200874. lajstromszámú szabadalom • Magvetőgép erdőfelújításhoz és magadagoló szerkezet kialakítása előnyösen ilyen magvetőgéphez
1 HU 200874 B 2 A tálálmány olyan magvetőgépre vonatkozik, amely elsősorban erdőfelújításhoz alkalmas, és amelynek vázszerkezete, ezt alátámasztó, célszerűen két futókereke és vetőhengerrel működő magadagoló szerkezete van. A találmány vonatkozik továbbá egy magadagoló szerkezetre, amely előnyösen a találmány szerinti magvetőgéphez alkalmazható. Az erdő felújításának leggazdaságosabb módja a természetes felújítás, amikor az álló faállomány magtermése a talajra hullva hozza létre az új erdőt. A magtermés időszakossága és a fakitermelés kiegyensúlyozott egyenletes tevékenysége azonban az állomány terjes letermelését, a tarvágást teszi szükségessé. A tarvágás után mesterségesen kell létrehozni az új erdőállományt maggal vagy csemetével. A nagyobb szakmai gartanciát adó és olcsóbb módszer a magvetéses mesterséges felújítás, amely általános volt néhány évtizeddel ezelőtt, amikor a fakitermelés lényegesen kisebb területen folyt, a vágásterületen tuskóírtásos termelést folytattak, vagy a tuskókat utólag kiszedték; így teljes talajelőkészítés után tudták a magvetést elvégezni. A síkvidékierdőkben ez általános volt és az új erdő éveiben még a sorközöket is hassznosították ún. köztes műveléssel. A fekitermelés területi felfutásával és a gazdaságosság előtérbe kerülésével a tuskózás és teljes talajelőkészítés jelentősen visszaesett. A csökkenő területen döntően csemetével erdősítenek, ritkán magvetéssel, elsősorban fenyővel. A világ más erdőgazdálkodói is a természetes felújítást és a csemetével történő mesterséges felújítást alkalmazzák. Két legdöntőbb oka: a magtermés szakaszossága, tehát nincs mindig erdősítési anyag, és a talajelőkészítés nélküli tuskés vágásterület, mint technikai akadály. Ezért talajelőkészítés nélküli területeken ma csak kézi fészkes vetéssel felújított erdők találhatók. A találmány, ismereteink szerint, csak talajelőkészítés után dolgozó erdészeti és mezőgazdasági vetőgépekkel hasonlítható össze. Ilyen célra alakították ki a csehszlovák gyártmányú SEUN-7-Z típusú vetőgépet, amelynek a vetőhengere tolókefés, és hidraulikus meghajtású. A berendezés hibája, hogy a hidraulikus hajtás következtében az olaj melegedése után a vetett mennyiség ingadozóvá válik. További hátrány, hogy a gép csak előkészített talajon alkalmazható. Ezt a berendezést a csehszlovák kiadású STATNI LESY PTR OLOMUC KATALOG STROJU 1985/86 című kiadványból lehet részletesebben megismerni. Hasonló feladatra alakították ki a RATH FNV-5 típusú nagymagvetőgépet, amely a ZEFAG-NAGYKANIZSA 1982 gépkönyvben van leírva. A vetőelemeknek excentrikus kiképzésük van, amely a magnak az időszakos vetőcsoroszlyába esését adja. A vetőgépek egy részénél a vetőhenger szórólapátos kialakítású. Ilyen az ÉRTI vagy EGEDAL típusú vetőgép, amelyeket az „Erdészeti szaporítóanyag-termelés” című szakkönyv (dr. Bondor - Dr. Gál; Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1976) mutat be részletesebben. Erdősítésben magvetésre alkalmazható még a szovjet gyártmányú SZZSN-1 függesztett makkvetőgép, amely tolóhengeres és talajmeghajtású, de csak talajelőkészítés után alkalmazható, amint a SISI-LOSPRED típusú magvetőgép is. Ezek az „Erdőművelés I., Erdőfelújítás, erdőtelepítés, fásítás” c. könyvben láthatók (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972). A magyar 197 149 lsz. szabadalmi leírásban makkvetőgép van ismertetve. A barázdanyitó eke alakja hátrafelé mindkét irányban széttartó, oldal irányú nézetben hegyes szögű eke, mind elülső, mind alsó vágószöge pozitív, azaz az eke hegye hatol be leginkább a talajba. Az ilyen vágóélek kis ellenállású anyagban, tehát előkészített, akadályokat nem tartalmazó talajban alkalmazhatók. A leírásban ismertetett magadagoló szerkezet kettős forgó tárolódobot és ezt lezáró álló adagolónyílást tartalmaz, ahol az adagoló nyílás félhengerek közötti hézagot takaró, körbefutó pántban van kialakítva, és a pánt helyzetének hengeralkotó irányú elmozdításával állítható. Az adagoló szerkezet hiányossága, hogy az adagolás véletlenszerű, pontatlan, nagy statisztikus szórásértéket mutat. Köves talajon történő vetésre alkalmas eszközök vannak leírva a DE 36 32 284 sz. közzétételi iratban. Az ismertetett megoldások közös jellemzője, hogy az akadályt (követ) a vetőszerkezet oldalra vagy hátra billentéssel kikerüli. A megoldások hátránya, hogy a kikerülést megvalósító szerkezet a vetőgép felépítését bonyolulttá teszi, és a szerkezetek működése bizonytalan attól függően, hogy mekkora az akakdály és milyen szögben érintkezik vele a szerkezet. Az ismert magvetőgépeknek két alapvető hibájuk van. Az egyik az, hogy csak előkészített talajon használhatók, a másik pedig az, hogy a magvak vetése nem egyenletes, és sok a vetés közben sérült mag. A találmány célja ezeknek a hibáknak a kiküszöbölése. A találmány szerinti vetőgép azon a felismerésen alapul, hogy ha a tuskós, előkészítetlen talaj igénybevételének megfelelő vetőágyat kihasító éket összsekapcsoljuk a magfajtánként és vetési távolságonként cserélhető vetőszerkezettel, majd a vetőágyban a vetőszekezet által kidobott magra talajtakarót húzunk és tömörítjük a takaró-tömörítő résszel, akkor a mag csírázásra alkalmas körülmények közé kerül. Vagyis a talajhasítékba hulló mag a fajtától, nagyságtól függően megfelelő vetésszámmal és nagysággal ellátott vetőhengeren keresztül a kívánt darabszámban és mélységben egyenesen gravitásiós úton jut a talajra. További felismerés az, hogy ha a vetőhenger elfordulás közben a vetőrésban elhelyezkedő magot a garat kidobónyílása köré erősített gumifalnak nyomva tolja ki maga előtt, ez megakadályozza a mag sérülését, törését. A vetőgépnek a vetőmélységét pedig a talajmeghajtású kerékpár megfelelő kiválasztásával lehet biztosítani. Mindezen szerkezeti részei olyan technikai megoldásúak és anyagúak, hogy a nehéz körülmények közötti tuskós, talajelőkészítetlen erdőterületen a magvetést szakszerűen biztosítják. A találmány tehát magvetőgép erdőfelújításhoz, amelynek vázszerkezete, ezt alátámasztó - célszerűen két - futókereke és vetőhengerrel működő magadagolő szerkezete van, és az a jellemző rá, hogy a vázszerekezetre legalább egy üreges kialkítású hasítóék van rögzítve, amely a megvetőgép haladási irányában és alul éllel rendelkezik, és a magadagoló szerkezetnek legalább a kidobónyílása a hasítóak üregébe nyílik. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
