200941. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szívkoszorúér és agyi érrendszeri bántalmak kezelésére alkalmas, hatóanyagként N-karboxi-alkil-dipeptid-származékokat tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
HU 200941 B 3 4 E captopril enalapril 1,10 1,52 1,59 Az A, D és E vegyületek a következők: 5 A N-[N-(l-L-etoxi-karbonil-3-fenil-propil)-L- alanil]-43,6,7-tetrahidrotieno[2,3-c]piridin-7-L-k arbonsav, D N-[N-(l-L-karboxi-3-fenil-propil)-L-alanil]-4.5.6.7- tetrahidro-lH-imidazo[4,5-c]piridin-6-L- 10 karbonsav, E N-[N-(l-L-karboxi-3-fenil-propil)-L-alanil]-4.5.6.7- tetrahidrotieno[3,2-c]piridin-6-L-karbons av. Isémiás Langendorff-szíveken végzett in vitro 15 vagy ex vivo kísérletekben az anyagok, például a fenti A vegyület reperfúzió után a szabályos összehúzódások újbóli fellépésének idejét megrövidítik. Ebből következik a vegyületek védőhatása hipoxia és isémia esetében bekövetkező szívkárosodásokra. 20 Ezekben a kísérletekben a captopril és az enalapril lényegesen gyengébben hatnak. 2. Egy másik kísérletben a vegyülctcknck a Ca2+-áramlásra gyakorolt hatását és mechanizmusát határoztuk meg: 25 a Ca2+-kiáramlás vizsgálatát C. van Breemen, P. Aarsonson, RXoutzenheiser és K. Meisheri {Chest 78, 157S-165S (1980)] és R.Casteels és S.G.Droogman [J.Physiol. 317.263-279 (1981)] eljárása szerint végeztük. A Ca -kiáramlással egy 30 rereptorstimulációra bekövetkező sejten belüli Ca2+-felszabadulást mértük. Ezzel az eljárással a receptor által közvetített hatás mértéke kvantitative meghatározható. Nyulak aortáján végzett Ca"+-kiáramlási kísér- 35 letek azt mutatták, hogy az (I) általános képletű vegyületek a káliumionok és noradrenalin által stimuált Ca2+-kiáramlást gátolják. A fenti A vegyülettel (N-[N-(l-L-ctoxi-karboniI- 3-fenil-propil)-L-alanil]-4,5,6,7-tetrahidrotieno[2 40 3-c]piridin-7-L-karbonsav) végzett kísérletek a következő eredményeket adták: a 10‘5 mól/liter noradrenalinnal stimuált Ca2+kiáramlást az A vegyület 10 ,10'5 és 10"4 mól/liter koncentrációkban 25, 24 és 30%-kal gátolja. Ez 45 alapjában véve csak részleges gátlásra utal. A K + depolarizációval előidézett Ca"+-beáramlást az A vegyület 10*5 mól/liter koncentrációban 38%-kal gátolja. Az angiotenzin I átalakító enzimre gyakorolt be- 50 folyás ebben a kísérletben nem játszik szerepet. Ez azt jelenti, hogy ezeknek a vegyületeknek a szívvédő hatása még szimpatikusgátlással is interpretálható. A noradrenalin-stimuláció részleges korlátozá- 55 sa a szimpatikus aktivitás döntő modulálást reprezentálja. A depolarizációval előidézett Ca-beáramlás gátlása is sejtvédő hatású a szíven. Agyvédő hatás 60 Fentieken kívül a vegyületek jelentékeny ZNS- hatást is kifejtenek. Utalások mutatkoztak agyvédő tulajdonságokra és a mnestikus (emlékezési) funkciókra gyakorolt előnyös hatásokra is, amelyek a következőképpen határozhatók meg: 65 1. Hipoxia-tolarencia, vagyis az állatok túlélési képességének a vizsgálata zárt kamrákban. Eljárás: plexiüvegből készített, átlátszó, fedéllel zárható, 28 x 40 x 20 cm-es, 22,4 liter összes térfogatú kamrát két részre osztunk és mindkettőbe 10 hím vagy 10 nőstény egeret (ChbI:NMRI, 20-25 g testsúlyúak) helyezünk. A kamrát 96,5% nitrogént és 3,5% oxigént tartalmazó gázkeverékkel átáramoltatjuk, az áramlási térfogat 12 liter/perc. A két csoport egyike kísérleti anyagot kap, a másik oldószert (0,5%-os tilóz), amit a kísérlet elvégzése előtt 24 órával, 16 órával és 30 perccel orálisan adunk be. A kamra átáramoltatásának megkezdése után kb. 6-7 perccel elpusztulnak az első állatok. A kísérletet akkor fejezzük be, amikor a kontrollcsoportban már csak 2-3 állat ad életjelt. Anélkül, hogy az állatokhoz nyúlnánk 15 percig várunk, majd az életben maradt állatok számát a kamra mindkét felében végérvényesen megállapítjuk. A két csoport túlélő állataiban mutatkozó különbség statisztikus szignifikanciája az „Exakt Test von Fischer für 2x2 Feldertafeln eljárással állapítható meg. Az (I) általános képletű vegyületek a túlélő állatok számát statisztikusan szignifikánsan növelik. 2. Szkopolamin-teszt Eljárás: a kolinerg-muszkarin antagonista szkopolamin embereknél és állatoknál átmeneti zavart idéz elő a rövid időre vonatkozó emlékezőképesség és a hosszú időre vonatkozó emlékezőképesség tartamainak átmenetében. Az egészséges kísérleti személyeknél szkopolaminnal klinikailag is kiváltható emlékezési zavarok kifejezési formájukban a szem agyi szindrómában szenvedő betegek pszichopatológiai elváltozásaihoz hasonlóak [Draschman és Leawitt, 1974], A szkopolamin-tesztet 10 darab hím, nem koplaltatott, naiv egérből (ChbI:NMRU, 35 g testsúlyúak) álló csoportokon vizsgáltuk passzív elkerülési reakció segítségével. A kísérleti berendezés egy ún. „Skinner Box (30x26.29 cm), amely elektrifíkálható rácsos padlóval és az egyik oldalfalán műanyag-dobogóval (5x5 cm) van felszerelve. Az állatokat egyenként helyezzük a kamrába, harminc másodperc tájékozódási idő után kb. 0,8 mA erősségű rövid, megszakított áramütéseket gyakorolunk a kamra rácsos padlójára, amíg az állat megtanulja, hogy a műanyag-dobogó felkeresése és az azon való tartózkodás az áramütés ellen biztonságot nyújt. Azokat az állatokat, amelyek ezt 120 mp alatt nem tanulják meg, tovább nem használjuk. A többi egeret közvetlenül a passzív elkerülési reakció elsajátítása után három csoportba osztjuk (10 egér csoportonként). Az egyik csoport 0,6 mg/kg s.c. szkopolamin-hidrogénbromidot és orálisan oldószert (0,5%-os tilóz) kap; a másik csoport szkopolamin-hidrogénbromidot, valamint a vizsgálandó anyagot per os, 0,5%-os tiiózban; és a harmadik csoport csupán 0,5%-os tilózt per os. Ezeknek az anyagoknak a beadása után 1 órával minden állatot egyenként a dobogóra helyezünk, hogy megvizsgáljuk emlékszik-e a megtanult elkerülési reakcióra. A kritérium annak megállapítása, hogy az egér legalább 60 másodpercig a dobogón marad (igenlő válasz) vagy nem (nemleges válasz). 3
