200923. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nicorandilt tartalmazó percutan felszívódást biztosító gyógyszerkészítmények előállítására

HU 200923 B egy hordozó anyag felületére rákenjük, majd szárít­juk, és így tapadó réteget kapunk. Eljárhatunk azonban olyan módon is, hogy a fenti szuszpenziót alkalmas választó papírra visszük fel, majd rászárí­­tása után a kapott tapadó réteget a fenti hordozó anyag felületére kenjük. Kenőcs készítményt keve­­réses módszerrel állíthatunk elő, olyan módon, hogy a fenti nicorandil(só) granulátumot vagy a kí­vánt részecske méretű őrleményt közvetlenül az alapanyaggal és kívánt esetben más egyéb segéd­anyaggal, így például felszívódást fokozó szerrel összekeverjük vagy más módszer szerint is eljárha­tunk, így például a szuszpenzióból az oldószert csaknem teljesen eltávolítjuk stb. Azokat a gyógyszerkészítményeket, így például tapasz készítményeket, amelyek az alapanyagban nicorandil(só) kristályokat tartalmaznak diszper­­gálva, úgy állíthatjuk elő, hogy a nicorandil(só)-t, az alapanyagot stb. teljes oldással rávisszük valami­lyen hordozóra, majd az oldószert eltávolítjuk. En­nek a módszernek azonban több hiányossága is van, így például nicorandil(só) a tapadó mátrixból a ta­padó réteg felületére kerülhet, ily módon a tapadó réteg tapadási készsége kisebb lesz, amely viszont a nicorandil(só) felszívódását csökkentheti, mert a nicorandil(só) nagy kristályai fokozatosan kivál­nak; de más egyéb nehézségre is számíthatunk még. A fentiekben említett valamennyi módszer ese­tében, amelyben finom poralakú nicorandil(sót)-t használunk, az előállítás körülményeitől függően, így a tárolás során vagy diszperziós oldatban a ni­­corandil(só) részecskék egymáshoz tapadhatnak, és ez kényelmetlen. Ennek elkerülésére az alábbi módszert ajánljuk. Először is a nicorandil(só)-t egy megfelelő jól oldó oldószerben oldjuk fel. Jól oldó oldószerként például tetrahidrofuránt, diklór-me­­tánt, kloroformot stb. használhatunk. A nicoran­­dil(só) koncentrációja kb. 1-401%. Ezután a fenti alapanyagot egy olyan oldószerben oldjuk fel, amelyben a nicorandil(só) rosszul, míg az alap­anyagjói oldódik. Ilyen oldószerként például n-he­­xánt, ciklohexánt, n-pentánt, ciklopentánt, n-hep­­tánt, cikloheptánt, toluolt, freont stb. használha­tunk. Az alapanyag koncentrációja kb. 5-501%. Az alapanyag oldatából 100 tömegrészt a nicoran­­dil(só) fenti oldatának 0,5-150 tömegrészével keve­rünk össze, amikoris keverés közben az oldatból a nicorandil(só) finom kristályok alakjában kiválik. A kivált nicorandil(só) közepes részecskemérete a ni­­corandil(só) koncentrációjától, az oldószer minő­ségétől, a hőmérséklettől stb. függ; a közepes ré­szecskeméret általában 20-30 pjn. Abban az eset­ben, amikor tapasz készítményt kívánunk előállíta­ni, használhatjuk a nicorandil(só) előbbi szuszpen­zióját, oly módon, hogy a fenti hordozóra visszük, majd szárítjuk, végül az oldószerek (a fenti jól és rosszul oldó oldószerek) legnagyobb részét eltávo­lítjuk. Ezen a módon olyan tapasz készítményt ál­líthatunk elő, amelyben a nicorandil(só) finom kris­tályai az alapanyag rétegben találhatók. Tapasz ké­szítményt olyan módon is előállíthatunk, hogy a fen­ti szuszpenziót megfelelő választó papírra visszük és szárítjuk, majd a képződött alapanyag réteget a fent említett hordozóra kenjük. Kenőcs készít­ményt olyan módon állíthatunk elő, hogy az oldó­7 szereket a fenti nicorandil(só) szuszpenziójának betöményítése céljából eltávolítjuk. Az így kapott nicorandil(só) részecskék átmérője legalább 2 p.m, általában 2-50 jun, előnyösen 4-30 pjn. A fenti előállítási módszerekkel olyan nicoran­­dil(só)-t tartalmazó gyógyszerkészítmények előállí­tására nyílik mód, amelyekben a részecskeátmérő egységes, továbbá a nicorandil(só) eloszlása az alapanyagban egyenletes. A találmány szerinti gyógyszerkészítmények alkalmazásának számos el­őnye van, így a nicorandil(só) stabilis marad, bom­lása nem következik be, meghatározott sebesség­gel, megbízhatóan felszívódik a bőrön át, annak kö­vetkeztében, hogy a gyógyszerkészítményben a ni­­corandil(só) nagyobb része Gnom kristályok formá­jában egyenletesen van szétoszlatva. E módszerek esetében nem szükséges külön lépést beiktatni ab­ból a célból, hogy a porított nicorandil(só)-t szitál­juk. A találmányt az alábbi példákkal világítjuk meg közelebbről az oltalmi kör korlátozása nélkül. 1.1, példa 8 Szilikon gumi 100 tömegrész Nicorandil (közepes átmérője: 12 gjn) 3 tömegrész Szilikon gumi (kereskedelmi neve Silascon 355 Medical Ahesive, Dow Corning Corp.) freonnal készített 50 t%-os oldatának 200 tömegrészében 3 tömegrész nicorandil dklohexánnal készült szusz­penzióját adjuk. Az elegyet keverjük, és így olyan szuszpenziót kapunk, amelyben a nicorandul csak­nem teljesen egyenletesen diszpergálódott. A szuszpenziót polietilén-tereftalát kioldó betétre visszük fel úgy, hogy a szárítás után rétegvastagsága 100 pjn legyen. A kapott tapadó réteget polietilén­­fiim hordozóra visszük fel. Az így kapott tapasz, olyan tapadó réteget tartalmaz, amelyben a nico­randil eloszlása egyenletes, közepes átmérője 12 pm, tartalma pedig 0,29 mg/cm. A tapaszt alumínium csomagba helyezzük, szá­rítószerrel együtt, majd leforrasztjuk és egy héten át 50 °C-on tároljuk. A tapaszban lévő nicorandil mennyiségét megmérjük és a megmaradt nicoran­dil mennyiségét százalékban kifejezve kiszámítjuk. Független kísérletben 3 cm x 3 cm méretű friss tapasz készítményt készítünk és egy patkány hátára tapasztjuk - előzőleg a patkány hátáról a szőrt le­borotváljuk - és a tapaszt 48 órán át rajta hagyjuk. Ezután a vérkoncentrációt az idő függvényében áb­rázoljuk, és a görbe alatti területet vagy AUC48 ér­téket (ng.óra/ml) meghatározzuk. A kapott ered­ményeket az 1. táblázatban foglaljuk össze. Az 1.1.-1.8. példákban, illetve az 1.1.-1.3. össze­hasonlító példákban ugyanezen méréseket végez­tük el és a kapott eredményeket szintén az 1. táblá­zatban foglaltuk össze. 1.2. példa SIS 25 tömegrész Poliizoprén gumi 25 tömegrész 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Thumbnails
Contents