200904. lajstromszámú szabadalom • Szilikát alapú massza fogpótlás készítéséhez
1 HU 200904 B 2 A találmány szilikát alapú masszára vonatkozik, amely a fogorvosi protetikában fémvázként alkalmazott nem-nemesfém ötvözetre ráégethető és szilánozása után fogorvosi műanyagokkal társítható; jól illeszkedő, feltételesen levehető és kivehető fogpótlás előállítása céljából. A több anyagból álló fogpótlás, mint terápiái eszköz a klinikai gyakorlatban akkor válik be, ha az alkalmazott anyagokkal megfelelő szillárdságú társítás hozható létre. A hosszú időn át fennálló tartósság szempontjából a külső bevonat anyagának (kerámia, műanyag) megválasztása ugyanolyan jelentőségű, mint a társító (összekötő) anyagé, amely a bevonatot korona vagy híd fémes vázához köti. Nem vitás, hogy a szájüregben uralkodó körülmények között a kerámiából készített bevonatok ellenállóbbak, mint a műanyagok, valamint az is, hogy az iparilag előregyártott műanyagok, valamint az is, hogy a fogtechnikai laboratóriumban egyedileg polimerizált műanyagok. Az egyedileg készített fémkerámia - magas esztétikai igények kielégítése mellett - minden feltételt biztosít a tartós társítás szilárdsága számára. A fémkerámia anyagából adódó előnyökkel szemben állnak azonban az anyagi és technikai követelmények, valamint a fogtechnikai laboratóriumok személyzetével szemben támasztott követelmények, amelyek az említett anyag széleskörű alkalmazását nem teszik lehetővé. Az iparilag előregyártott kerámia- vagy műanyagfacetták elterjedése felveti a fémváz és a facetta közötti tartós összeillesztés problémáját. A térbeli mechanikai összekötő elemek (gyöngyök, drótkapcsok) nem váltak be, mert közöttük és a fogpótlás között hézag keletkezik, amely a szájüregben az ismert negatív jelenségek (baktériumok letelepedése, elszíneződés, csökkent tapadószilárdság) kialakulásához vezet. A 160 955 sz. NDK-beli szabadalmi leírás olyan eljárást ismertet, amely szerint műanyagból álló, szilánozott tapadórésszel ellátott kerámia bevonathéj és rögzített fogpótlás sziánozott fémes alapváza között hígfolyású fogorvosi műanyag felvitele útján szilárd összekötöttetés létesíthető. Az eljárás a rendszer hézagmentes összeillesztését biztosítja, hátrányos azonban, hogy a protézis műanyag vékony rétege nem eléggé átlátszatlan. Az áttetsző fémváz a fogpótlás esztétikai hatását rontja. Fogpótlás készítése céljából a 26 26 092 sz. NSZK- beli közrebocsátási irtából olyan kötőanyag ismert, amellyel nem-nemesfém ötvözetből álló mag összeköthető fogorvosi porcelánnal. A tapadást biztosító komponens alumíniumpor és üvegpor 950-1010 °C olvadástartományú elegyéből készül. A hordozó komponens szilikonolaj, amely folyékony szerves szilíciumvegyületet tartalmaz; az utóbbi 650 °C és 1050 °C közötti hőmérséklettartományban redukáló légkört hoz létre. Az üvegpor 47-74 tömeg % szilícium-dioxidból, 1-16 tömeg % alumínium-oxidból, 3-17 tömeg % nátrium-oxidból, 0,6-6 tömeg % kalcium-oxidból és 0,4—4 tömeg % magnézium-oxidból áll, és az alábbi további fémoxidok közül legalább egyet tartalmazhat: 0-12 tömeg % kálium-oxid, 0-25 tömeg % ón-dioxid, 0-5 tömeg % litium-oxid, 0-2 tömeg % bór-oxid és 0-2 tömeg % bárium-oxid. Az alumíniumpor és az üvegpor közötti tömegarány 2,3:1 és 1:1,5 közötti érték. A kötőanyag ráégetett rétegére hagymányos fogorvosi anyagok alkalmazásával a további rétegeket ráégetik. Az eljárás hátránya, hogy laboratóriumi vákuumkemence szükséges, továbbá az eljárás igen munkaigényes. A 232 429 sz. NDK-beli szabadalmi leírásból ismert olyan berendezés, amellyel a fogprotézis fémrésze szilíciumdioxid tartalmú, tapadás-közvetítő réteggel látható el; erre a rétegre szilántartalmú réteg, erre pedig fogorvosi műanyag kerül. A szilíciumoxid-tartalmú tapadás-közvetítő réteg széntartalma 5-40 tömeg %. A réteg felhordása szilíciumoxid-forrást képező hidrolízises lángégövei végzik, amely a gáznemű, oxidálható szilíciumvegyület pontos adagolását szolgáló csatlakozó csonkkal rendelkezik. A „silicoater” eljárás néven publikált módszer hátránya, hogy kell hozzá a különleges égő, és egyébként is a műszerezettséggel szemben komoly követelményeket támaszt. A találmány célja olyan égethető szilikátalapú massza kifejlesztése volt, amely nem-nemesfémből álló fogprotézisrészek és a műanyagból vagy kerámiából álló külső bevonat között szilárd kötést hoz létre különösen bonyolult előkezelések és műszerek nélkül, elfogadható munkaidőn belül. A találmány feladata tehát olyan szilikátalapú, átlátszatlan, könnyen folyó üvegmátrixból és kristályos alkotóelemekből álló massza feltalálása volt, amely légköri körülmények között hagyományos laboratóriumi kemencében a nem-nemesfémből álló protézisvázra ráégethető és ismert módon végzett szilánozás után a váz és a külső réteget képező műanyagfog között szilárd, hézagmentes kötést biztosít. A fenti feladatot olyan szilikátalapú masszával oldottuk meg, amelynek oxid-összetétele az alábbi: Si02 37,0-39,0 tömeg % AI2O3 18,0-21,1 tömeg % TÍO2 16,0-16,5 tömeg % CaO 0,5-0,6 tömeg % K20 7,1-8,0 tömeg % Na20 10,5-11,5 tömeg % Zr02 5,6-6,5 tömeg % B2O3 1,4-1,7 tömeg % Mn203 0,02-0,03 tömeg % és amely 1) az alábbi összetételű 2-40 pm szemcseméretre porított üvegmátrixból: Si02 47,8-48,5 tömeg % AI2O3 10,3-10,9 tömeg % TÍO2 7,5-8,2 tömeg % CaO 0,5-0,7 tömeg % K2O 9,0-10,3 tömeg % Na20 13,0-14,5 tömeg % Zr02 7,1-7,8 tömeg % B2O3 1,8-2,1 tömeg % és 2) átlátszatlanná tevő komponensből áll, amely 2a) 10-14 tömeg % titándioxidot és 2b) mangán(III)oxiddal felülkezelt, 10 mikronnál kisebb szemcseméretű alumínium-oxidot tartalmaz, és az utóbbi - a massza össztömegére vonatkoztatva - 10-13 tömeg % alumínium-oxidnak és 0,02-0,03 tömeg % mangán(III) oxidnak felel meg. A fenti szilikát alapú massza légköri körülmények között 800-850 °C-on 5 perc alatt ráégethető az alapul szolgáló felületre. Az így keletkező szilikátos közbenső réteg hőtágulási tényezője a fémváz hőtágulási tényezőjével van összhangban. Az üvegmátrix az egész bevonandó fémfelületet jól megnedvesíti, ami előfeltétele a nem-nemesfém és a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
