200810. lajstromszámú szabadalom • Cölöpkészítési eljárás
3 HU 200 810 A talajgyűrű természetszerűleg fellazul. A talajvíz — ha van — a köpenycsőbe beáramlik. A fenti hiányosságok kiküszöbölésére fejlesztették ki az ún. Franki cölöpöket. Az általánosan alkalmazott eljárás szerint a talajba veréssel kőpenycsövet juttatnak, a cső alsó végében tömör betondugót készítenek, majd a dugóra mórt ütésekkel a dugót és a köpenycsövet is a kívánt mélységig a talajba verik. Minthogy a talaj a köpenycső leverése során kitérni kényszerül, tömörödóse következik be. Betonozás közben a köpenycsövet — mely egyúttal betonozócsőül szolgál — általában visszahúzzák. A Franki cölöpök, bár számos hiányosságuk van, széles körben elterjedtek. A Franki eljárásnak sok olyan továbbfejlesztett változata Ismeretes, melyet a szokásos eljárás hátrányainak kiküszöbölésére hozták létre. Ezek a hátrányok a következők: a Franki cölöp csak erre a célra alkalmas célgéppel készíthető el, ebből kifolyólag méretei és teherbírása korlátozottak. A cölöpözés technológiája kényes, ha a betonozás folyamatossága megszakad vagy a tökéletlen vízzárás következtében a talajvíz betör a köpenycsőbe, a cölöp gyakorlatilag használhatatlanná válik. Az átmérő és a teherbírás növelésére kíván megoldást nyújtani a 190 234 lajstromszámú szabadalmi leírás szerinti eljárás. Itt a cölöp alsó szakasza nagyobb átmérővel, vasalás nélkül készül oly módon, hogy a nagyobb vastagságú cölöpszakasz térfogatának megfelelő frissbeton mennyiséget a köpenycsőből egyenletesen kiütik. Ezt követi a felső, vasalt szakasz betonozása, melynek során újabb tömörített betondugó készül, és újabb, a felső cölöpszakasz aljáig terjedő köpenycső leverés következik. Megállapítható, hogy ez az eljárás valóban alkalmas nagyobb átmérőjű cölöpök előállítására, ám a betonozási technológia biztonságossá tételét nem oldja meg, sőt, a cölöpminőség a cölöp hossza mentén változik. Ennek a többszöri tömörített dugó készítés miatt eltérő minőségű beton az oka. A köpenycsövet a térszínről verik le, ez — csakúgy mint az eredeti eljárásnál — nehézkes. Az eljárás meglehetősen bonyolult és költséges. A drága célgépet is megtartja az eljárás, hiszen éppen ez volt egyik kitűzött célja. A 29 48 879 lajstromszámú német szabadalmi leírásban ismertetett eljárás a cölöptalp és a cölőptest közötti kifogástalan kapcsolat megvalósítására Irányul. A teherbíró talajig levert köpenycsőbe a cölöptalpnak megfelelő mennyiségű betont betöltik és tömörítik. A cölöptalpat ezután a köpenycső és a benne lévő talpas verőszonda másodszori leverésével kiszélesítik. A talpellenállás ezáltal megnövekszik. Ez elsősorban az álló cölöpök teherbírását növeli, nem hatékony azonban a lebegő cölöpöknél. A szélesített részt, ami kizárólag a cölöp talpa, nem lehet betonacél szereléssel ellátni, így az eljárás húzott cölöpök készítésére nem alkalmas. A 180 554 lajstromszámú magyar szabadalmi leírásban szélesített talpú álló cölöpök előállítására található megoldás. Lényege, hogy az ismert módon záródugóval ellátott és a záródugóra mért ütések segítségével a talajba juttatott köpenycsövet képlékeny betonnal töltik ki. Ennek célja az volna, hogy a beton amúgy csekély víztartalmát a szárazabb talajrétegek ne szívják el. A kétféle betonminőségből adódóan itt fokozottan fennáll a folytonosság megszakadásának veszélye, a vízbetörés lehetősége. Az Is előfordulhat, hogy a záródugó kiesik. Vannak olyan törekvések is, melyek a cső alsó lezárására a sok gondot okozó tömörített záródugó helyett zárólemezzel kívánják elérni. Ilyen például az ún. Zeissl cölöp is. Ennél a cölöp megbízhatósága azon múlik, hogy a szakaszos betonozás során a cső alján elhelyezkedő zárófedél képes-e biztonsággal lebillenteni, majd a köpenycső továbbverósekor újból becsukódni. A becsukódás ellen hat azonban a talaj, melybe a lebillent zárófedél pengeszerűen behatolt, továbbá a friss beton nyomása. így a zárófedél becsukódására nem számíthatunk. Hasonló elképzelésen alapul a 296 168 lajstromszámú osztrák szabadalmi leírásban ismertetett eljárás is. Ennél az eljárásnál a köpenycső tetejét verik, és ez a cső deformációját okozza. Az eljárás nem tudott elterjedni. A 189 910 lajstromszámú magyar szabadalmi leírásból ugyancsak felnyíló ajtós, visszanyerhető köpenycsöves cölöpkészítési eljárást ismerhetünk meg. A felnyíló ajtó itt záródugóval van kombinálva, mely az ajtó alatt, a köpenycső legalsó, kiszélesedő szakaszán készül. A köpenycsövet a talajba a csőtetők juttatják. A szokásos nehézségeket teljes mértékben itt sem sikerült megszüntetni. Nem is várható el ugyanis, hogy a cölöpözés során alkalmazott durva ütőmunkát az ajtó biztonságos működéssel elviselje. A cső felhúzásakor a pánt oldalán üreg keletkezik. A ferde állapotú ajtó a cső félrevezetését, elferdülését okozza. A pántok elhelyezését csak a négyszögkeresztmetszetű köpenycsöveknél lehet a gyakorlatban megoldani, ezeknél viszont a sarkokba betapadó talaj a betonozást lehetetleníti. A köpenycső leverésével helyben készülő cölöpök közös hiányossága, hogy a verőkos és köpenycső érintkező felületei az ütések átadására és felfogására — és így a helyi fajlagos igénybevételek csillapítására — csak korlátozottan alkalmasak. Az erők viszonylag kicsi felületen, tehát nagy igénybevételeket előidézve adódnak át, a köpenycső erősen igénybevett falában az ütőmunka okozta rezgések a köpenycső deformációjához, majd az anyag tönkremeneteléhez vezetnek. A vert cölöpök készítésének közös hiányossága továbbá, hogy a verőkos iránytartásához vezetőállvány szükséges, ami a verőberende-4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
