200813. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rideg kőzethez illeszkedő mélyépítési szerkezet építésére

1 HU 200813 B 2 A találmány rideg kőzethez illeszkedő mély­építési szerkezet építésére szolgáló eljárásra vonatkozik. Kőzetbe telepített vasbeton üregbiztosítá­sok, vasbeton műtárgyak méretezése során problémát okoz, hogy a teherhordó szerkeze­tek teherfelvóteli helyeit nem lehet pontosan definiálni, következésképpen megtervezni. A kőzetterhelóst ugyan a tervezők elméletileg megoszló terhelésnek tekintik, holott ténylege­sen pontonkénti és élmenti terhelések Jelent­keznek, mégpedig úgy, hogy a terhelési helyek nem, vagy csak rendkívül nehezen definiálha­tók. Más szóval: a kőzetéi- és pontszerű terhe­léseire, amelyek véletlenszerűek, és amelyek alatt a feltételezett megoszló terhelésnél nagy­ságrenddel nagyobb igénybevételek léphetnek fel, a vasbeton szerkezet nem méretezhető gazdaságosan. A kibontott földalatti sziklaüreg egy ideig áll, és tönkremenetele csak a kőzet­deformációk bizonyos mértékének meghala­dását követően következik be. A vasbetonle­mez-biztosítással védett üregben a terhelés növekedése a támasztó vasbeton szerkezet­ben mérhető. A kőzet a támasztó-biztosító szerkezet beépítését követően megy tönkre — törik össze —, és terhelést a kőzet reá ekkor ad át, és ez a terhelés a törésvonalak menti éleken, tehát nem egyenletesen adódik át. Az így fellépő Igénybevételek nem számíthatók pontosan, és intenzitásuk igen nagy. A bekövetkező helyi túlterhelések az egész szerkezet tönkremenetelét eredményezhetik. Ez a veszély csak úgy hárítható el, ha a bizto­­sító-támasztó szerkezetet jelentősen túlmére­tezik, ami nyilvánvalóan a gazdaságosság ro­vására megy, de ezen túlmenően a helyi tönk­remenetelekkel szemben teljes védelmet nem is biztosít. A181 470. számú magyar szabadalmi leírás­ból megismerhető olyan massza, amely cemen­tet, homokos kavicsot, 20—25 sú!y% bitume­nemulziót és karbamid-formaldehid műgyantát tartalmaz, ez azonban például üregbiztosítási célokra semmilyen formában nem alkalmazha­tó, elsősorban állattartó épületek padozatául javasolják. A 650 482. számú svájci szabadalmi leírás tárgyát képező eljárással olyan beton vagy habarcs állítható elő, amely ütés- és kopásálló, és a cement-kötőanyag és műanyag mellett bitument vagy kátrányt is tartalmazhat. Ez a beton sem felel meg sziklaüregek biztosítására szolgáló mélyépítési szerkezet építéséhez. A találmány feladata, hogy kőzetbe ágyazott vasbeton szerkezet építésére, különösen szik­laüregek vasbeton támasztószerkezettel törté­nő biztosítására olyan eljárást szolgáltasson, amelynek segítségével épült szerkezet a helyi terhelések — él- és pontszerű: terhelések — hatásának nincs kitéve, így a szerkezetet nem kell túlméretezni, tehát gazdaságosan és biz­tonságosan alakítható ki. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy amennyiben a tényleges vasbeton tá­masztó-biztosító szerkezet és a sziklafal közé egy olyan köztes teherelosztó szerkezetet épí­tünk be, amelynek nagy az alakváltozó képes­sége (alacsony a rugalmassági modulusa), a helyzet nagymértékben javul azáltal, hogy ez a köztes réteg a lokális terhelések elől ki tud térni, de a terhelő és teherviselő szerkezet közé lóvén bezárva térfogatát változtatni nem tudja, ezért mintegy hidrosztatikai nyomást felvenni és to­vábbítani képes közegként viselkedik. Ennek köszönhótően a köztes réteg a megtámasztó­­-biztosító szerkezetet egyenletesen fogja ter­helni, a pontszerű- és él-terheléseket elosztja a felületen, a nagy terhelés elől — mint már említettük — kitér, és minthogy nem össze­nyomható, a felületek mentén kitölti a köztes üreget, és kvázi hidrosztatikus nyomást ad át, amely egyenletesen megoszló, így pontosan számítható. További felismerésünk, hogy e köz­tes réteget a legcélszerűbb bitumenes betonból készíteni, mert az egyrészt a kőzettel és vas­beton szerkezettel egyaránt Jól összefér, más­részt a rugalmassági modulusa az adott feladat megoldásához elegendő alacsonyra állítható be, végül az anyag — Jellegéből következően — gazdaságos megoldást eredményez. A fenti felismerések alapján a kitűzött felada­tot a találmány értelmében olyan eljárás segít­ségével oldottuk meg, amelynek során a rideg kőzet felülete mentén annak az alakját követő alakú vasbeton lemezt készítünk, és amely eljárásra az Jellemző, hogy a rideg kőzet felüle­tére olyan beton-teherelosztó réteget viszünk fel, amely a nyers beton-keverék teljes tömege 0,5—2,0%-át kitevő mennyiségű vizes bitu­men-emulzió formájában adagolt — bitument tartalmaz, és erre a teherelosztó rétegre dol­gozzuk rá a vasbeton lemezt. Az eljárás egy előnyös foganatosításl mód­jára az jellemző, hogy a teherelosztó réteget és/vagy a vasbeton lemez betonanyagát lövellt technológiával hordjuk fel. A találmányt a továbbiakban a csatolt 1. ábra alapján ismertetjük részletesen, amely az eljá­rással készült vasbeton szlklaüregbiztosító szerkezetet tartalmaz vázlatos függőleges met­szetben. A földalatti 4 rideg kőzetben lineáris 1 üreget alakítunk ki, amelyet a megnyitása után beom­­lással, tönkremenetellel szemben biztosítani kell. Ennek érdekében íves, boltozatszerű 2 vasbeton lemezt (ebben az esetben íves falat) építünk be az 1 üregbe, ez a tényleges teher­hordó biztosító szerkezet. A 2 vasbeton lemez építését megelőzően azonban a 4 rideg kőzet­nek az 1 üreget határoló felületére elasztikus 3 teherelosztó (kiegyenlítő) réteget hordunk fel. E köztes réteg átlagos vastagságát 5 cm-re vá­lasztjuk. A 3 teherelosztó réteg a teherhordó 2 vasbeton lemezre egyenletesen megosztó ter­helést ad át, függetlenül attól, hogy a 4 rideg 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents