200814. lajstromszámú szabadalom • Eljárás födémek, konzolos lemezek, pl. erkélylemezek és hasonló szerkezetek megerősítésére
1 HU 200814 B 2 A találmány födémek, konzolos lemezek, például erkélylemezek és hasonló szerkezetek megerősítésére szolgáló eljárásra vonatkozik. Falba épített (közbenső) födémek, vagy falra helyezett födémek (tetőfödémek), erkélylemezek és más konzolos szerkezetek megerősítését — más szóval: teherbíró képességének a megnövelését — vagy a funkció megváltoztatása (igényesebbé válása), vagy pedig a meglevő (eredeti) szerkezet állagromlása teszi szükségessé. Az állapotromlás (állagromlás) különféle hatások következménye lehet. Többnyire az építőanyag időbeli teherbírás-csökkenésére vezethető vissza korróziós folyamatok miatt (bauxitbeton, salakbeton), de bekövetkezhet túlterhelés, rezgés vagy katasztrófa folyamányaként is. Jelenleg a feladat megoldására alapvetően kétféle megoldást alkalmaznak, nevezetesen vagy elbontják a teljes szerkezetet és új anyagból ismét megépítik, vagy pedig sarokfelfekvési pontokat vagy éleket erősítenek meg, és e helyeken pótlólagos alátámasztó szerkezeteket építenek ki. Ez utóbbi megoldások körébe tartozik az a függőfolyosók megerősítésére szolgáló eljárás, amely szerint a falban egymástól kb. legalább mintegy 1,0 m-es távközökkel hátulról olyan fészkeket alakítanak ki, amelyek a konzolos függőfolyosó-lemez alá is benyúlnak és a fal elülső oldalán torkollnak ki. Ezekbe a fészkekbe előregyártott L-alakú erősítő vasbeton konzolokat illesztenek, amelyek függőleges szárát a meglevő függőfolyosó-lemez felett átmenő lekötőcsavarokkal a falhoz fogatják, a vízszintes szárak pedig a lemezt támasztják alá. A fészkeket utólag kibetonozzák, és az egész lemezszerkezetet esetenként alulra felhordott lőttbetonnal erősítik meg. A megoldás hátránya, hogy a fészkek kialakításához túl nagy felületeken kell véséseket végrehajtani, ami kilazíthatja a megerősítendő szerkezetet. További hátrányt jelent, hogy a lekötőcsavarok rendkívül nagy igénybevételeket kapnak, a falra vízszintes erőket adnak át, ami a falat helyenként tönkreteheti, illetve megrongálhatja. Ha nem alkalmaznak betonlövési eljárással készült alábetonozást, az utólag beépített előregyártott vasbeton konzolok él mentén adnak át igénybevételeket, ami ugyancsak kedvezőtlen. Végül problémát jelent, hogy el kell bontani és újra építeni a falban vezetett vezetékeket. ismeretes olyan meglevő födém-megerősítési eljárás, amelynek során előregyártott vasbeton L-alakú, papucsszerű konzolokat építenek a falban belülről kivésett fészkekbe. A vésési művelettel a vasbeton lemez egy részét is eltávolítják. Ily módon pontonkénti alátámasztásokat alakítanak ki, amelyek az eredeti födémszerkezet erőjátékát lényegesen és hátrányosan megváltoztatják. A konzolos papucsok beépítése ugyanis egyrészt a födém részleges elbontását igényli, másrészt a papucsok nem dolgoznak együtt a födémmel. További hátrányt jelent, hogy a papucsok vízszintes szára alul láthatóan megjelenik, ami esztétikailag zavaró, eltakarásukhoz viszont álmennyezetet kell építeni, ami költséges. További problémát okoz, hogy amennyiben a megerősítendő födém károsodását a betonacélok korróziója idézte elő, e folyamat továbbfejlődését a konzolos papucsok nem gátolják meg, ilyen esetekben tehát alkalmazásuk nem lehetséges, vagy nem hatásos. Mindkét fent ismertetett megoldás hátránya, hogy a munkálatokat a födém feletti lakótérnek, illetve a függőfolyosó járószintjének igénybevétele nélkül nem lehet végrehajtani. A találmány feladata, hogy olyan eljárást szolgáltasson falba épített (befogott) födémek, falon felfekvő födémek (tetőfödémek), konzolos lemezek, például erkélylemezek és hasonló szerkezetek megerősítésére, amely funkcionális vonatkozásban optimális, tökéletesen megbízható, csekély bontási munkával rövid idő alatt végrehajtható, és nem jár a felső felület igénybevételével a kivitelezés során. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy arhennyiben a meglevő szerkezet alatt új szerkezetként a meglevővel annak teljes felülete mentén érintkező, a falba mélyített nyomatékátvitelre is alkalmas sarokmerev monolit vasbeton lemezt alakítunk ki, amelyet a meglevő szerkezettel teherátadásra képes módon együttdolgoztatunk, statikai szempontból kifogástalan megoldást kapunk, amelynek kivitelezése nem jár az erősítendő szerkezet feletti tér igénybevételével. E felismerés alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan eljárás segítségével oldottuk meg, amelynek során a meglevő szerkezet alá lőttbeton technológiával ahhoz csatlakozó erősítő lemezt építünk be, és amely eljárásra az jellemző, hogy közvetlenül a meglevő szerkezet, például meglevő födém alatt a fal(ak)ban hornyot vagy/és fészkeket készítünk; a meglevő szerkezetben lefelé nyúló nyíróelemeket rögzítünk, amelyekhez a horonyba vagy hornyokba vagy/és fészkekbe nyúló vasszerelést erősítünk, és alulról a vasszerelést körülvevő, és a horonyba vagy hornyokba és/vagy fészkekbe hatoló módon hordjuk fel lőttbeton-technológiával a meglevő szerkezet alsó felületével folytonosan, vagy lényegében folytonosan érintkező, és a meglevő szerkezettel statikailag együttdolgozó vasbeton erősítő lemez betonanyagát. Amennyiben nem a falak teljes hosszában végighúzódó hornyokat alkalmazunk, hanem fészkeket, ezeket célszerű azonos méretekkel és egymástól azonos oldaltávolságokban kialakítani, így az erősítőlemez befogása ebben az esetben is — mint a folyamatos horony esetében — nyomatékátadó kapcsolatként funkcionál. Az eljárás egy előnyös foganatosítás! módja szerint a meglevő szerkezet alatt a falban konzol(oka)t rögzítünk, amely(ek)nek a vízszintes, vagy lényegében vízszintes tagját, például 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
