200817. lajstromszámú szabadalom • Ferde térelhatároló szerkezetbe építhető billenő rendszerű nyílászáró szerkezet, különösen tetőablak
1 HU 200817 A 2 A találmány ferde térelhatároló szerkezetbe építhető billenő rendszerű nyílászáró szerkezetre, különösen tetőablakra vonatkozik. A magastetős épületek tetőtereinek a gazdaságos kihasználására irányuló törekvések keretében egyre nagyobb követelmények jelentkeznek a ferde térelhatároló szerkezetekbe építhető nyílászárók, különösen a tetősíkba kerülő tetőablakok vonatkozásában. Az Ilyen ablakszerkezetek a ferde tetősíkba, annak a dőlésszögével azonos szögben vannak beépítve, így fokozottan vannak kitéve az időjárási hatásoknak. Ebből következően a tetőablakoknak tökéletes biztonságot kell nyújtaniuk csapóesővel szemben, jó légzáró és hőszigetelő képességgel kell rendelkezniük, emellett minimálisnak kell lennie a karbantartási igényüknek. A tetőablakokkal szemben támasztott további fontos követelmény a külső felület tisztíthatósága, valamint a szellőzés lehetőségének a biztosítása. A jelenleg általánosan Ismert és elterjedt tetőablakok többségükben billenő rendszerű szerkezetek, amelyek szellőzőállásba és tisztítóállásba billenthetők. A billentéshez az ablakszárny a közepe táján húzódó vízszintes tengellyel rendelkezik, amely mentén az ablakszárny bizonyos szögtartományban elfordítható. A forgástengely-végek környezetében egymás alá nyúló külső bádogborító elemek vannak elhelyezve, amelyek egyrészt a csapóeső behatolásával szembeni védelmet nyújtanak, ugyanakkor biztosítani kell a szárny ütközés- és sérülésmentes mozgását is a szellőzőós tisztítóállásba való forgatáskor. Ez utóbbi funkciót a jelenleg ismert legkorszerűbb tetőablakoknál olyan kulisszás vasalat tölti be, amely a szárny saját forgástengelyét egy elméleti forgástengely körül köríven mozgatva kiemeli a bádogozás síkja fölé, miközben a szárny a tokhoz képest kb. 90°-os szögben elfordul, majd a szárnyat a saját forgástengelye körül tovább forgatja. Végül is a szárny a tokhoz képest kb. 180°-kal fordul el. Ismeretesek olyan rendszerű billenőablakok is, amelyek egy saját forgásponttal rendelkeznek, és a szárny tokhoz viszonyított elfordulását kb. 90°—120°-os szögtartományban teszik lehetővé. Valamennyi fent említett jelenleg ismert és használt billenő tetőablak közös hátránya, hogy a forgáspontok környezetében a külső bádogborítás könnyen megszakad, ami utat nyithat a csapóesőnek, vagyis a szerkezet érzékennyé válik a csapóeső behatolása vonatkozásában. További problémát jelent, hogy — a vasalat bonyolultságától függően — a nyílászáró szerkezet fa kereteiben vagy/és légzáró tömítéseiben profilváltást kell alkalmazni. Ismeretesek kombinált nyitásmódú tetőablakok is, amelyekszellőzőállása minden esetben felnyíló — vagyis az ablakszárny a tetőnek a lejtésirányát tekintve felső sarka körül elfordulva kiemelkedik —, tisztítóállása pedig valaml-2 lyen más helyzetű. Eszerint: felnyíló—bíllenó, felnyíló—oldalirányban eltolható, felnyíló—oldalirányban elfordítható, felnyfló—lefelé kibuktatható, valamint felnyíló—felfelé kibuktatható rendszereket különböztetnek meg. E szerkezetek kombinált működése csak bonyolult vasaitokkal oldható meg, amelyek biztonságos működése gyakran megkérdőjelezhető. Különösen hátrányos tényezőként jelentkezik az oldalirányban elfordítható, valamint a lefelé klbuktatható megoldásoknál a kezeléshez kifejtendő nagy fizikai erő-igény, valamint a tisztítás balesetveszélyessége. A197 401. számú magyar szabadalmi leírásból ferde síkban beépíthető olyan billenő ablakszerkezet ismerhető meg, amelynek a szárnyát és tokját összekapcsoló vasalatot íves ház (csapfészek) és abban rögzített külpontos forgástengelyű íves betét (csap) alkotja. A csap a csapfészekben csúszva bizonyos szögben elfordul. A tokon és a szárnyon rögzített fix burkolat van. Az üveg túlnyúlik a szárnyon. Az ablakszerkezetnek fékezőegysége van, amelynek hasított hüvelye a szárny furatában van rögzítve, és a hasított hüvely benyúlik az íves ház csapvezető pályájába. E megoldás hátránya, hogy a szárny rözítését nyitott helyzetben, vagyis szellőzőállásban olyan súrlódó erő Idézi elő, amely egy íves csapnak íves csapfészekben külön kialakított csapvezető pályában fellépő súrlódása révén hat. E konstrukcióból következik, hogy a csap súrlódása olyan kis felületre korlátozódik, hogy a kopás következtében a súrlódás rövid Időn belül megszűnik, így az ablakszárnyat nyitott helyzetében súrlódó erő már nem tartja meg. További hátrányt jelent, hogy a csap megakadályozza a szárny leszerelhetőségét, holott a szárny egyszerű levehetőségének a tokról nagy jelentősége van, különösen az ablak beépítésekor, mivel e művelet az ablak szétszerelt állapotában lényegesen egyszerűbben végrehajtható, mint egyébként. A talámány feladata, hogy olyan, a tokhoz tartozó íves fészekkel (csapággyal), valamint a szárnyhoz tartozó és a fészekben csúszó íves csappal rendelkező billenő ablakot szolgáltasson, amelynek a fékezőeleme tökéletesen és gyakorlatilag korlátlan időtartamon keresztül biztosítja az ablakszárny rögzítettségét nyitott helyzetben (szellőző állásban), és nem gátolja a szárny egyszerű levételét a tokról, vagyis az ablak gyors és egyszerű szótszerelhetősógót. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy ha az íves csapfészek súrlódó felületei mentén rugalmas elemet vagy elemeket, például laprugót építünk be, amely a lehető legnagyobb felületen érintkezik a csapfószek-csap szerkezet súrlódó felületeivel, maximális súrlódó erő biztosítható minimális használati kopás mellett, aminek eredményeként a vasalat élettartama igen hosszú, gyakorlatilag korlátlan lehet, és a fékezőelem — a beépítési helyzetéből következően — az ablak össze- és szétszere-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
