánt esetben a szokásos módon (savakkal) kapják a sza­bad oxatiazinont. Egy másik, az oxatiazinon szintézisének köztiter­mékét képező aceto-acetamid-N-szulfonil-fluorid előállítására ismert eljárás szerint a fluor-szulfonil­­izocianát részleges hidrolízise útján keletkező, N2H-SO2-F képletű amido-szulfonil-fluoridból in­dulnak ki (24.53.063. sz. német szövetségi köztár­saságbeli közrebocsátási irat). Az amido-szulfon­­sav fluoridját a reakció szempontjából közömbös szerves oldószerben, valamely amin jelenlétében a diketén aceto-acetilezőszer körülbelül ekvimole­­kuláris mennyiségével reagáltatjuk körülbelül -30 °C és 100 °C közötti hőmérsékleten; ez a reakció (aminként trietil-amin alkalmazása esetén) a csa­tolt rajz szerinti (A) reakcióvázlat szerint megy vég­be. Az így kapott aceto-acetamid-N-szulfonil-fluo­­ridot azután a szokásos módon valamely bázissal, például metanolos kálium-hidroxid-oldattal cikli­­zálják az „aceszulfam édesítőszerré, a (B) reakció­­vázlat szerint. Bár az ismert eljárások részben igen kielégítő hozamokkal szolgáltatják a 6-metil-3,4-dihiro­l,2,3-oxatiazin-4-on-2,2-dioxidot és ennek nem-to­xikus sóit (az amido-szulfonsavhalogenid kiindulási vegyületre számítva körülbelül 85%-ig menő ter­melési hányadokkal), a viszonylag nehezen hozzá­férhető klór-, illetőleg fluor-szulfonil-izocianát ki­indulási anyagok szükségessége miatt ezek az eljá­rások — különösen az ipari célokra történő alkal­mazás szempontjából — még tökéletesítésre szo­rulnak. A klór- vagy fluor-szulfonil-izocianát előál­lításához ugyanis részben igen körülményes keze­lést igénylő kiindulási anyagok (hidrogén-cianid, klór, kén-trioxid és hidrogén-fluorid) szükségesek, 1 ami számottevő elővigyázati intézkedéseket és biz­tonsági rendszabályokat igényel. A klór- vagy fluor­­szulfonil-izocianát előállítása az alábbi reakciókon alapul: HCN + Cl2— C1CN + HQ OCN + SO3- CI-SO2-NCO CI-SO2-NCO + HM - F-SO2-NCO + HC1 Az amido-szulfonil-fluoridnak az említett 2453063. sz. német szövetségi köztársaságbeli köz­rebocsátási irat szerinti eljárásban esetleg a lénye­gesen könnyebb (például ammóniából és kén-trio­­xidból) előállítható H2N-SO3H amido-szulfonsav­­val, illetőleg ennek sóival való helyettesítése alig lát­szott célravezetőnek, minthogy a nátrium-amido­­szulfonát (H2N-SOj-Na) diketénnel vizes-alkali­­kus oldatban lefolytatott reakciója egyáltalán sem­milyen tiszta állapotban elkülöníthető reakcióter­mékhez nem vezet. Az ebben a reakcióban valószí­nűleg legalább a melléktermékként képződő 1:1 arányú addukt is csak 4-nitro-fenil-diazónium-klo­­riddal a csatolt rajz szerint (C) reakcióvázlatban szemléltetett módon képezett kapcsolási termékké alakítva nyerhető ki, halványsárga színezék alakjá­ban, vö.: Berichte 5& 551-580 (1950), különösen az 555. oldalon, a kísérletek leírása előtti utolsó bekez­dés és az 558. oldal utolsó bekezdése. Az aceto-acetamid-N-szulfonsav képződését egyébként is csak a 6-metil-3,4-dihidro-l,23-oxati­­azin-4-on-2^2-dioxid vizes oldatban történő forralá­sa során bekövetkező bomlásának köztiterméke­ként tételezték fel, a csatolt rajz szerinti (D) reak­cióvázlat értelmében (vö. a fentebb idézett Ange­wandte Chemie 1973. évi közleményt). Minthogy tehát a 6-metil-3,4-dihidro- 1,23-oxa­­tiazin-4-on-2,2-dioxid és a nem-toxikus sóinak az előállítására ismert eljárások a viszonylag nehezen hozzáférhető, illetőleg kezelhető kiindulási anya­gok szükségessége miatt az ipari méretű kivitelezés szempontjából nem kielégítőek, továbbra is fenn­állt az ismert eljárások megfelelő tökéletesítésének vagy jobb új előállítási eljárás kidolgozásának a fel­adata. Ennek a feladatnak a megoldására javasolták már az idézett 24.53.063. sz. német szövetségi köz­társaságbeli közrebocsátási irat szerinti eljárás olyan módosítását, amely szerint az amido-szulfof­­luoridot az amido-szulfonsav valamely sójával he­lyettesítik és a kapott aceto-acetilezési terméket az­után kén-trioxiddal gyűrűzárásnak vetik alá — ezt a módosított eljárást a 34.10.439.9. sz. német szö­vetségi köztársaságbeli szabadalmi bejelentés 1984. 03.22-i elsőbbségét igénylő 85.102.885.2. sz. euró­pai szabadalmi bejelentés (közzétéve 0155634. sz. alatt) leírása ismerteti. A legutóbb idézett szabadalmi bejelentés olyan eljárásra vonatkozik a 6-metil-3,4-dihidro-1,2,3- oxatiazin-4-on-2^-dioxid és nem-toxikus sói előál­lítására, amelynek során a) egy amido-szulfonsav-származékot a reakció szempontjából közömbös szerves oldószerben, adott esetben valamely amin- vagy foszfin-katalizá­­tor jelenlétében, valamely aceto-acetilezőszer leg­alább mintegy ekvimolekuláris mennyiségével rea-2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents