200831. lajstromszámú szabadalom • Légkondenzátor telep
3 HU 200831 B 4 mány abból a meggondolásból Indul ki, hogy a túlhűtés hátterében a légkondenzátor telep párhuzamosan üzemelő lógkondenzátorai között fellépő teljesítménykülönbség áll. Teljesítménykülönbség esetén ugyanis a légkondenzátorok közül egyesek túlterhelődnek, mások csökkent terheléssel üzemelnek. Lesznek tehát olyan lógkondenzátorok, amelyeknél a hűtést fokozni, és olyanok, amelyeknél a hűtést csökkenteni kell. Az előbbiekből a hűtés fokozásáig gőz távozik. Az utóbbiakban a hűtés csökkentéséig a kondenzátum túlhűl. A túlhűtést tehát a teljesítménykülönbség eltüntetésével, vagyis a párhuzamosan üzemelő lógkondenzátorok hűtőteljesítményének kiegyenlítésével lehet megakadályozni. Erre azonban a fagyveszély elhárítására kidolgozott Ismert megoldások alkalmatlanok. Ahol a vezérlő jelet az első esősorból távozó kondenzátum hőmérsékletéből származtatják, ezt a hőmérsékletet nem a fagyponthoz, hanem a belépő gőz hőmérsékletéhez kellene viszonyítani. Ahol viszont a gyűjtőkamrában lévő kondenzátum hőmérséklete az Irányadó érték, ebből nem lehet az első esősorban esetleg föllépő túlhűtésre következtetni. Az első esősort érő friss levegő ugyanis a gőz kondenzálása közben fölmelegszik, úgy hogy a második és további esősorokat egyre melegebb levegő éri. A gyűjtőkamrába tehát különböző hőmérsékletű kondenzátumok, sőt gőz is érkezik. A kondenzátumok egymással keveredve olyan átlaghőmérsékletet alakítanak ki, amely a belépő gőz hőmérsékletétől elmarad ugyan, de még mindig nyagyobb az első esősorból távozó kondenzátum hőmérsékleténél. A fagyveszólytől független túlhűtés észleléséhez ezért olyan módszert kell keresni, amely a gyűjtőkamra elérése előtti üzemi tényezőkre épül. Az egyes esősorokból távozó kondenzátum hőmérsékletének a belépő gőz hőmérsékletével való összehasonlítása lehetne Ilyen módszer. Ismeretes azonban, hogy a gőz hőmérsékletének mérése esetleg nyomásmérésre vlszszavezetett körülményes feladat, ami több csősoros légkondenzátorokból összeállított légkondenzátor telep esetén a létesítési költségeket nem kívánatos mértékben megemelné és számos hibaforrást rejtene magában. A találmány a technika állásában teljesen Ismeretlen utón oldja meg a feladatot. Alapja az a felismerés, hogy a túlhűtés ténye az első és egy további, célszerűen a második esősorból távozó kondenzátum hőmérsékletének összehasonlítása, vagyis merőben folyadókhőmérsékletek mérése alapján is megállapítható. Amikor ugyanis a légkondenzátor telep az előirányzott üzemi feltételek (gőzterhelés, hűtőlevegő hőmérséklete, stb.) mellett üzemel, az első esősorból a belépő gőz hőmérsékletével egyenlő hőmérsékletű kondenzátum távozik, túlhűtés tehát nincs. A második esősorból esetleg már gőz Is távozik, mert az első esősort súroló hűtőlevegő hőmérséklete növekszik. Az első és további esősorokból távozó kondenzátumok hőmérséklete között tehát nincs különbség: a légkondenzátor telep légkondenzátorai azonos terhelés mellett üzemelnek. Ha a gőzterhelés és ezzel a belépő gőz hőmérséklete csökken, a kondenzáció az előbbinél kisebb hőmérsékleten, de ugyancsak túlhűtés nélkül megy végbe, a esősorok mindegyikéből azonos hőmérsékletű kondenzátum távozik. Megváltozik azonban a helyzet, ha az üzemelő egységek (légkondenzátorok) közötti terheléseloszlás egyenlőtlenné válik, vagyis a légkondenzátorok hűtőteljesítményei között aszimmetria lép föl: egyik vagy másik légkondenzátor hűtőteljesítménye valamilyen okból megnövekszik vagy csökken. Ilyen aszimmetria bekövetkezhetik például, ha a ventilátorteljesítmények között akár szándókolatlanul, akár szabályozás következtében különbség keletkezik. Ekkor a légkondenzátorok némelyikében szükségképpen túlhűtés következik be. A túlhűtés következtében a esősorokból távozó kondenzátumok hőmérséklete különbözik egymástól és ez a hőmérsékletkülönbség az, amelyet a találmány értelmében a légkondenzátorok teljesítménykülönbségének kiegyenlítésére fölhasználunk. A kiegyenlítést azzal biztosítjuk, hogy a légkondenzátorok felületének üzemelő hosszát redőnyök állításával mindaddig változtatjuk, amíg a hűtőteljesítmény előírt értéke újból be nem áll. A hőmérsékletkülönbség megállapítása végett az első és egy további, célszerűen a második esősorból távozó kondenzátumból vett hőfokjelet komparátorba vezetünk, amelynek kimenő jelével a redőnyt állító hajtóművet működtetünk. A találmány tehát gőz, különösen erőművi gőzturbinából érkező fáradt gőz kondenzálására való olyan légkondenzátor telep továbbfejlesztése, amely önmagában Ismert módon légkondenzátorokból van összeállítva, ezek egymás mögött legalább két esősorban elrendezett hűtőcsövekből állnak és a hűtőcsövek hűtőfelületének üzemelő hosszát változtató redőnnyel vannak társítva. A találmány lényege, hogy a légkondenzátoroknak a redőny helyzetét az első és egy további, célszerűen a második esősorból távozó kondenzátumok hőmérsékletkülönbségének függvényében állító eszközeik vannak. A redőnyökkel ellátott találmány szerinti légkondenzátor telep tehát mindaddig a hűtőlevegő hőmérsékletétől függetlenül túlhűtés nélkül üzemel, amíg a légkondenzátorok hűtőteljesítményei között nem lép föl aszimmetria. Aszimmetria esetén viszont az aszimmetriát okozó légkondenzátor hűtőfelületének üzemelő hosszát a redőny segítségével mindaddig változtatja, amíg a hűtőteljesítmények ki nem egyenlítődnek. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
