200817. lajstromszámú szabadalom • Ferde térelhatároló szerkezetbe építhető billenő rendszerű nyílászáró szerkezet, különösen tetőablak
5 HU 200817 A 6 ként — ami azonos a (nem ábrázolt) tető lejtésirányával — az 1—4. ábrákon b nyíllal érzékeltettük. A köríves 3 csapágyak az a kettős nyílnak megfelelően elmozdíthatóan vannak az 1 tokhoz rögzítve, vagyis a lejtésirányban mindkét értelemben állíthatók, így a 2 szárny az 1 tokhoz képest változtatható. A két 4 csúszócsap a 2 szárnyra, a két 3 csapágy pedig az 1 tokra a tetőablak lejtésirányú függőleges geometriai középsíkjához viszonyítva szimmetrikusan van felszerelve, így oldalnézeti vetületeik egybeesnek. A 2 szárny keretének az f geometriai forgástengelye a köríves 3 csapágy és ugyancsak köríves 4 csúszócsap közös csúszófelületének megfelelő kör középpontja, amely a rögzített helyzetű felső 6 borítóelem (bádogborítás) felső síkja felett d távközzel húzódik. így lehetővé válik a 2 szárnnyal együtt mozgó alsó 7 borítóelem és a felső 6 borítóelem (bádogborítások) c távközzel (1. és 4. ábra) eszközölt átfedéssel történő csatlakoztatása, és a szárnynak a tokhoz viszonyított akadálytalan elfordítása. A 3 csapágy 3a fészke mentén ez utóbbi íveltségének megfelelő, de az 1 —3. ábrák szerinti vetületben a fészek szelvényébe kissé benyúló, rugalmasan deformálható fékezőelemeket alkotó íves 5 laprugók húzódnak, és a 2 szárny 1. és 4. ábrán látható szellőzési helyzetében a szárnyat az 5 laprugók és a köríves 4 csúszócsap felületei között fellépő súrlódási erő rögzíti. Az 5 laprugók behajlított végei a 3 csapágyból kinyúló 9 csapokhoz csatlakoznak. A tetőablak lineáris 8 légzáró eleme — rugalmas légzáró profilja — az 1 tok belső felülete mentén egy síkban folyamatosan körbenfutóan helyezkedik el (1. és 2. ábra). A 2 szárny fent említett y szögben való elfordításának a lehetősége a 4 csúszócsap és a 3 csapágy azonos köríves geometriai kialakításából következik. A 3. ábrán jól látható, hogy a 3 csapágy 3a fészke és a 4 csúszócsap azonos körívvel rendelkeznek, hiszen célszerűen az a = 180°í $5" és ß = 30°+cj»5', emellett a 7 + ß = a. (Amint már említettük, a y értéke 105—165° között lehet; a most említett ß szög értéke 15°—45° között, az a szög értéke pedig 150°—180° között változhat.) Ha tehát a köríves 4 csúszócsapot az elméleti f geometriai forgástengely körül y = 150°—$— os szögben elfordítjuk, a 4 csúszócsap ás a 3 csapágy érintkezési körívének az említett ß szöge kb. 3ű°-os, ami még kifogástalanul biztosítja a 2 szárny stabil helyzetét a szárny szellőzési állapotában és akadálymentes visszaútját a zárt állapotába. A 4. ábra jól érzékelteti, hogy a köríves 4 csúszócsap és a köríves 3 csapágy a tetőablak zárt helyzetében kifogástalan átfedést biztosít a külső 6 és 7 borítóelemek számára, a 2 szárny tisztítóállásba forgatásakor pedig a 6, 7 borítóelemek akadálymentesen tudnak mozogni. Az 5—7. ábrákon feltüntetett kiviteli példában a rugalmasan deformálható fékezőelemet alkotó 5 laprugó magának az íves 4 csúszócsapnak a belső oldalán bemélyített oldalán bemélyített hosszúkás 4a bemólyítésbe Illeszkedik mégpedig úgy, hogy csekély szélességű rés marad az 5 laprugó és a 4a bemélyftés belső felülete között. Az íves csapágyat (csapfészket) ebben az esetben is 3, a csapágy bevezető szakaszát pedig 3b hivatkozási számmal jelöltük. Az 5. ábrán látható helyzet (ugyanúgy, mint a 3. ábra szerinti) az ablak tisztítóállásának felel meg, ekkor az 5 laprugó működésen kívüli helyzetben van, tehát nem rögzít. Ha az ablakszárnyat a 6. és 7. ábra szerinti zárt, Illetve egy, például az 1. ábra szerinti szellőzési állásba fordítjuk, az 5 laprugó a 3 csapágy 3a fészkét felülről határoló felület és az íves 4 csúszócsap közé befeszülve rugalmasan deformálódik, és nagy felületen a záráshoz, Illetve a szárny szellőző állásban tartásához elegendő súrlódó erőt fejt ki anélkül, hogy a laprugó érdemleges kopásával kellene számolni. A 8. és 9. ábra szerinti kiviteli példa esetében az 5 laprugó a 3 csapágy 10 bemélyítésében kerül elhelyezésre úgy, hogy zárási, illetve valamely szellőzési (1. ábra) helyzetben az 5 laprugót az íves 4 csúszócsap alsó felülete feszíti meg, és a bekövetkező rugalmas deformáció eredményeként fellépő súrlódó erő hatására a megfelelő rögzítés a tok és a szárny között ebben az esetben Is biztonságosan bekövetkezik. Az ábrákon egyébként a korábban már használt hivatkozási számokat és jeleket értelemszerűen alkalmaztuk. A találmány előnye, hogy szerkezetileg egyszerű, profilváltást sem a szárny, sem a tok esetében nem kell alkalmazni. Egy síkban körbenfutó, megszakítás nélkül légzáró tömítés használható. A külső bádogborítások átfedéses csatlakozását és akadálymentes mozgatását is igen egyszerűen lehet megoldani. A szárny csekély fizikai erőkifejtéssel Juttatható mind szellőző, mind tisztító állásba, amely utóbbiban a külső ablakfelület kényelmesen, balesetveszély nélkül tisztítható. Igen nagy előnye a találmánynak, hogy a szellőzési és zárási helyzetében a tok és szárny között kifejtendő, a szárny helyzetbiztosításához szükséges súrlódó erő igen nagy felületen, rugalmas deformációt is kihasználva lép fel, anélkül, hogy a fékezőelemként alkalmazott laprugó különösebb kopási igénybevételnek lenne kitéve. Az íves csúszócsap és az íves fészekkel rendelkező csapágy közötti rugalmas, laza csatlakozás lehetővé teszi e szerkezetrészek (vagyis a pánt), következésképpen a tok és a szárny egyszerű szétszerelését Is. Az íves csap ugyanis teljes mértékben kifordítható a csapfészekből, és ezzel a szárny leemelhetővé válik. Visszahelyezésnél a laza és rugalmas kapcsolat biztosítja a csapnak a csapfészekbe való könnyű bevezetését és befeszülésmentes csúszását. Ha a csapfészket úgy 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
