200826. lajstromszámú szabadalom • Védőhenger csövekhez
1 HU 200826 B 2 A találmány tárgya védőhenger csövekhez, előnyösen pedig külső borítással, például hőszigetelő borítással ellátott csövekhez, amelyek például épületek belső és/vagy külső felületén vannak elhelyezve. Az ilyen védőhengerek általában úgy vannak kialakítva, hogy előre meghatározott hosszúságúak, és annyi van az adott csőburkolatra vagy csőre egymás mellé elhelyezve, amennyi a cső megfelelő védelméhez szükséges. Ezeket a védőhengereket mindenkor a beépítés helyén kell felszerelni és rögzíteni, és minél bonyolultabb a rögzítési lehetőség, annál nehezebb felszerelni. Az US 3.071.121 sz. szabadalmi leírás egy olyan védőhengert ismertet, amely csővé hajlított kúppalástból van kiképezve, és ahol az egymáshoz illeszkedő élek átfedése úgy van megoldva, hogy az egyik él a cső belseje felé irányuló nyúlvánnyal, a másik ehhez illeszkedő, de a külvilág felé nyitott nyúlvánnyal van ellátva, és ezek a nyúlványok rugózva fekszenek fel egymásra. Az egyes védőhengerek egymáshoz való rögzítéséhez további csőcsatlakozókra van szükség, amit a szerelés helyén kell a cső körül vezetni, és ott rögzíteni. Ennek a megoldásnak az alkalmazása rendkívül bonyolult, és különösen magasban történő szerelésnél még veszélyes is lehet. Egy további ismert megoldás van az US 3.479.073 sz. szabadalmi leírásban ismertetve, ahol a védőhenger szintén úgy van kialakítva, hogy egy téglalap meghajlításával jön létre, és a téglalapnak a két oldala képezi a védőhenger két hosszanti élét, másik két oldala pedig a peremeit. A védőhengernél a két hosszanti élrósz egymásba illeszkedően van kialakítva, mégpedig úgy, hogy az egyik hosszanti élrész kétszeresen van visszahajtva az éllel párhuzamosan, a másikon pedig egy záróeiem van kiképezve. A kétszeresen visszahajtott ólrésznél az egyik visszahajtásnak csak rugózó szerepe van, tehát biztosítja azt, hogy a másik visszahajtás során keletkező, és a külvilág felé nyitott rés viszonylag széles tartományban legyen elmozdítható. Ebbe, a külvilág felé nyitott résbe illeszkedik a másik élrészen kiképezett záróelem, valamint a csövön lévő további csőborítás is. Ez a külvilág felé nyitott rés tehát olyan vastagságú kell legyen, hogy elférjen benne a másik élrész és elférjen benne a cső körül továbbvitt külső borítás is. A védőhenger összekapcsolása külső rögzítőelemekkel történik, amelyek lehetnek csavarosak, vagy bilincsszerű rögzítőelemek is. A legegyszerűbb és legrégebben ismert megoldás az US 1.051.461 szabadalmi leírásban ismertetett védőhenger, amely lényegében olyan egymásba csúsztatható hengerek sorozatából van kialakítva ahol a hengereknek az egyik, vagy adott esetben mindkét vége fel van hasítva, úgy, hogy az egy darabon kihajtható legyen, és egy nyelv van rajta kialakítva, míg az ehhez kapcsolódó másik hengeren egy kivágás van, amelybe ez a nyelv beilleszkedik ha a két hengert egymásba csúsztatjuk. Ahhoz azonban, hogy egy ilyen védőhenger valamilyen külső csőborításon fennmaradjon, szintén szükség van külső csőcsatlakozó elemekre is. Ezeknek az Ismert megoldásoknak tehát alapvetően két hiányossága van, az egyik az, hogy sok esetben rendkívül bonyolult vagy nem is lehet a helyszínen felvinni a csőre, így a javítása, illetőleg a cseréje nagyon bonyolult, a másik pedig, ha a helyszínen szerelhető is, a szereléshez olyan további elemekre van szükség, amelyek mindig kéznél kell legyenek, de nem képeznek magával a védőhengerrel egy egységet. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a szerelés rendkívül munkaigényes, és még így sem elég biztonságos, mert ha a csőcsatlakozók, illetőleg kötőelemek meglazulnak, úgy maga a védőhenger is leeshet. A találmánnyal célul tűztük ki olyan védőhenger kialakítását elsősorban csövekhez, különösen pedig külső szigeteléssel ellátott csövekhez, például hőszigetelő burkolattal ellátott csövekhez, amely védőhenger egyszerűen helyezhető el a csőre, a védőhengerből tetszőleges hosszúságú védőborítás alakítható ki, és további külső rögzítő és csatlakozó elemekre nincs szükség, azaz a szerelést egy ember el tudja végezni minden különösebb szakképzettség nélkül is. Cél volt továbbá, hogy a védőhenger az elhelyezését követően esztétikus látványt is nyújtson, tehát az egyes csatlakozó élek kész állapotban egy vonalban helyezkedjenek el. A találmány szerinti védőhenger kialakításához azon felismerés alapján jutottunk el, hogyha az egymásba illesztett vódőhengereket olyan kapcsolótartományokkal képezzük ki, amelyek azok egyértelmű helyezését és megvezetését biztosítják, úgy a védőhengerek egységes burkolatot tudnak képezni, másrész pedig felismertük azt is, hogy ahhoz, hogy a visszahajtott élrószek egymáshoz megfelelően kapcsolódjanak, megfelelő visszahajtásokat kell kialakítani, amelyek minden esetben biztosítják azt, hogy csereszabatosak legyenek a védőhengerek, és egymáshoz könnyen kapcsolhatók legyenek. A találmány tehát védőhenger csövekhez, előnyösen pedig hőszigetelő borítással ellátott csövekhez, amely védőhenger téglalap alakú elemből van kialakítva, ahol a téglalap két oldala a védőhenger egyik és másik hosszanti élét, másik két oldala pedig a védőhenger két peremét képezi, és az egyik hosszanti élrósz az éllel párhuzamosan legalább kétszer vissza van hajlítva, a másik hosszanti él mentén pedig a két élrész egymáshoz való rögzítését biztosító záróelem van. A találmány szerinti vódőhenger lényege abban van, hogy az egyik hosszanti élrészen annak első visszahajtásával egy hajlított rész és egy védőhenger belseje felé nyitott rés, a második visszahajtással egy a külvilág felé nyitott rés és a második hajlított rész van kiképezve, és a második hajlított rész szabad 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
