200815. lajstromszámú szabadalom • Választófal-szerkezet folyadéktér, különösen úszómedence megosztására
7 HU 200815 B 8 igényel, ami együtt jár a kétoldali meghajtás szinkron együttjáratásának a szükségességével. A mozgatott 50 faltest és a medenceszerkezet között minimális, a vonatkozó szabvány szerint legfeljebb 8 mm szélességű 28 rés maradhat, ami — amint ez a 4. és 5. ábrán jól látható — a medence 2 fenéklemezének t felső szintjén elhelyezett 25 zárólemez segítségével a fal mindkét (vízszintes és függőleges) véghelyzetében biztosítható a lebillentés c irányával (3. ábra) ellentétes oldalon. A másik oldalon alkalmazható megoldásra a 4. ábra ad két lehetséges példát. Az egyik megoldás szerint az egyik végével a 2 fenéklemezhez, a másik végével pedig a fal aljához 26 rugalmas zárólemez van rögzítve, amely az 50 faltest függőleges helyzetében kifeszül (4. ábra), vízszintes helyzetében viszont behajlik, mintegy a fal alá „gyúródik”. A 26 rugalmas zárólemez perforált (a furatok például 8 mm átmérőjűek lehetnek) annak érdekében, hogy a fal mozgatása során a víz ne csak az 1 medence oldalfalai mentén húzódó függőleges réseken tudjon az elválasztandó medence-részek közül az egyikből a másikba átáramolni, hanem a 26 rugalmas zárólemezen keresztül is. A másik lehetőség szerint a fémből vagy műanyagból készült 27 zárólemez (4. ábra) felül csuklósán kapcsolódik az 50 faltest alsó végéhez, és a fal mozgása során a 27 zárólemez különféle szögállásokba kerül, miközben a medence fenekén az alsó végén levő támasztógörgők elfordulnak. (Ugyanezen szerkezeti megoldások alkalmazhatók a 2. ábra szerinti kiviteli példánál is.) A 27 zárólemez is célszerűen perforált. A hosszirányú 31 borda belső vége a fal vízszintes helyzetében (5. ábra) a 9 fúvókák felső vége alá nyúlik. A 3—5. ábrák szerinti 5 választófal-szerkezet működtetése az 1. és 2. ábrával kapcsolatban fent leírtakkal lényegében azonosan történik, nevezetesen: ha az 50 faltestet fektetett helyzetébe kívánjuk billenteni, túlnyomású levegőt táplálunk be a 9 fúvókákon keresztül a fai 21 belső terébe, az 5. ábrán bejelölt g nyilaknak megfelelően, így a V3 vízszlnt felett az 5 választófal-szerkezet belsejében fokozatosan növekvő vastagságú légpárna alakul ki, miközben a V3 vízszint csökken, hiszen a víz kiszorul a fal belsejéből a medencetérbe. A 9 fúvókák és az 50 faltest között közvetlen összeköttetés nincs, és amikor a fekvő fal belseje még tele van vízzel, a levegő buborékoltatással jut a fal belső terébe. A vízben a buborékok előbb függőlegesen haladnak, majd a 31 borda és a fal felső határolólemez által kényszerítve Jobbra szorítja ki a vizet az 50 faltest alsó 17 nyílásán át (lásd a j nyilat a 3. ábrán). így alakul ki az 5. ábrán is bejelölt, említett V3 vízszlnt. A 21a nyílásokon át kevesebb levegő távozik, mint amennyi a 9 fúvókákon keresztül beáramlik, így külön légtelenítő szerelvényre nincs szükség. Az 5. ábrán a gázelosztó vezetékbe (nem ábrázolt) kompresszor által bepréselt sűrített levegő nyomásával leszorított vízszintet V4, a levegőnek a 9 fúvókába áramlását pedig I hivatkozási betűvel jelöltük. A sűrített levegő betáplálása eredményeként keletkező felhajtóerő az 50 faltestet a <3. ábrán bejelölt i nyílnak megfelelően a 22 csapok körül függőleges síkban felfelé elfordítja, míg a fal eléri a függőleges véghelyzetét, és e helyzetében a 15 reteszelő szerkezet segítségével rögzítjük az 1 medence 3 oldalfalaihoz. Ekkor a levegőellátást megszüntetjük, és az álló helyzetű 50 faltestnek a V2 vízszint (3. ábra) feletti teréből a 21a nyílásokon át a sűrített levegő túlnyomó része eltávozik, miközben a V2 vízszint emelkedik, és végül a vi és V2 vízszintek csaknem, Illetve gyakorlatilag kiegyenlítődnek. A süllyesztési művelethez csak a 15 reteszelő szerkezetet kell megnyitni, és az e excentricitás (3. ábra) eredményeként ébredő erőpár hatására, a saját tömegénél fogva lassan visszablllen alsó nyugalmi helyzetébe. A találmány előnye, hogy rendkívül egyszerű szerkezeti megoldással, lényegében megmunkálás nélküli elemekből készülő konstrukcióval, hidraulikus vagy mechanikus működtető-szerkezetek alkalmazásának szükségessége nélkül teszi lehetővé medenceterek megosztását és újra egyesítését. A válaszfal teljes szerkezetét ugyanis nem szükséges légzáróan kialakítani, csupán a felső harmadában kell egy gáztartályt (légtartályt) beépíteni, ami kevés költséggel megvalósítható, és elegendő a felhajtóerő biztosításához. A gáztartály fenéklemeze az egész falszerkezet statikai vázát hosszirányban merevíti, ami a kivitelezési kétségek vonatkozásában megtakarítást eredményez. A válaszfal alatti gázelosztó csővezetékkel és az ebbe felülről benyúló, magasságilag szabályozható fúvókákkal egyenletes levegőelosztás valósítható meg, mivel a gázelosztó vezetékbe a kompresszor a vezeték végén felülről táplálja be a levegőt, miközben a vezetékbe levő vízszint a légpárna hatására a fúvókák alsó síkjáig leszorul, így a fúvókák csövének (szárának) alsó vége egyszerre éri el a légpárnát. Ez azért nagyon előnyös, mert így egyenlőtlen levegőbetáplálás nem következhet be, és a falszerkezetet deformáló igénybevétel nem állhat elő. További előnyt jelent, hogy a válaszfal álló helyzetében a gőztartályban levegő van, ami — a függőleges felhajtóerő következtében — a válaszfal stabilitásához állandó tényezőként járul hozzá. A válaszfal gáztartályából a levegő kibocsátását egy kezelő személy által működtetett kompresszor főágából (fővezetékéből) leágazó mellékvezetékbe Iktatott szeleppel lehet eszközölni, amelynek megnyitásával a választófal-szerkezet dőlési sebességét hatásosan lehet változtatni, sőt, a szelep zárásával a falszerkezet dőlés közben tetszőleges 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
