200840. lajstromszámú szabadalom • Mintavevő rendszer folyadékminták méréséhez
5 HU 200840 B lódlk. Ez utóbbi másik csőcsatlakozása szabadon van. A 8 vezérlőegység kimenetelhez van csatolva a 4 vezérelhető szelep, a 6 motoros hajtómű működtető bemenete és a 15 térfogat túllépést kijelző egység bemenetelhez pedig a 2 mérődetektor és a 7 helyzetérzékelő egység. A 2. ábrán a 10 csavarrugó belsejében helyezkedik el a 9 dob, mely össze van kötve az 5 dugattyús szivattyú dugattyújával, oldalából pedig a 10 csavarrugó menetei között 14 vezetőcsap nyúlik ki a 13 vezetőpályába. A 10 csavarrugó egyik vége a 11 tárcsához van rögzítve, míg másik vége szabadon van hagyva. A 11 tárcsa a 12 motor tengelyére van rögzítve. Az ábrán a 9 dob, 10 csavarrugó, 11 tárcsa, 12 motor, 13 vezetőpálya és 14 vezetőcsap be van keretezve és ezek együttesen alkotják a 6 motoros hajtóművet, amely utóbbit az 1. ábrán egyetlen tömbként ábrázoltuk. Az 1. ábra szerinti mintavevő rendszer működése a következő: A mérési sorozat megkezdése előtt az 5 dugattyús szivattyú dugattyúja az alsó pontban — holtpontban — van. Az első mérésnél a mérendő folyadékot akár manuálisan, akár valamilyen önmagában ismert automatikus módon a 3 szívócső alá helyezik, majd indítják a mintavételezést. Ekkor a 8 vezérlő egység nyitási parancsot küld a 4 vezérelhető szelepnek, majd egy másik jellel megindítja a 6 motoros hajtóművet felfelé, mire az 5 dugattyús szivattyú a 4 vezérelhető szelepen keresztül levegőt kezd beszívni. Ez mindaddig folytatódik, amíg a 7 helyzetérzékelő egység nem jelzi az 5 vezérlőegység felé, hogy a megfelelő, beállított mennyiségű levegő beszívása megtörtént. Ekkor az 5 vezérlőegység zárási parancsot küld a 4 vezérelhető szelephez, így a dugattyú további mozgása során az 1 mérőtartályban vákuum keletkezik, melynek hatására a mérendő folyadék a 3 szívócsövön keresztül az 1 mérőtartályba szívódik. Az 1 mérőtartályban így a folyadék mennyisége folyamatosan növekszik, s emiatt a 2 mérődetektor kimenőjele állandóan változik. A méréshez elegendő megfelelő mennyiségű folyadék felszívásakor a 2 mérődetektor jelszintjének tranziens változása megáll, s a jelszint állandó értéken stabilizálódik. Ezen állandósult állapot elérését a 8 vezérlőegység észleli, megállítja a 6 motoros hajtóművet, s ezzel megszünteti a folyadék további felszívását. Ebben az állapotban a 6 vezérlőegység kijelzi, hogy a mérés elvégezhető, ill. közvetlenül vezérlő parancsot is kiadhat egy további mérés vezérlő egység felé a mérés automatikus elvégzésére. A mérés megtörténte után a mérőkészülék felépítésétől függően akár manuális, akár automatikus módon a 8 vezérlőegység felé ezt jelezni, ill. nyugtázni kell. Ennek hatására 8 vezérlőegység ellenkező irányban megindítja a 6 motoros hajtóművet, mire az 5 dugattyús szivattyúban a dugattyú egészen az alsó holtpontig lefelé mozog, így a minta térfogatán kívül a kezdeti levegő térfogatot is kipréseli. Emiatt az 1 mérőtartály és a 3 szívócső teljesen és biztonsággal kiürül. Ezután a 3 szívócső alá újabb mérendő folyadékot helyezve, a fenti felszívási-mérési-ürítési ciklus tetszés szerinti számban megismételhető. Mint látható, a ciklus folyamán a 8 vezérlőegység a 7 helyzetérzékelő egység segítségével kap információt a 6 motoros hajtómű ill. az ezzel együtt mozgó 5 dugattyús szivattyú dugattyújának helyzetéről. Maga a 7 helyzetérzókelő egység állhat diszkrét helyzetkapcsolókból, III. helyzetjelzőkből, de alkalmazható ebben az egységben folyamatos működésű út-jeladó is, mint pl. potenciométer, vagy induktív, kapacitív, optikai vagy egyéb, önmagában ismert működési elvű jeladó, sőt a dugattyú felütközéses véghelyzeteinek érzékelésére felhasználható a 6 motoros hajtómű motorjának áramkörébe iktatott túláramrelé vagy túláram érzékelő is, ill. pneumatikus vagy hidraulikus meghajtás esetén a túláramrelével analóg túlnyomáskapcsoló, ill. túlnyomásérzékelő is. Ami a 6 motoros hajtóművet illeti, ennek egy igen célszerű villamos működtetésű megoldását mutatjuk be a 2. ábrán. Ennél a megoldásnál a reverzálható 12 motor tengelyéhez 11 tárcsa segítségével rögzített 10 csavarrugó elforgatásával érjük el a 9 dob és az ehhez kapcsolt 5 dugattyús szivattyú dugattyújának mozgatását. A 10 csavarrugó a 9 dobot körülvevő csavarmenetként működik és viszi magával a 14 vezetőcsap segítségével a 9 dobot. Hogy ez utóbbi a belőle kiálló 14 vezetőcsappal együtt el ne fordulhasson, azt a 13 vezetőpálya akadályozza meg, melyben a 14 vezetőcsap hosszirányban szabadon csúszhat, de a 9 dob tengelye körül el nem fordulhat. A 10 csavarrugó rugalmassága az egész 6 motoros hajtóművet rugalmassá teszi, így védelmet nyújt az esetleges befeszülésből adódó mechanikus túlterhelés esetére. Ez különösen hasznos akkor, ha a 7 helyzetérzékelő egységben a felütközéses véghelyzetek jelzését a 12 motor áramkörébe iktatott túláram érzékelővel valósítjuk meg. Visszatérve az 1. ábra magyarázatára, itt kell megemlíteni, hogy a találmány szerinti megoldás lehetőséget nyújt az alkatrészek kopásából, elhasználódásából, vagy az 1 mérőtartály elszennyeződéséből származó hibák önműködő kijelzésére is. A leggyakoribb hibák és üzemzavarok, mint pl. az 5 dugattyús szivattyú hengerének és/vagy dugattyújának kopása, a 4 vezérelhető szelep záróképességének leromlása elsősorban abban nyilvánul meg, hogy a 2 mérődetektor mérőjelénél az állandósult állapot eléréséig az 5 dugattyús szivattyú dugattyújának egyre magasabb pozícióba kell felemelkednie. Ha ennek során egy előre beállított kritikus térfogat elérése bekövetkezne, azt a 8 vezérlőegység képes kijelezni egy hozzá csatolt 15 térfogat túllépést kijelző egység segítségével. A kritikus térfogat beállítása történhet a 7 helyzetérzékelő egység részét képező egyik 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
